Hogyan jött egyenesbe az életem?

Kislány koromban nagyon sok lélekromboló percet kellett átélnem. Sokszor éreztem kilátástalannak a helyzetem a családommal kapcsolatban. Nem értettem, hogy miért kell annyi fájdalmat hordoznom. Amikor édesanyám már csak nyugtatókkal tudott létezni, úgy gondoltam, az a küldetésem, hogy átsegítsem őt ezen az időszakon. De nem bírtam tovább a terheket és azt, hogy gyerekként felnőtt legyek. Egy napon elszakadt a cérna.

Ezután az „élmény” után elkezdtem keresni Istent. Szükségem volt Rá. Eljártam hittan órákra, de ott egy nagyon távoli Istent mutattak be nekem. Az istentiszteletekre lassan csupán kötelességből jártam el, és azt éreztem, hogy hiába próbálok jobb ember lenni, attól a problémáim nem szűnnek meg. Amikor a papról kiderült, hogy alkoholista, elment a kedvem a konfirmálástól. Tinédzserként a szerelemben próbáltam megtalálni a boldogságot. Mérhetetlen szeretethiányom volt, és úgy gondoltam, akkor fog beteljesedni az életem, ha megtalálom az „igazit”. De sajnos csalódnom kellett. Valójában az érzelmeim játékszerévé váltam. Közben a szüleim külön költöztek, ami valamennyire megkönnyebbülést hozott, de ugyanakkor kihúzott egy látszólagos biztonságérzetet a lábaim alól. A családom és a magánéletem is romokban hevert. A szerelmek jöttek és mentek, de a végén mindig csak egy nagy, tátongó űr maradt a szívemben, - amit a világ összes kincse sem tudott volna betölteni - és sok be nem gyógyult seb. Minél inkább elmerültem a párkapcsolatokban, annál messzebb kerültem Istentől. Mindeközben pedig égetett a lelkiismeret-furdalás a kudarcos kapcsolataim miatt, amikben nem adtam Istennek lehetőséget a beleszólásra.

2010 novemberének végén azonban egy ismerősöm elhívott a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet hálaadó istentiszteletére, ahol nagyon megérintett a prédikáció és az emberek kedvessége. Aznap rájöttem, hogy mi hiányzik az életemből. Megértettem, hogy Isten feltétel nélkül szeret minden embert, köztük engem is, és ez az a szeretet, ami helyreállíthatja az életem. Aznap új oldalról ismertem meg az Urat. A bibliai példázatok rávilágítottak, hogy Isten nem irányítani akar, hanem tanácsot adni; nem elítélni akar, hanem megmenteni; és nem elvenni akar, hanem adni egy új életet.

2010 decemberében, miután személyesen megismerkedtem néhány gyülitaggal, meginvitáltak egy közös szilveszterezésre. Éjfél előtt megnéztünk egy kisfilmet, ami ráébresztett, hogy csak egy lépés választ el az én Mennyei Atyámtól. Az Újév első perceiben már egyértelmű volt számomra, hogy szeretném befogadni Jézust a szívembe és ezáltal egy új életet kezdeni. Szilveszter hajnalán tehát új felismerésre jutottam, és meghoztam életem legjobb döntését: elfogadtam Isten ajándékát, és befogadtam a szívembe a Megválót, Jézus Krisztust.

Azóta teljesen megváltozott az életem. Kiegyensúlyozott lettem és boldog. Már nem a körülmények sodornak ide-oda, és nem kell időről időre új értelmet keresnem az életemnek. Sikerült megbocsátanom a szüleimnek, és helyreállt velük a kapcsolatom. Isten betöltötte a szívemben az űrt, és végre teljesnek érzem az életem. Rendszeresen járok a fent említett gyülekezetbe, ahol nagyszerű barátokra leltem. Sikerült elhinnem, hogy én is értékes vagyok, hiszen az Úr alkotásai csodálatosak. Nem félek az akadályoktól és a jövőmtől, mert Isten azt mondta:

„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.”     (Zsoltárok 32:8)

Az én Mennyei Atyám az, Aki segít, hogy mindig célba érjek. Kívánom Neked is, hogy találd meg az utat, hogy az életed célba érhessen!