Az élő Isten gondviselése

Az életem Jézus nélkül milyen volt? Ez nagyon jó kérdés. Szerencsés vagyok, mert mindig úgy éreztem, hogy Isten végigkísérte az életemet!

Katolikus neveltetésben részesültem, ami egy kezdeti általános ismeretnek elegendő volt, de Jézus előtt az életem céltalan volt. Kerestem és próbáltam megérteni az életem célját, de nem igazán találtam meg, és nem is mondta meg ezt nekem senki. Mindenkinek van egy álma, hogy mi akar lenni nagykorában. Nekem is volt, mégsem az lettem. Ahogy egyre közelebb kerültem a céljaim eléréséhez, úgy kezdtem elveszni a világ dolgaiban. Rádöbbentem, hogy felnőttem, mégsem tudtam valójában mit is kezdjek az életemmel. Ez kívülről nem annyira látszott, mert mindig talpra esett voltam (de utólag már tudom, ez is Isten gondviselése volt). Ezt legjobban úgy tudnám leírni, hogy mindig úton voltam, de nem tudtam, hogy merre tartok. És úgy elég nehéz eljutni a célhoz, ha nem tudjuk az oda vezető utat.

Hogyan ismertem meg Jézust? Jézust ismerem, mióta az eszemet tudom. De mikor ismertem meg igazán? Mikor ismertem meg Jézus életének célját és az Ő tanításainak a jelentését?

A feleségem egyik barátnője meghívott minket egy egyetemi előadásra. Ezáltal elég sok mindenkit megismertem a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezetből. Így egyre több hívő emberrel lett kapcsolatom. 2011. nyarán a házasságon törve a fejünket ellátogattunk a gyülekezetbe egy baptista istentiszteletre is.

De szeptemberben volt egy törés az életemben, amikor is elkezdődött a hitéletem. Szembe kellet néznem egy olyan nagy feladattal, amit most kivételesen nem tudtam egyedül megoldani. A feladat az volt, hogy talpra álljak, mert térdsérülést szenvedtem. Akkor még nem tudtam, hogyan is folytassam tovább, hisz ettől kezdve teljesen meg fog változni a hátralevő életem. A térdműtétet követve kettő napot a kórházban fekve kellett töltsem. Ezekben a napokban bőven volt időm gondolkozni és imádkozni a gyógyulásomért. Sokat kértem az URat, hogy segítsen és sok mindent meg is ígértem Neki. Ráadásul az egyik szobatársam egy román fiú volt, aki rendszeresen Bibliát olvasott, ami szintén erősített engem lelkileg. Neki a műtéte sokkal komolyabb volt, de mégis kibírta. Sokat gondolkoztam rajta, hogy vajon honnan volt ekkora ereje? Utólag tudatosult bennem, hogy az ÚR adott neki lélekjelenlétet és erőt.

A sok imám és az értem mondott könyörgések meghallgatásra kerültek és meggyógyultam. Nekem is Isten adott lelki erőt a gyógyuláshoz és az utána következő kihívásokra. Ezek után kezdtem a KeddV-re (5 találkozásos előadásokra) és az istentiszteleti alkalmakra járni, amik már lassan rendszeressé váltak. Ott megismerkedtem egy tesóval, akiben hatalmas szeretet (isteni szeretet) volt felém és elhívott a bemerítkezésére. Ott szólított meg az ÚR Jézus, és ettől fogva egyre jobban szerettem volna megismerni Jézus életét és tanításait. Ez a tesó adott nekem egy Újszövetséget! Attól a naptól minden nap közelebb és közelebb kerültem Jézushoz a bibliaolvasásomon keresztül.

Ezt követően sokat változott az életem, illetve az életünk az élettársammal. Amikor tehettük elmentünk istentiszteletre, és ezt követően az egyik házi csoport látogatói is lettünk. De ekkor még nem sikerült befogadni teljesen a szívembe Jézust. A komoly döntésünk után, hogy párommal szeretnénk összeházasodni, elkezdtük a jegyesoktatási tanfolyamot. És azon a szép napon (2012-03-09) a csodálatos páromtól megkaptam életem első (teljes) Bibliáját, amibe ezt írta nekem: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16) Még aznap az azt követő jegyesoktatáson Isten egyik szolgája (Sipos Márk) segített teljesen befogadni Jézust az életembe.

Együtt imádkoztunk. Megkértem az Úr Jézust, hogy bocsássa meg az én bűneimet, és átadtam Neki az irányítást az életem felett.

Hogy változott meg az életem? Most már nem kérdés, hogy mi leszek, mert megtaláltam a kincsemet: Jézust, Aki a legjobban tudja, hogy valójában mire van nekem szükségem a földi életem során. Ráadásul mióta Jézus az életemben jelen van, azóta az utat nem csak érzem a lábam alatt, hanem már látom is magam előtt, hogy merre kell mennem és mi várhat rám, ha követem Jézust! Ő mutatja a célhoz vezető utat!

Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?!” (Róma 8:31)