A tékozló fiú hazatért

Szentesen születtem, gyakorlatilag ateista családban, szinte semmit sem tudtam Istenről. Katolikus általános iskolába jártam, így minden reggel olvastak fel tanáraink a Bibliából, és időnként jártunk misékre, de ez akkor egyáltalán nem foglalkoztatott, sőt inkább taszítóan hatott rám. Általános iskolai éveim alatt, a sok otthoni probléma ellenére, nyugodt életem volt. Azonban gimnáziumi éveim alatt sokat változott az életem. Sok fiatalhoz hasonlóan én is bekerültem egy bandába, ittam, buliztam, rászoktam a cigire, vagyis sodródtam az árral, és éltem a magam által helyesnek ítélt életem. Ebben az időszakban számos jellemhibát is felszedtem, másoknak próbáltam megfelelni, nagyon rossz irányba fejlődött a gondolkodásom, önteltté, beképzeltté váltam, magamon kívül senki nem érdekelt. A legtöbb fiatalhoz hasonlóan én is párkapcsolatban, karrierben, sportban próbáltam megtalálni a boldogságot. Ahogy haladt előre az életem, és időnként mélyen magamba néztem, éreztem, hogy valami hiányzik, de ezt igyekeztem azonnal elnyomni.

2009 őszén, munkatársam révén ismerkedtem meg a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezettel, és itt halottam először az élő Istenről. Az összejövetelek alatt a Biblia etikai-erkölcsi útmutatásaival egyetértettem, viszont abban egyáltalán nem hittem, hogy személyes kapcsolatom lehetne Istennel. Nem hittem abban sem hogy Isten – ha valóban létezik – bármi hatással lehetne az életemre. Kemény szívvel, önelégülten, öntörvényűen hallgattam a prédikációkat, Isten Igéjét próbáltam ésszel-értelemmel befogadni, mindhiába. Az áttörés az életemben akkor történt, amikor Isten először, személyesen megszólított, esetemben egy keresztyén filmen keresztül. Egyértelműen tudtam, hogy Isten szólt hozzám. Mintha magamat láttam volna viszont a filmben, a saját problémáimat, élethelyzetemet, gondolataimat, és Isten szeretete nagyon megérintett. Azonban a múltban elrontott dolgaim és bűneim is nagyon rámnehezedtek. Ezelőtt soha nem volt ilyen élményem, habár rengeteg filmet láttam. Racionalista gondolkodású révén soha nem gondoltam és nem éreztem, hogy egy film vagy bármi más személyesen nekem szólna, vagy nekem akarna üzenni, de ez más volt. Ez volt az a pillanat, amely a változást elindította az életemben, és egy-két héttel ezután egy barátom biztatására fogadtam a szívembe Jézus Krisztust egy egyszerű imán keresztül, mert beláttam, hogy szükségem van Rá. Kértem Jézust, hogy bocsássa meg a bűneimet, és átadtam Neki az életem. Ezt követően Isten sok egymást követő megtapasztaláson keresztül megmutatta, hogy amit átéltem nemcsak egy érzelmi hatás volt, hanem valóban Ő szólt hozzám.

Ahogy megismertem Istent, elsőként azt láttam meg, hogy az értékrendem, morális felfogásom, melyhez úgy ragaszkodtam és jónak gondoltam, milyen messze van Istentől. Azonban megláttam azt is, hogy nem vagyok képes megváltani a saját életemet, nem tudom önerőből megváltoztatni a gondolkodásomat, nem tudom lecserélni az érzelmeimet, nem tudok megszabadulni a rossz szokásoktól, nem tudom semmissé tenni a múltban elkövetett hibáimat, és hogy az idő nem gyógyítja meg a múltban történt fájdalmakat. Viszont megláttam, hogy Isten nagyon szeret és mindezekre képes megoldást adni: mióta megismertem Őt, mint személyes Megváltómat, kaptam egy biztos életcélt, és bizonyos lehetek abban, hogy jó irányba tart az életem. Megszabadított a függőségeimtől, és kaptam egy olyan szilárd értékrendet, amelyről minden körülmény között tudom, hogy helyes, és ami által végre képes vagyok jó döntéseket hozni. Megtapasztaltam, hogy Isten megbocsájtotta minden hibás döntésemet, megszabadított ezek terhétől, és képes helyrehozni minden rossz emberi kapcsolatomat. Életem eddigi legnagyobb csodája volt, ahogy az Úr Jézus formálta a kapcsolatomat édesapámmal. Istennek hála, leomlott az egész gyerekkoromat végigkísérő fal, amely köztem és édesapám között volt. 2010 végén sajnos elvesztettem őt, de köszönöm Istennek, hogy el tudtam mondani édesapámnak, milyen nagyon szeretem, és hogy Isten őt is nagyon szereti.

„Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.”     (Róma 5:6-8)

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy már akkor szeretett, és velem volt, amikor én még kizártam Őt az életemből.