Krisztián testvérünk vallásos családban nőtt fel, és a gyülekezet előtti bizonyságtételében így gondolt vissza erre 2019 december 8-án, a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezet bemerítési Istentiszteletén megosztott bizonyságtételében:

"Nálunk a faluban ugyanolyan volt a templomba járás, mint elgereblyézni az utcát a ház előtt: kötelezően rendes szokás..."

Megtudhattuk, hogy a puszta vallásosság nem változtatta meg Krisztián életét, ugyanakkor mindig tudta, hogy Istennek lennie kell. Később felesége, Anita segített neki Isten keresésében, amikor együtt jártak a hajdúböszörményi Agapé gyülekezetbe, amelynek Anita bemerített tagja volt.

Gyülekezetünkbe egyi ismerősük hozta el őket, aki nem tagja közösségünknek. Mintegy három éve látogatják az istentiszteleteket és a házicsoportos alkalmakat. Bekapcsolódtak a Felfedező csoportba is, amit azok számára tartunk, akik a Bibliát és Istent szeretnék jobban megismerni. Krisztián bizonyságtételében elmondta, hogy ez idő alatt jutott élő hitre.

Tóth Sándor lelkipásztorunk a vízbe merülés előtt összefoglalta a Biblia bemerítés igazságáról szóló tanítását, ugyan akkor idézte a II. sz. elején keletkezett Didaché ide vonatkozó részletét is, amit a 12 apostol tanítása alapján összeállított iratnak neveznek. Kiemelte, hogy a fejleöntést is csak a tudatosan hite jutott, hitükről vallást tevő Testvérek esetében alkalmazták, ha nem állt rendelkezésre a bemerítéshez elegendő víz, például a sivatagos területen.

Elmondta továbbá, hogy a kézrátétel során kifejezzük, hogy a bemerítéssel Testvérünket Isten családjába és közösségünkbe fogadtuk be. Kézrátételes imában a gyülekezet vezetői kérik Isten Szent Szellemét, hogy töltse be Testvérünket, és hogy adassék számára természetfeletti, kegyelmi ajándék Isten szolgálatára. Mint például bátorítás, Szentlélek által vezetett imádkozás, amely által a hivő ember szolgálatában Isteni beavatkozást élhet át

Krisztián testvérünk vallást tett arról, hogy önként, szabad akaratából kéri a bemerítést, és mindhalálig követni kívánja Jézus Krisztust, mint Urát és Megváltóját.

Az örömteli és az Úr dicsőítésétől hangos vízbe merülést követően Dr. Lakatos Péter, Szabadkeresztyén lelkipásztor Testvérünk hirdette Isten örömhírét a Szent Szellemmel teljes életről, ami evangélium volt a megfáradt és ellankadt régi hívők, és az élettől elgyötört, Krisztust még nem ismerő, de Istent keresők számára is.

Krisztián testvérünk nyomozóként dolgozik és elmondta, munkájában is megtapasztalja az ÚR áldását, vezetését. Mióta Krisztus követi a felderítettségi mutatója 100 %-os, amiért Istennek ad hálát. Munkája során, és magánéletben is tapasztalja, hogy Isten gyűlöli a bűnt, de szereti az embert. Isten gyermekeként többször is átélte már, hogy az ÚR megmentette az életét.

Istentiszteletünket agapé közösséggel zártuk, amikor minden kedves jelenlévőt megvendégeltünk a gyülekezet tagjai által elkészített étellel.

Minden egyes Istenhez forduló Testvérünkért és csodájáért hálásak vagyunk Istennek, így Krisztiánt és családját is nagy szeretettel, boldogan fogadtuk az Új Remény Baptista Gyülekezetben.

„Bármilyen keresztyén konferencia sem lehet olyan felemelő, mint egy bemerítési Istentisztelet.” - Tóth Sándor Lelkipásztorunk ezekkel a szavakkal emlékezett vissza egy héttel később a 2020. június 28-i Bemerítési Istentiszteletünkre a Debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben.

Isten szerető jelenlététől átitatott csodás alkalmunkon két testvérünk merítkezett be vízbe és Szent Szellembe, akiknek élettörténetét hallgatva saját szemünkkel láthattuk, hogy...

Árváknak atyja, özvegyek védelmezője az Isten, szent hajlékában. (Zsoltárok 68:6)

Pásztorunk a Szentírás Igéivel tanította a meghívott családtagokkal, bárátokkal kiegészült gyülekezetünket a bemerítés bibliai jelentőségéről, igazságáról. Ezután bemerítkező Testvéreink következtek.

Kedves Olvasók, Testvérek, hallgassatok bele bizonyságtételükbe:

Katalin

Édesapám 42 évesen hirtelen szívinfarktust kapott és reggel kórházba szállították. Én 7-kes iskolás voltam… délután hazafelé jövet, a házunktól pár száz méterre, furcsa érzés került a szívembe. Valaki szólt nekem, előre…felkészített... ”Apukád meghalt…, de ne félj Én veled vagyok… erőt adok.”. Nyugodtan, békességgel fogadtam el, hogy nincs már Apa… 12 évesen.

Az igazi megtérésem mégis később jött el, mikor már angol nyelvtanárként, a szokásos kérdéseim egyikét tettem fel a tanítványaimnak, miszerint: „Mire vagy a legbüszkébb az életedben, mi az amire mindig gondolsz mikor reggel felkelsz, ami a legfontosabb számodra?” Vártam a sokadszorra hallott frázisokat a karrierről, családról, házról, autóról, hobbiról, mikor az egyik tanítványom ezt mondta:

„Nekem az a legfontosabb az életemben, hogy Jézus Krisztus meghalt értem a kereszten.”

Igen, ez az ami nekem hiányzott, én is ilyen hitet akarok!!! … Ő bevezetett az élő hit világába, megértettem igazán, hogy Jézus értem is meghalt a kereszten és ha befogadom a szívembe, Isten családjába tartozom. Akkor jöttem rá, hogy visszagondolva, a Mennyei Atya mindig velem volt, ő a támaszom, ahogy ígérte és most már tényleg Ő él a szívemben.

A bemerítkezési alkalom nekem azt jelenti, hogy megmutatom és kijelentem a világ előtt, hogy én Jézushoz tartozom.”

Ágnes

„Válásom után nagyon egyedül maradtam minden gonddal, problémával. Munkám mellett a megélhetésünk érdekében órákat is adtam otthonunkban, így még kevesebb időm maradt az akkor még kicsi gyermekemre.

Amikor kislányom 9 éves lehetett, eszembe jutott, hogy be kellene íratni hittan órára, mert ennek bizonyára az akkor már nem élő apukám is örülne, meg anyósom is, akivel nagyon jó viszonyban voltam. Minden szombat délelőtt elvittem őt hittan órára, de egyszer csak közölte velem, hogy a tanító néni szerint ez kevés, mert minden vasárnap is ott kellene lennünk a szentmisén. Mivel ez a főzés ideje volt, azt hittem, hogy erre azonnal mondok valami nem kívánatosat, de nem ez történt. Máig nem tudom hogyan, de az jött ki a számon, hogy „ez csak természetes, menni fogunk.” És mentünk is.

Utólag végig gondolva ez az engedelmesség volt a fordulópont az életemben. Ettől kezdve Jézus egyengette az utamat, és felébresztette bennem a vágyat, hogy egyre inkább keressem Őt.

Egy alkalommal, amikor bokatörési karanténban voltam, a Pax tévét hallgattam, ahol a Római levél került szóba. Az „ingyen kegyelem” kifejezés tantusza ekkor esett le, hiába hallottam már többször előtte. Ekkor vált teljesen világossá előttem Isten kegyelme.

Az Új Remény Gyülekezetben, - ahová az akkor már bemerítkezett lányom hívott el -, sokkal részletesebben hallottam a megtérésről, a kegyelemről, arról, hogy Isten gyermeke vagyok, és bűneim mind bocsánatot nyertek Jézus kereszthalálával, és nyitva áll előttem a Mennyország. A Biblia világa is itt teljesedett ki.

Bemerítkezni azért szeretnék, mert egyrészt Jézus is példát mutatott erre, másrészt egyetértek azzal, hogy felnőtt korban tudatosan kell megvallani a gyülekezet előtt, hogy hiszünk Jézus Krisztusban, az Ő megváltó halálában és feltámadásában, átformáló erejében, és abban, hogy ezáltal Isten gyermekei lettünk, az Ő családjába tartozunk.

Testvéreink vallástételét és bemerítkezését követően Bereczki Lajos lelkipásztor testvérünk hirdette az evangéliumot, majd szeretetvendégséget tartottunk, mialatt lehetőségünk adódott a bemerítési alkalomról, az élet és a hit kérdéseiről beszélgetni az Istent kereső családtagokkal, barátokkal.

Istennek hála, a következő, július 19-én induló bibliai Felfedező Csoportunkra már többen is jelentkeztek. A következő bemerítési alkalmunkról is tudósítani fogunk Benneteket!

Ágnes testvérünk bizonyságtételének biztató végszavával köszönök el,...egyelőre! :-)

„A vágyam az, hogy én is elmondhassam azt, amit Pál apostol mondott a Galatákhoz (2:20) írt levelében, hogy „Élek pedig többé már nem én, hanem él bennem a Krisztus”. És akkor ez lesz a végállomás.”