Elvezet titeket a teljes igazságra

 Ján 16:13 amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.

Jézus Mennybe való visszatérése előtt ígéretet adott tanítványainak, hogy nem hagyja őket magukra. Elküldi az igazság Lelkét, akit a benne hívők kapnak. Így minden megtért és újjászületett krisztushívő megkapta, a Szentlélek személyével való közösség ajándékát. De mit takarhat Jézus ígérete: „elvezet titeket a teljes igazságra…”?

Pál a Kolossébeliekhez írott levelét bőséges hálaadással kezdi (Kol 1:3-8), amikor megemlékezik a testvérekről. Hálát ad Krisztus Jézusba vetett hitükért, a valamennyi testvér iránti feltétel nélküli szeretetükért, melyet a Szentlélektől kaptak. Megemlékezik arról is, hogy az evangélium gyümölcsözik közöttük, azaz emberek jutnak új életre a gyülekezetben. Megtudjuk, hogy az Isten kegyelmét igazán megismerték. Pál imájából egy nagyszerű hívő közösség és gyümölcsöző lelki élet tárul elénk. Feltehetjük a kérdést: Lehet-e ezen kívül bármit is kérni?

A kérdés megválaszolásához Pál imájának a folytatását kell megnéznünk, mely a hálaadását követi (Kol 1:9; 2:1-4). Megdöbbentő a fordulat, hisz Pál szüntelen könyörgésről és imádságban való tusakodásról ír. Miért? Mi volt ennyire fontos? Milyen megértésből fakadhatott szüntelen imádsága, könyörgése? Pál azt kéri, hogy lelki (szellemi) belátás és bölcsesség által aktuálisan ismerjék meg Jézus Krisztus akaratát, sőt az teljesen töltse be elméjüket, szívüket, életüket. Mit jelent ez?

Sokféle élethelyzetbe kerülünk hívő életünk, utazásunk során. Vannak sikeres időszakok, amikor úgy érezzük az ÚR nagyon megáldott bennünket, de az is előfordul, hogy nem értjük Istent, miért engedett meg fájdalmas dolgokat életünkbe. Csalódások és sebek érnek néha olyanoktól, akiktől legkevésbé vártuk. Hogyan vezet ilyen helyzetben Isten Lelke? Miért imádkozzunk? Pál példáját kövessük és tusakodjunk lelki (szellemi) belátást és bölcsességet kérve Krisztustól. Milyen válasz érkezhet imánkra? Vegyük azt a példát, amikor mélyen megsebez bennünket egy hozzánk közel álló testvér, barát, rokon. Van aki tehetetlen dühöt érez ilyenkor, másokat a csalódás fájdalma teljesen lebénít. Amikor az Úrhoz fordulunk ebben a helyzetben, a Szentlélek elvisz bennünket pl. a Gecsemáné kertbe és bemutatja Mesterünket éppen abban a pillanatban, amikor egyik tanítványa, Judás csókkal árulja el Őt. "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?", visszhangzik bennünk a kérdés és látjuk a Megváltónk szelídségét, a Benne lévő szeretet működő erejét. Így vezet el bennünket a Lélek Zákeus házához, amikor szívünket öntjük ki az ÚR előtt a hazugok, csalók és tolvajok miatt. Eszünkbe juttatja Jézus szavait, miután Zákeus új felismerésre jut, megtér: "Ma lett üdvössége…”. Így ragad meg a Lélek Krisztus példájával és ad vigasztalást, erőt, tanítást…

A sikerek közepette, amikor jól mennek dolgaink, emberi természetünkből fakad, hogy saját kezünkbe vegyük az irányítást. Néha észre sem vesszük és rutinból kezdünk cselekedni. Tesszük, mert eddig is így történt. A keresztyén élet azonban nem másolás és nem is utánzás. Nem egy könyv, vagy módszer átvétele. Krisztus, követőket keres és nem utánzókat. Követni pedig csak az tudja, aki aktuálisan érti akaratát és elméjét, szívét annak megértése tölti be. Ez eleven, lüktető újszövetségi életet eredményez.

Pál tehát így könyörgött „hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén”. Amikor nem tudjuk merre menjünk tovább, nem értjük Istent, nem mennek jól a dolgok, imádkozzunk így. Amikor minden rendben van, akkor is így könyörögjünk, mert a jó időszakokban hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy Isten szolgálata, Krisztus követése nem megy pusztán emberi szervezéssel. Meg kell értenünk, hogy lelki (szellemi) emberként lehetséges, emberi erőlködéstől mentes, szabad és gyümölcsöző életet élni. Imádkozzunk az ÚRhoz lelki (szellemi) belátást és bölcsességet kéve, akaratának a Lélek általi felismeréséhez, megértéséhez, hogy növekedhessünk.