Hazataláltam

Szabadkai, nem hívő családból származom. Hittanra jártam, majd elsőáldozó és bérmálkozó lettem. Az Urat, mint egy szigorú istent ismertem meg, Akinek a törvényeit be kell tartani, mert különben mérges lesz. Isten haragjának tartottam, hogy 2003-ban nem vettek fel a szegedi egyetemre, helyette Pestre kerültem előkészítőre.

Itt ismertem meg egy lányt, aki másképp gondolkodott Istenről. Szerető Atyaként tekintett Rá, Aki megsegíti, és ha meg is feddi, azzal csak formálni szeretné. Minden nap Bibliát olvasott, imádkozott és próbált aszerint élni. Elhívott egy istentiszteletre, ahol beszéltek a fehér és a fekete oldalról, és hogy nincs köztes állapot, bármennyire „jó” ember vagy, ha nem ismered személyesen Jézust, akkor a rossz oldalon állsz. Hamar rájöttem, hogy a rossz oldalon vagyok. Elkezdem istentiszteletekre járni, vallásos könyveket olvasni, de az életem irányításához görcsösen ragaszkodtam.

Ismét eljött az egyetemi felvételi, de a sok tanulás ellenére mégis elrontottam az első részét. Csalódottságomban azt fontolgattam, hogy hazamenjek - feladva az egészet -, vagy másnap folytassam a felvételi második részével. Kimentem az útlevelemmel egy csöndes közeli dombra és a sok „miért”-kérdés után megkértem Jézust, hogy inkább irányítsa Ő az életemet, mert nekem nem megy. Terhektől felszabadulva, szinte lebegve tértem vissza szállásomra. Békesség volt bennem afelől, bárhogy is alakulhat az életem, már jó kezekben vagyok.

Felvettek a Szegedi Tudományegyetemre. Új közegbe kerültem és lassan eltávolodtam Istentől. Egyre több „pici bűnt” engedtem az életembe és a nagyvilági dolgok egyre nagyobb hangsúlyt kaptak, már kettős életet éltem.

Ebben az időben hívott el minket barátnőmmel egy lány bibliakörbe, ahol az alkalmak középpontjában mindig Jézus állt. Itt ismerkedtem meg baptistákkal és nagyon tetszett, ahogyan valóságosan imádják és dicsőítik az Urat, és a szeretet, békesség, segítőképesség a mindennapjuk része. Katolikusként nem értettem, hogyan tartozhatnék közéjük, de Isten erre a kérdésemre is válaszolt:

„Senki sem tölt új bort régi tömlőbe, mert az új bor szétrepesztené a tömlőt, és elfolyna, sőt a tömlő is tönkremenne. Hanem az új bort új tömlőbe kell tölteni.”
(Lukács 5:37-38)

Ezután már nem próbáltam a két vallást egymásba tuszkolni. Békével a szívemben elkezdem járni a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezetbe, ahol megérintett és megragadott Jézus Krisztus jelenléte. Átéreztem, hogy Ő már akkor szeretett engem, amikor bűnös voltam és életét áldozta, hogy örök életem lehessen. Így döntöttem Jézus mellett. Rájöttem, mennyire bűnös vagyok és mennyi mindennel megbántottam Istent. Kértem, hogy bocsásson meg és segítsen megváltozni, formáljon egy olyan hívővé, aki kősziklára építi életét, és jó gyümölcsöket terem.

Mára már Krisztus áll az életem első helyén, én pedig törekszem mindent az Ő dicsőségére tenni. Tudom, hogy már soha senki és semmi nem választhat el az Ő szeretetétől.

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem a halál, sem az élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket, az Istent szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.”     (Róma 8:38-39)