Pokolból a Mennybe

Az életem Jézus nélkül képlékeny és minden téren bizonytalan volt. Teljesen más volt az értelme: karrier, gyerekvállalás, vagyonfelhalmozás. Érdekeltek az okkult dolgok, teljes mértékben leuralta az életemet e világrend uralkodója (Sátán) és nagy befolyással volt rám.

Jézusról először a nővéremtől hallottam és utána az iskolai tiszteletes úrtól, aki evangélikus volt. Hittan órákra gyerekként csak hobbiból jártam, nem igazán érdekelt, hasonlóan a református iskolai foglalkozásokhoz, ahová inkább az egészen jó légkör és szimpatikus közeg vonzott. Oda körülbelül egy évig jártam, minek hatására meg is keresztelkedtem és lekonfirmáltam. Miután a barátok nem jártak többé ebbe a gyülekezetbe és a lelkésznő helyett is más jött, én sem mentem többé. Próbáltam otthon egyedül forgatni a Bibliát, nem sok kitartással és érdeklődéssel. Az idő nagyon haladt, már az egyetemi éveim vége felé jártam (illetve már be is fejeződött), amikor éreztem, hogy kell valami az életembe, mert üres.

Különböző okkult dolgokba kezdtem megint belefolyni: tanulmányoztam a horoszkópokat és a wicca alapelveket, de volt egy jó barátnőm, akivel egyre többet beszélgettünk Jézusról és az ő hitéről. Ennek hatására, a sötét praktikák mellett, kezdett a Biblia felé fordulni a figyelmem. Menet közben kaptam is egy Bibliát, amit elkezdtem folytatólagosan olvasni. Egyre jobban lekötötte az érdeklődésemet. Felnőtt fejjel már máshogyan értelmeztem az olvasottakat.

Amikor a János 3:16-os részhez értem, ez teljesen kiütött:

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne,
az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Nem először olvastam, de megértettem a lényeget, megnyitottam Jézus felé az életemet és elmondtam a Biblia végén lévő ima-mintaszöveget. Az imában elmondtam, hogy bűnös vagyok és azt is, hogy elhiszem, hogy Jézus az én Megváltóm, Aki meghalt a bűneimért és Ő fel is támadott. Tehát befogadtam Jézust az életembe.

Közben egyre jobban megismertem Jézust. Minden nap olvastam Bibliát. Fél év múlva elmondtam újra egy hasonló imát, mert ekkorra már teljesen megérett bennem a vágy, hogy Jézusnak adjam az egész életem. Ez egy evangelizációs alkalom volt, amit az Új Remény Baptista Gyülekezet szervezett. Öt alkalomból állt ez a szervezett előadássorozat és ennek az utolsó, ötödik részén történt meg velem ez a csoda. Közös imában el lehetett mondani Jézus Krisztusnak, hogy bűnösök vagyunk és hiszünk Benne, hogy Ő a Megváltónk. Behívtam Őt életem minden részébe. Attól kezdve mondhatom, hogy szerves része is az életemnek.

Azóta az életem sokkal könnyebb lett. Tudom, hogy honnan jöttem, ki vagyok, Ki teremtett és hová tartok. Az okkult dolgokról természetesen letettem és nem élek velük, nem is érdekelnek, mert tudom, hogy nem Istentől vannak és nem jó irányba viszik az emberek életét. Isten előtt utálatos minden olyan dolog, ami okkult (azaz rejtett), tehát a varázslás, a jövendölés, jelmagyarázás.

Történtek nagyon pozitív dolgok az életemben, mióta átadtam az egész életemet és az életem vezetését Jézusnak: kaptam egy csodálatos férjet, egy nagyon jó munkahelyet, és sok szituációban megtapasztalhattam Isten szeretetét, hála Jézus Krisztusnak.

Ez a döntés életem legjobb döntése volt, amit, azóta sem bántam meg. Hiszem azt, hogy Isten nekem reményteljes jövőt és nem romlást tervezett. Vágyok arra, hogy ez kialakuljon az én életemben és a hátralévő földi életemet Jézus Krisztussal éljem le.