Adj igazat Istennek!

 

Bemerítkezőink életváltozásai

Bemerítési Istentiszteletünkön négy testvérünk pálfordulásának történetét hallgathattuk meg 2014. május 18-án Debrecenben, az Új Remény Baptista Gyülekezetben.


Vízbe merülésük előtt a következőképpen osztották meg velünk, hogyan lett az ő életükben is Megváltóvá és Úrrá Isten Fia, Jézus Krisztus:


Zsuzsanna vagyok 31éves fodrász. Nem hívő családban nőttem fel, nem ismertem Istent. Először a férjemtől hallottam Istenről 14 évvel ezelőtt amikor megismerkedtünk, nagyjából a második mondata volt hozzám az, hogy: „Én hiszek!" Szegény gyerek, gondoltam magamban... mindig is taszított engem ez a téma.
   Nagy szerelem lett közöttünk, szépen mentek a dolgok: elvégeztem az iskolát, dolgozni kezdtem, összeházasodtunk, gyerekünk született, majd ahogy a gyerek cseperedni kezdett, visszamentem dolgozni. Ekkor kezdett uralmába keríteni egy negatív érzés, mókuskerékben éreztem magam. Reggel elvittem a gyereket az oviba, elmentem dolgozni (8-10 órát), munka után irány az ovi, hazamentünk, mostam, főztem, takarítottam, fürdés, esti meseolvasás és reggel kezdődött minden elölről. Elindultam lefelé a lejtőn, rosszkedvű, negatív, depressziós lettem, pánikrohamaim voltak és tele voltam önértékelési problémákkal. Utáltam az embereket és magamat is! Ezekből a lelki problémákból egy idő után testi betegségek is kialakultak. Amikor rájöttem, hogy nagy a baj, először magam próbáltam megoldani a helyzetet: elmentem természetgyógyászhoz, meditáltam, agykontrolloztam, kineziológushoz mentem. Ezek egyike sem nyújtott megoldást, sőt még mélyebbre kerültem tőlük. A férjem végig mellettem volt, látta a sikertelen próbálkozásaimat és azt mondta: annyi mindent kipróbáltál már eredménytelenül „Próbáld meg Istent! Nekem már úgy is mindegy" alapon megpróbáltam!
   2013. júliusában elmondtam a megtérők imáját és behívtam Jézust az életembe. Attól kezdve minden megváltozott, éreztem azt a hatalmas szeretetet, amivel Isten körülvett engem. Egyre jobban kezdtem érezni magam. Éreztem a szeretetét, mégis többre vágytam, olyan személyesebbre. Egy nap térdre rogytam a szobámban és imádságban zokogva kértem az Urat, hogy mutassa meg magát az életemben. Legnagyobb megdöbbenésemre ekkor egy film játszódott le előttem, aminek Én voltam a főszereplője, az elmúlt harminc évemről szólt. Megmutatott öt-hat olyan nagyobb eseményt gyerekkoromtól máig, amikor Ő ott állt mellettem és megsegített. Ott akkor megbántam minden bűnömet és minden kételyemet Istennel kapcsolatban.
   Azóta egy teljesen új és sokkal tartalmasabb életet élek. Amióta Jézus az életem Ura, rengeteg pozitív megtapasztalásom van: lelkileg rendbe jöttem, testi betegségekből gyógyultam meg, jobb lett a kapcsolatom a férjemmel, a gyerekemmel a munkatársaimmal. Önerőből hosszú évek alatt sem sikerült helyreállnom lelkileg, Jézus viszont olyan hatalmas változásokat hozott rövid idő alatt, amin még magam is meglepődtem.
   Én mindenkit arra buzdítanék, aki még nem ismeri az Istent, hogy adjon egy esélyt magának arra, hogy kiteljesedettebb életet élhessen itt a földön, és hogy megbizonyosodjon róla, hogy van folytatás."


Hanna vagyok, hívő családban nőttem föl. Gyermekkorom óta hallottam Istenről. Apukám rendszeresen beszélt nekem Jézusról, olvasott a Bibliából és esténként imádkozni is megtanított. Ennek ellenére én sem voltam bűntelen. Mikor iskolába kerültem, barátnőimmel rossz dolgokba keveredtem, amit egy ideig rejtegettem még szüleim előtt is. Testvéreimmel való kapcsolatomban, többször is csúnyán megbántottam őket szavaimmal.
   Tudtam, hogy bűnös vagyok. A bűneim nyomták a szívemet, amit szüleimmel is megosztottam. Szükségem volt változásra, valakire, aki elveszi bűneim súlyát. Egyik este, közösen néztük az Ábrahám című filmet. Ábrahám, fiát, Izsákot az oltárra viszi. Megérintette szívemet Ábrahám kitartása és Istenben való hite. A film után kimentem a konyhába letérdeltem és sírva vallottam meg bűneimet Istennek. Átadtam szívemet Jézusnak.
   Döntésem óta megváltozott az életem. Bűneim terhét nem kell már cipelnem, mert Jézus levette rólam. Testvéreimmel való kapcsolatomat is rendezni tudom, ha megbántom őket. Nagyon szeretek imádkozni, beszélgetni Istennel. Isten jelenlétét élem át, amikor énekekkel dicsőítem őt. Tudom, hogy örök életem van. Teljes szívemmel és életemmel Jézust akarom követni."


Ilona vagyok. Nem hívő családban születtem, de azt fontosnak tartották szüleim, hogy meg legyek keresztelve. Férjemmel egész fiatalon kötöttünk házasságot. Két gyermekünk született. Igyekeztem mindig megfelelni a munkahelyen, igyekeztem jó anya, jó feleség lenni. Tudom és elismerem, hogy életem során sok-sok hibát elkövettem, de voltak sikeres időszakok is. Egyet viszont biztosan tudok, hogy teljesnek sohasem éreztem az életemet, valami hiányérzetem mindig volt, űr volt a lelkemben. Azt gondoltam, hogy valamit biztosan rosszul csinálok. Kerestem-kutattam mivel tölthetném ki az életem pl. jóga, agykontroll, rengeteget olvastam, de nem találtam megoldást. Ha felmerült a kérdés, hogy hiszek-e Istenben, én igent mondtam és hittem is, a magam módján. Voltak megtapasztalásaim, ha krízis, betegség, válság, munkahely elvesztés történt. Kértem Istent, hogy segítsen, és Ő segített. Csak azt sajnálom, hogy nem volt kitől megtanulnom, hogy ezért a sok áldásért illik köszönetet és hálát adni.
   Én két éve nyugdíjba vonultam. Megszűnt a hosszú évek alatt megszokott pörgés, nyüzsgés, rohanás. Eleinte jól esett a pihenés, de egy idő után éreztem, hogy életem üressé, céltalanná vált és azt éreztem mintha egy sötét felhő ereszkedne rám. Szinte apátiába estem. Ráadásul ott volt az én életerős fiam, akinek nem volt munkája, igaz hogy nem is nagyon akart dolgozni egész a közelmúltig. Életét céltalannak láttam és ez is elkeserített. Egyik alkalommal nagy készülődésben volt, kérdésemre elmondta, hogy gyülekezetbe megy, az Új Remény Baptista Gyülekezetbe. Ettől fogva hétről-hétre látható, érezhető változáson ment át a fiam. Kérésemre elvégzett egy tanfolyamot, bár közölte, hogy ő beteghordó lesz és valóban, segítséget kapott és a Klinikán álláshoz is jutott. Az emberekhez való hozzáállása is megváltozott, megszűnt az előítélete a különböző etnikumhoz tartozó emberekkel szemben. Tehát, gyökeres változás történt az életében.
   2013. július 14-én volt a fiam bemerítése. A bizonyságtételét végighallgatva, az olyan dolgairól, amikről még én sem tudtam, és az egész eddigi életét, életvitelét figyelembe véve és látva azt a változást, amin keresztülment - döbbentem rá, hogy ez csak Isten kegyelméből történhetett meg. Ott ébredtem rá, hogy nem akarok Isten nélkül élni tovább. Befogadtam életembe Jézus Krisztust még ezen az alkalmon. Megtanultam hálát adni és van már célja az életemnek, az Urat akarom szolgálni. Egyre változom, fény tölti be az életemet, a szívembe békesség költözött, nem beszélek csúnyán, a hirtelen természetem is kezd elcsendesedni. Tudom, van még miben változnom, de kérem az Urat, hogy alakítson, változtasson, legyek olyan, amilyennek ő szeretne látni, erősítsen a hitben. Az emberek iránti szeretetem, tiszteletem, mely eddig is erős volt bennem, még erősebb lett, és vágyat érzek rá, hogy aki segítségre szorul, arra rátaláljak és szolgálhassak felé. Ez az ige, amit nemrég kaptam, fejezi ki legjobban a szívem vágyát:

„Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben!" Gal. 6:10


Judit vagyok. Kitartóan keresett Isten! Olyan családban nőttem fel, ahol nem ismerték Istent. Gyerekkoromban hittan órára jártam, ott hallottam először bibliai történeteket. Azok mélyen megérintettek, így aztán úgy döntöttem tinédzser koromban, hogy megkeresztelkedem. Egy ideig jártam a csoporttársaimmal a református templomba, de csalódtunk a lelkészben és elhagytuk a templomba járást.
   Ezek után jött az iskola, szerelem, majd később a házasság. Mindenünk meg volt a boldogsághoz, kivéve amit nagyon szerettünk volna, és nagyon vártunk, hogy gyermekünk legyen. Mindeközben járt hozzám egy keresztény asszony, aki imádkozott értem, és beszélt nekem Jézusról, de én akkor még nem értettem, hogy mit is kellene tennem.
   Később újra elkezdtem keresni a természetfeletti dolgokat, azt reméltem, ezekben majd megtalálom Istent. Elmentem jósnőhöz, majd reikiztem, eközben imádkoztam is, de végül csalódtam ezekben az okkult dolgokban és a válásomhoz is vezetett.
   Nem sokkal később újból rám talált a szerelem, és új házasságomban született két gyermekem, Alexandra és Máté. Második terhességem közben jöttek a gondok, problémák. Imádkozni kezdtem, éreztem, hogy Isten újra hív Magához. Bibliát olvastam, de nem nagyon értettem. Úgy másfél évvel ezelőtt találtam rá a neten egy közösségi oldalra, ahol segítséget kaptam: egy hívő asszony elküldte a megtérők imáját, én akkor behívtam Jézust az életembe. Isten megszabadított a terheimtől, és szárnyaltam a boldogságtól.
   Hamarosan egyre több kérdésem lett a hittel kapcsolatosan és elkezdtem ismét templomba járni, közben imádkoztam az Úrhoz, vezessen el engem oda, ahol fejlődni tudok a hitben. Kaptam egy meghívást a Kertész családtól ide az Új Remény Baptista Gyülekezetbe a húsvéti összejövetelre. Azon az alkalmon úgy érzetem, hogy hazajöttem, betöltötte a szívemet a Szentlélek jelenléte.
   Hamarosan elkezdtem járni a felfedezők órájára, és nem olyan régen, az év elején a gyülekezetben meghirdetett huszonegy napos böjt alatt kaptam az ÚRtól igéket és megértésre jutottam, hogy be kell merítkeznem. (János 3:5 ,3:27 Apcsel 2:28) Mióta Jézussal járok, békességem van, és reményem van a családommal kapcsolatban. Az aggódást le tudom tenni esténként az ÚR lába elé, és nem cipelem a mindennapos terheket. Értelme van az életemnek, mert Ő egy gondoskodó édesapa, aki feltétel nélkül, nagyon szeret, formál engem az Ő képmására."


Kovács Géza bácsi lelkipásztor testvérünk a Lukács 7:29-30 üzenetével szólította fel a gyülekezetet és a velünk ünneplő meghívott családtagokat, vendégeket: „Adj igazat Istennek!" Átérezhettük és mélyebben megérthettük, hogy Isten a Mindenható ÚR! Így egyetlen lehetősége van az embernek, és minden más teremtményének: engedelmeskedni Istennek! A felszólításra reagáltak is néhányan, hála Istennek két vendégünk megtért bemerítési Istentiszteletünkön. Imádkozunk a további engedelmes folytatásért.