A szívem az Úré!

Egy szép téli napon Isten tökéletes akaratából világra jöttem. Az orvosok mindent rendben találtak egy dolog kivételével. Ez a probléma a következő volt: congenitalis vitium cordis; kamrai septum defectus és coarctatio aortae...

Ez nem túl jó hír egy apró csecsemőre nézve. A szív hallgatásakor zörejt lehetett hallani, s minden jel arra utalt, hogy úgymond "lyukas a szívem". Mivel a kamrák közötti válaszfal nem volt egységes, ezért a két kamra funkciója nem tudott effektíven működni. Így keveredett a szén-dioxid-dús és az oxigén-dús vér, ami súlyos következményeket vonhat maga után, hiszen a szervezet sejtjei nem jutnak megfelelő mennyiségű oxigénhez és tápanyaghoz.

Az orvosok azt mondták, hogy megvárják, hogy elérjem az egy éves kort, s akkor kés alá kerülök. Elmondásuk szerint a műtét után gyenge, erőtelen leszek - nem csak rövidtávon, de felnőttkoromban is. A Kardiológiai Sebészeten - amit akkor gyakran kellett látogatnunk - valóban legyengült, sápadt, vagy éppen kékes bőrszínű kisgyerekek voltak. Az orvosok azt is hozzátették, hogy szüleim arra is figyeljenek oda, hogy mindenféle megerőltetéstől, sporttól óvjanak engem. Valószínűleg "tornából felmentett" leszek, ha felnövök. A védőnő, aki rendszeresen látogatott, azt mondta, hogy a szüleim szeparáljanak el a külvilágtól, sehova nem vihetnek, vendéget se nagyon fogadjunk. Ezek után édesanyám kissé kétségbeesett, s kezdett belegondolni abba, hogyan lehetne a család életét teljesen átrendezni a kialakult állapotnak megfelelően.

Szüleim sokat imádkoztak értem, s egyértelmű igét kaptak arra vonatkozóan hogy életbe maradok, sőt az Úr használni fog az Ő céljaira! Édesapám vezetést kapott az Úrtól arra nézve hogyan viseljenek rám gondot. Így szüleim abban állapodtak meg, hogy nem beteg gyermekként gondolnak rám, s nem sajnálkoznak, nem fognak betegesen óvni minden külső tényezőtől, hanem amellett, hogy imádkoznak, vinni fognak engem gyülekezetbe, kirándulni, stb. Ahogy teltek a hetek, egyre jobban lettem, megerősödtem, s már a bátyámmal is birkóztam. :)) Így tehát a szüleim arra az ígéretre néztek, amit az Úr mondott nekik, és hitték hogy egy életerős, áldott kislányuk lesz!

Egy éves korom (a betervezett műtét időpontja) előtt a szükséges kontroll vizsgálat alkalmával kiderült hogy a szívemben az addig inhomogén elválasztott kamrafal teljesen helyreállt; eltűnt a lyuk. Az orvosok ezt 'isteni csodának' nevezték. De azért újra tájékoztatták a szüleimet arról, hogy milyen gyenge fizikumú ember leszek. Az Úr csodálatos gyógyítása után a szüleim meglepődve hallották ahogy - kisiskolás fejjel - arra kérem őket, hadd járjak szertorna edzésre. Azt mondták, egy próbát megér, nézzük meg, hátha bírom. Ezek után elkezdtem látogatni az edzéseket és hirtelen a legjobbak között találtam magamat. Dicsőség az Úrnak! Alsó tagozatos koromban már a felsős csapatba raktak be, s csapattal és egyénileg is szép eredményeket értünk el még országos viszonylatban is!

Tizennégy éves koromban még el kellett látogatnom a Kardiológiai Intézetbe, ahol egy utolsó kontrollon vettem részt. A doktornő örömmel látta a teljes gyógyulás jeleit, valamint a versenyen megszerzett érmeimet. Elmondtuk, hogy Isten az, aki meggyógyított, Hozzá imádkoztunk folyamatosan és Vele szeretném leélni az életemet. Rendkívül boldog volt, s azt kívánta, bárcsak minden szívbeteg kisgyerek így jönne vissza!

Az egész családommal együtt nagyon hálásak vagyunk az Úrnak az Ő hatalmas csodáiért, melyeket velem tett! Meggyógyította a szívemet, megmentette az életemet, ezért teljes szívemet, életemet neki adtam! Nagyon csodálatosnak tartom, hogy a Mindenség Ura, Teremtője nem közömbös a betegek, elesettek, gyengék iránt! Hatalmas az Ő szeretete! Lehajol az övéihez és bekötözi sebeiket! MINDEN DICSŐSÉG A MI ALKOTÓNKÉ, GYÓGYÍTÓNKÉ!!!

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról és elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom. Te vagy az Isten, aki csodát művelsz; megmutattad a népek között a Te hatalmadat. Nem titkoljuk el, a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét hatalmát és csodáit amelyeket cselekedett! Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne feledkezzenek Isten dolgairól hanem az Ő parancsolatait megtartsák!!
(Részletek a 77.,78. zsoltárból)