Mindig is jó kislány voltam...

Szerető keresztyén családban nőttem fel. A szüleim nemcsak eljártak istentiszteletre, hanem a mindennapjaink része volt Jézus. Így korán megismerkedtem a bibliai történetekkel és értékekkel; megtanultam, hogyan kell imádkozni, és próbáltam a Bibliához igazodó életet élni.

Az idilli családi légkör azonban mégsem tudott megvédeni mindentől. Tinédzser koromra meglehetősen sok sebet szedtem össze a környezetemben élőktől: az iskolatársaktól és hát a családtagoktól is. Mivel a keresztyén neveltetés miatt próbáltam „jó kislány” lenni, a sebek miatti haragot igyekeztem elnyomni magamban. Egy idő után már tele voltam védekezési mechanizmusokkal, és sok mindent megfelelésből tettem. A harag és a fájdalom ennek ellenére mégsem csökkent. A vívódásaimat tetézte, hogy ráébredtem, nemcsak kaptam, hanem én magam is milyen sok sebet okoztam másoknak.

Tudtam, hogy a Biblia igaz, minden vasárnap ott voltam az istentiszteleteken, rendszeresen imádkoztam, igyekeztem jól viselkedni, de ez mégsem volt elég ahhoz, hogy békességet érezzek a szívemben. Az egyik istentiszteleten azt mondta valaki, hogy Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei vannak. Kezdtem megérteni, hogy a szüleim hite kevés ahhoz, hogy megmentsen engem. Mindenkinek személyesen kell Jézushoz fordulni. Ezt senki nem teheti meg helyettünk.

Az egyik vasárnapi istentiszteleten teljesen világossá vált számomra, hogy mindenféle vallásos próbálkozásom ellenére bűnös vagyok és Isten kegyelmére szorulok. Akkor imádkoztam, és kértem Jézust, hogy bocsássa meg a bűneimet, és legyen az életem Ura. Ekkor éreztem meg igazán Jézus szeretetét és közelségét. Mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről. Tudtam, hogy Ő megbocsátott! Ez volt életem legjobb, és legfontosabb döntése. Megértettem, hogy Jézus nemcsak azért halt meg és támadt fel, hogy nekem belépőt szerezzen a Mennybe; hanem azért is, hogy begyógyítsa a sebeimet, helyreállítsa az életemet, és békességet hozzon a szívembe. Azóta megtanultam megbocsátani másoknak, és nemcsak egy ’vallásom’ van, hanem személyes kapcsolatom Jézus Krisztussal, az én Megváltómmal és Urammal.

„Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett…”     Zsoltárok könyve 32:1