Megtaláltam a célt

Születésem után a családommal folyamatosan jártam gyülekezetbe. A környezetemben csak pár közelebbi barátom tudta, hogy vasárnap templomba járok. Nem akartam elmondani senkinek, mert azt gondoltam, hogy piszkálni fognak érte. A gyülekezetben sokat hallottam Jézusról, de nem nagyon érdekelt és nem is találtam vonzónak a keresztyén életet. Mikor középiskolába kerültem sokkal jobban vonzott a bulizás, ivás, cigizés, mint Isten, de mindig éreztem, hogy amit teszek az nem helyes. Ebben az időszakban hétvégén bulizni jártam a haverjaimmal, vasárnap pedig gyülekezetbe mentem, de csak azért, mert apu azt mondta, hogy mennem kell. Már főiskolás voltam, amikor láttam, hogy ennek az életformának amiben vagyok nincs sok értelme. Kezdtem megunni, hogy folyamatosan csak buliba járok és barátnőt keresek. Amikor a haverjaimmal nem ittunk, akkor nem is éreztük jól magunkat.

Ebben az időszakban kezdtem el járni unokatestvéremékhez, ahol páran fiatalok összejöttek beszélgetni, imádkozni. Igazából nem vettem részt aktívan a beszélgetésekben, de jó volt közöttük lenni. Éreztem, hogy elfogadtak olyannak, amilyen voltam.

2004. augusztusában kerültem Szegedre, ahol elkezdtem járni a helyi baptista gyülekezet ifjúsági alkalmaira. Nagyon jól esett, hogy bár nem ismertek, mégis olyan kedvesek voltak velem és bevontak sokmindenbe. Eközben elkezdtem olvasni a Bibliát és imádkoztam is néha, úgy ahogy kiskoromban tanultam. Egyik hétvégén egy olyan részt olvastam, ami teljesen aktuális volt a számomra. Előtte soha nem tapasztaltam, nem is gondoltam, hogy Isten személyesen nekem is tud szólni a Biblián keresztül. Ez volt az az igevers:

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."    (Filippi levél 4:6-7)

Megláttam, hogy Jézus gondoskodik rólam, tudja mi van velem és személyesen az én problémáimat szeretné megoldani. Beláttam, hogy az életemre nincs más megoldás, csak az, ha elhiszem és elfogadom, hogy Jézus meghalt a bűneimért, de feltámadt; most pedig velem akar lenni és segíteni akar abban, hogy egy olyan valódi életet éljek, amilyennek megteremtette. Segített leszokni a dohányzásról, káromkodásról, és az előtte meglehetősen ingerlékeny természetemet is lenyugtatta. Isten változtatott abban is, hogy ki tudjam mutatni az érzelmeimet, mert sajnos ez nem volt jellemző a felmenőim férfi tagjaira. Mindeközben a családommal is elkezdett jó irányba változni a kapcsolatom.

Ezen kívül kaptam Istentől egy nagyon jó gyülekezetet, őszinte barátokat és egy jó munkahelyet. Viszont ami a legfontosabb, hogy Jézus adott egy célt az életemnek és megmutatta, hogy akármilyen problémám, nehézségem is van, nem a múltat kell figyelnem, hogy mit tettem, milyen volt az életem, hanem Őrá (Jézusra) nézzek, és Őt kövessem, mert Neki egy jó terve van az én életemmel is.