Hamis apostolok I. rész

 
Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő  szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint lészen. 2Kor 11,13-15

 
Az apostol kifejezésünk az ógörög aposztelló szóból ered, melynek jelentése; kiküldött, elküldött személy, akit megbízója hatalommal ruház fel valamilyen konkrét feladat elvégzésére.  Az Úsz-ben két értelmezése is van. Egyfelől jelent gyülekezeti küldötteket, akik a közösség nevében járnak el, pl: adományt visznek, fontos üzeneteket adnak át, levelet továbbítanak… stb. (2Kor 8,23; ApCsel 15,27; Fil 2,25) Másfelől pedig jelenti Jézus Krisztus követeit, küldötteit, akiket ő választ ki és hív el arra a munkára, amelyet tulajdonképpen apostoli szolgálatnak ismerünk. Pál apostol ez utóbbinak a meghamisításáról tanítja a korinhusi gyülekezetet, mivel félő volt, hogy munkálkodásuk nyomán a közösség még jobban megosztottá válik és letér a keskeny útról. 

1,A világosság angyala

A hamis apostolok, ill. álnok munkások személyét és munkáját a háttérben azonban valaki koordinálja. A sátánról azt olvassuk, hogy képes magát a világosság angyalává változtatni, azaz magát pozitív, megtévesztő színben feltüntetni. Ez valószínűleg arra utal, hogy valamit megőrzött a bukása után is az eredeti természetéből. Neve ugyanis Hélél ben Sachar volt;(Esa 14,12), ami magyarul azt jelenti, hogy: hajnal vagy világosság fia, de egyes értelmezések szerint pedig fény vagy világosság hordozója!  A világosság volt a természete, ami bűnbeesése után sötétséggé változott. Az általa „kirendelt” és hamissággal, hazugsággal felkent apostolok pedig teljesen ellentétei az Isten Lelke által felkent apostoloknak. Az Isten királysága ugyanis az igazságra és a jogosságra épül, a sátán királysága pedig a hazugságra. (Esa 9,7, Zsolt 89,15 és Ján 8,44, 2Thess 2,9)

2,Az átváltozás, amely nem tökéletes

A radikális különbség miatt a hamis apostoloknak a megtévesztésig hasonlónak kell lenni az igazi apostolokhoz ezért jellemük és szolgálatuk démonikus formálódáson megy keresztül. Erre a folyamatra utal az átváltozás kifejezés is igénkben. Az eredeti szó a metaskhématidzó, átalakulást, alkalmazkodást, álruhába való öltözést jelent. Magyarul talán a legmegfelelőbb lenne az álcázás szó. Ráadásul ez egy passzív, többesszámú igealak, vagyis ez az átalakulás egy külső befolyás eredményeként jön létre. Szószerint átváltoztattatnak a sátán által. 
Ez azonban részleges hasonulás. Az ógörögben a teljes hasonulásra a szüszkhématidzó szó használatos. Tehát sem a sátán sem a szolgálatában lévő személyek nem képesek az eredetit adni, hanem álcát, álruhát kell felvenniük. Nem tudnak teljesen hasonulni a valódihoz - angyal, igazság szolgái - ezért nem tudnak felismerhetetlenül munkálkodni. A valódi apostolok szolgálatát próbálják leutánozni, de ez több területen egyszerűen nem lehetséges számukra. A leleplezésük azért nehézkes, mert látszólag Isten szolgái, de a szolgálatuk hátterében a sátán intelligenciája és bölcsessége áll. A Szentírás ezért írja elő a megvizsgálásukat mindazoknak, akik apostoli tekintéllyel és igénnyel lépnek fel. 

3,Kötelező szűrővizsgálat 


Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket Jel 2,2


A Kis-Ázsiai efézusi gyülekezet életében az egyik dicséretre méltó dolog, amit a Gyülekezet Ura észrevett az álapostolok elleni határozott fellépés volt. Amikor a gyülekezetben feltűntek magukat apostolnak nevező személyek akkor a gyülekezet megvizsgálta őket és a végeredmény az lett, hogy hazugoknak találta őket! Pál apostol kb. 40 évvel korábban elhangzott prófétikus figyelmeztetése Milétosz kikötőjében, amelyet a gyülekezet véneihez intézett, még ekkor is élénken élt a gyülekezetben. (ApCsel 20,29-30)
A vizsgálat pontos módja nincs leírva. A megkísértetted szó, tesztelést, próbát jelent. Minden bizonnyal a beszédük és jellemük lehetett az első körben megvizsgált terület, amelyek a legárulkodóbbak. A második pedig a pénzhez, anyagiakhoz való viszonyulás. Erre Pál is felhívta a figyelmet a saját szolgálata kapcsán nekik. (ApCsel 20,33)
Ezzel kapcsolatban érdemes egy apokrif iratra is kitekinteni.  A Kr.u II. század elején keletkezett Didakhé (12 apostol tanítása a nemzeteknek) azt írja, hogy;

Ha apostol érkezik, úgy kell fogadni, mint magát az Urat, de csak egy napig maradjon,legfeljebb kettőig.  Aki három napig marad, az hamis próféta szintúgy az, aki pénzt kér. Amikor az apostol elmegy tőletek, ne vigyen magával mást, csak kenyeret, addigra, amíg szállást talál. Ha pénzt kérne, hamis próféta.(Did 11,4-6).

Ez az apokrif írás sokáig elég népszerű volt, s néhány egyházatyánál még a kánonlistában is megjelenik. Időben kb. 20-30 év választja el a Jelenésekben leírt efézusi állapotoktól, tehát kortörténetileg igen jelentős a szerepe. Nagyon világosan szerepel benne, hogy aki apostol létére eltartatja magát, élősködik a gyülekezeten vagy pénzt kér azt egyszerűen hamis prófétának kellett tekinteni. Nem tudom, hogy csak ezen az egyszerű teszten, a mai jóléti evangéliumot hirdetők hány %-a menne át. Az újszövetségi gyülekezetek kezdeti és késői időszakában láthatóan voltak tapasztalatok és gyakorlati példák az utazó apostolok megvizsgálására. Ma is szükség van erre, főleg ha az utolsó időkről szóló próféciákat is szem előtt tartjuk.

4, A felismerés módjai


Leleplezésükkel kapcsolatban két módszer is rendelkezésre áll Isten népének. Az egyik a természetes felismerésen és összehasonlításon alapul a valódi apostoli szolgálattal és jellemmel. Ilyenkor a tetteiket, tanításaikat, jellemvonásaikat kell összevetni az igében szereplő fundamentális kijelentésekkel és a vezető apostolok – főleg Péter, János és Pál - szolgálatával.
A másik pedig a szellemi módon történő, amely Isten Lelke által működik. Ebben az esetben a megtévesztés annyira erőteljes, hogy a kijelentés ajándékainak kell életbe lépniük, hogy megbizonyosodjunk az illető valódi természetéről. A prófétai felismerés, a lelkek (szellemek) megkülönböztetésének az ajándéka és a tudomány beszéde egyaránt alkalmas a hazugság és hamisság leleplezésére. Három biblia példával szeretném ezt bemutatni.
1, A hazugság szelleméről lehet olvasni pl. az 1 Kir 22,19-23-ban. Itt Mikeás próféta az, aki a szellemvilágba, Isten tanácsába belátva kijelentést kap, hogy a hazugság szelleme hogyan veszi birtokba a hamis prófétákat.  Így tudta tévedhetetlenül nemcsak leleplezni a hamis prófétákat, hanem valódi prófétai kijelentést adni, az őt egyébként nem kedvelő Akhábnak, Izrael királyának.
2, A következő egy jól ismert történet.  Anániás és Safira a sátán hatására hazudtak Isten Lelkének. (Ap.Csel 5,1-11). Ott abban a helyzetben és időben annyira erőteljes volt az Isten jelenléte, hogy Péternek a kijelentése, a benne lévő apostoli kenet azonnal leleplezte a hazugságot!
3, A harmadik példában Pál apostol leplezte le hasonló módon Filippi városának területét uralma alatt tartó Püthon szellemét is.(ApCsel 16,18). Az igazságot szólta a szolgálólány, de a forrása démonikus, sátáni eredetű volt. Ha nem lép fel ellene, akkor az emberek a valódi Isten ismeretét egy szintre hozzák a démonikus kijelentésekkel. Ezt a hazugságot kellett Pálnak megtörnie és lelepleznie.

(Folyt.köv.....)