Apák szívét a fiakhoz...

Keresztyén családban születtem, szüleim és nagyszüleim baptista vallást gyakorolták. Gyermekként rendszeresen jártam gyülekezetbe, gyermek majd ifjúsági alkalmakon vettem részt. Középiskolai éveim folyamán megritkult, majd teljesen elmaradt az istentiszteleteken való részvételem. Iskolatársakkal, barátokkal a szórakozás és egyéb világi dolgok felé fordultam. Későbbi felnőtt életemet is ezek a dolgok, határozták meg.

Életem a válásomat követően nagymértékben megváltozott. Olyan emberi kapcsolatokba kerültem, amelyek rám nézve nem voltak építő jelegűek. Az életemet a pénz, a szórakozás, az italozás, felszínes párkapcsolatok jellemezték. Mindent elkövettem ezekért a dolgokért. Amikor már anyagi lehetőségeim nem voltak elegendőek, különböző hiteleket vettem fel pénzintézetektől, majd magánszemélyektől hatalmas kamattokkal. Az uzsorások felé folyamatosan törlesztenem kellet, amíg végül mindenemet elvesztettem. Miután a munkám is megszűnt, bekövetkezett a végső összeomlás.

Márk fiam, aki már megtért hívő emberkén élt, korábban is többször figyelmeztetett és kérlelt, hogy forduljak Istenhez. Tanácsára 2008.02.28-án felkerestem Tóth Sándor debreceni lelkipásztort, és feltártam előtte a kilátástalanná vált életemet, helyzetemet. Meghallgatott, majd együtt imádkoztunk, kérve az ÚR szabadítását. Könnyek között megvallottam a bűneimet, és befogadtam Jézust a szívembe, az életembe.

Megtérésemet követően megindult a változás és sok áldásban részesültem: munkám lett, gyülekezetre találtam, testvérek szeretetét kaptam. Sajnos voltak olyan világi dolgok, amiket nem engedtem el teljes mértékben, amire az ÚR ismét figyelmeztetett. 2009 novemberében megértettem, hogy a keresztény élet teljes embert követel. Megsegített Jézus és megszabadított minden kötöttségemtől, függőségemtől. Ettől kezdve még többet tanulmányoztam az Igét, teljes odaadással.

Szegedről munkám miatt Dunántúlra kerültem, amit sokáig nem értettem, hogy ez miért következett be, mi ezzel az ÚR akarata. Most már tudom, teljesen eltávolított onnan, ahol kísértéseknek voltam kitéve, így gyökerestül elszakadtam a múltamtól. Egyedüllétemben sokkal több időt töltök Isten jelenlétében, imákban és az igeolvasásban. Tudom, hogy jellemem formálásában, hitem megerősödésében erre volt szükségem.

Lassan növekedtem, de közben megértettem, hogy sohasem vagyok egyedül, Isten jelenléte valóság. Velem van bárhová megyek, bárhol vagyok, érzem társaságát, hatalmát, túláradó szeretetét. Tudom, hogy még sokat kell tennem, de amint azt Pál Apostol is írta a Filippi 3:12-14-ben:

„Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

Csendességeim alkalmával, rendszeresen kérem az Urat, hogy adjon folyamatos növekedést a hitéletemben, bölcsességet és a Szent Szellem vezetését. Szeretnék a gyülekezet tagjaként minél többet szolgálni az Úrnak a jövőben. Szeretem és félem az Urat teljes szívemből, teljes elmémből, és minden cselekedetemet úgy teszem meg, hogy az Istennek tetsző legyen.