Károlyi Gáspár teológus a mohácsi vész után hívta megtérésre a magyar nemzetet és annak vezetőit

Végül tekintsük át Károlyi Gáspár teológiai tanításának legjellemzőbb vonásait. Ő a reformáció felismert hitigazságaiban mélyült el és alkalmazta azokat szolgálataiban. Kereste és úgy találta meg a maga számára a kegyelmes Istent, hogy a mohácsi vész után emberileg nézve végveszélybe került hazájában tegyen róla bizonyságot. A következetesen végbemenő reformációt a szó szoros értelmében a nemzet élet-halál kérdésének tekintette. Vallotta, hogy a ״pogány török” éppúgy ״eszköz” Isten kezében, mint amilyen Babilónia volt az Ószövetség választott népe történetében. Izrael az Úrnak való osztatlan szívű engedelmesség helyett - hálátlanul és hűtlenül - bálványokat imádott. Következményként ezzel megrontotta egyéni és közösségi erkölcseit, kikerülhetetlen ítéletet vonva magára. A magyarországi lakosság hitét és erkölcseit illetően is - írta Károlyi - ״ha mostan az próféták élnének, bizony nagy könnyhullatás és lelki fájdalom nélkül nem nézhetnék” azt, ezért jött az ítélet. A kivezető út pedig ״nem az emberi erőben való bizodalom”, mert ״nem az emberek erejében vagyon az megmaradás, hanem Isten ajándéka az.” Amit ma is ígér mindazoknak, akik a bűneiket beismerik és megbánják. ״Ha azért Jákob magvai vagytok, térjetek meg, hogy az áldást elvehessétek” - jegyezte meg Hóseás 12,3 mellett. Az áldást vett ember pedig a szuverén Úristen kezében tudja és feltétel nélkül reá bízza magát. Ez azt jelenti, hogy sorsunkért Isten vállalta magára a felelősséget, ezért ״nem kell az veszedelemben kétségbe esni, hanem erős hittel kell várni az Istennek szabadító kezét.” Ő megengedi, hogy hívei nehéz helyzetbe kerüljenek, de van hatalma és kegyelme ahhoz, hogy megszabadítsa őket, hogy az engedelmesség útján járjanak. Miként a háborgó tengeren a tanítványoknak ״az veszedelmek közt kell hajóznunk, de Krisztus soha el nem hagy, ha oda megyünk, ahova ő küld.”

A reménység Károlyi Gáspárnál az örökélet bizonyosságában csúcsosodik ki, de vonatkoztatta a közvetlen jövőre is, hiszen Isten Krisztusban ״jelen vagyon minden javaival. Aki az ő népének egy és örökkévaló királya és pásztora.”

Károlyi Gáspár szakadatlanul hangsúlyozta, hogy kizárólag ״a Jézus Krisztuson építtetett hit az igaz és győzhetetlen hit” és ״Isten Lelke nélkül megholt állat a törvény.” Mert abban a korban hitvédő harcot kellett folytatnia az antitrinitáriusokkal. Ez pedig számára nem elméleti vita volt, mert a Szentháromság egy örök igaz Isten megvallása nélkül nincs keresztyén hit, sem keresztyén reménység.

Az eredendő bűn, a megigazulás és megszentelődés összefüggése szintén jelentős teret kapott teológiájában. Álláspontját tömören így fogalmazta meg: ״A keresztyénségnek kezdeti ebben helyheztetett, hogy esmérjük magunkat a bűnben mindenestől megholtnak lenni, és hogy nekünk és a mi természetünknek mindenestől el kell változni, mely csak azon isteni erő által lehet, az mely által teremtetett... Megváltoznak kik az Isten népe közé számláltatnak Krisztusban hit által, mely hit megismertetik a szent életről.”