Imaharcosok - Ágota

 

Aki imádkozik, annak nem kell nyugtalankodnia, hiszen minden ügye az Úr kezében van. Az imaharcosokról készült riportsorozatunk második részeként Ágotát kérdeztük szokásairól, az imádkozás terén szerzett tapasztalatairól.


Szerinted Istent csak a templomban lehet utolérni?


Először is inkább Ő ér utol minket. Másodsorban pedig mi is mindenhol megtalálhatjuk Őt, mert Isten nem kézzel épített templomokban lakik, hanem a szívünkben ha akarjuk , ahogy ez le van írva a Bibliában. A szívünk mindenkor és mindenhol velünk van. A szív az a hely, ahol találkozhatunk az Úrral. Éppen ezért akkor a leghatásosabb az imádság, amikor a szívünk állapota a lehető legtisztább, legegyszerűbb és legőszintébb.

Akkor te mégis hol szoktál imádkozni?

A legtöbbet itthon, de mivel az van az Igében, hogy szüntelenül imádkozzunk, így mikor lehetőségem van rá, ezt gyakorlom. Magamban úton, útközben, vonaton... Van, hogy reggel arra ébredek, hogy imádkozom, van, hogy este úgy alszom el.

Hogyan definiálnád az imádságot? Mi a lényege?

Bensőséges kommunikáció Valakivel, akit nagyon szeretek és aki engem is szeret. A lényege az, hogy Istennel közösségben, jelenlétében legyünk és kiöntsük előtte a szívünket, mint a vizet. Beszélünk hozzá, és persze hallgatjuk is Őt.

Szoktál másokkal együtt imádkozni?

Igen. Nagyon gyakran. Istennek valamiért nagyon kedves, ha a hívők együtt imádkoznak ketten, hárman, vagy még többen. Olyan dolgok történhetnek ilyenkor, amire nem számítunk. Isten máshogy látogat meg minket olyankor, mint amikor egyedül vagyok. Úgy tapasztalom, hogy sokszor eredményesebb is, több gyümölcse van. Van imatársam is, illetve amikor csak lehet, kihasználom a lehetőséget, hogy másokkal imádkozzak, mert az mindig különleges meglepetést tartogat a számomra – és mások számára is.

Szerinted mennyire függ össze az imádság és a dicsőítés?

Teljesen, sőt, talán el sem lehet választani, de mindenképp gerjeszti egyik a másikat. Ha dicsérjük az Urat és úgy látjuk meg az Ő személyét és hatalmát, felbátorít arra, hogy életünk minden részét a kezébe helyezzük és elé vigyük a szükségeinket. Ugyanakkor az ima is sokszor átmegy dicséretbe, mert ahogyan ima és könyörgés közben találkozom Istennel, az arra fakaszt, hogy dicsérjem Őt. Az sem véletlen, hogy sok olyan dicsőítő dalunk van, melyek egyben imádság szövegek, vagy kérések.

Imádkozni szoktál többet, vagy énekelni, dicsőíteni?

Mindkettőt, hiszen a dicsőítés nem csak éneklés, zenélés keretein belül folyhat, hanem szavakon és minden olyan eszközön keresztül is, amelyekkel kommunikálni tudunk.

Milyen módon szokott neked Isten válaszolni?

Nagyon gyakran, amikor csakúgy olvasom az igét, akkor kapok választ. Amikor az Ő jelenlétében vagyok, akkor ad próféciákat is. Ez jelenthet akár képeket, de van olyan is, hogy álomban szól, vagy egy igét hoz föl a szívemben, mialatt imádkozom, és abban van a válasz.

Amikor imádkozni kezdtél, mi volt az, ami felszabadított Téged?

Egyrészt annak a felismerése, hogy mennyire egyszerű Istennel találkozni.  Ha befogadjuk a szívünkbe a názáreti Jézus Krisztust és elfogadjuk azt a váltságdíjat, amit Ő kifizetett helyettünk, nincs többé elválasztó ajtó az Atya és köztünk, bármikor bemehetünk a "kegyelem királyi székéhez", Isten jelenlétébe.  Természetesen az imameghallgatások is buzdítottak. Annak a megtapasztalása, hogy az Úr valóban minden szavunkat, kérésünket számon tartja.

Sokáig gondot okozott az, hogy mindig korán reggel akartam imádkozni, olyan időkben, amikor nem tudtam elcsendesedni. Rájöttem, hogy ez Istennek nem szükséges, ezért megkerestem  azt az időpontot, amikor el tud csendesedni a szívem, és a gondolataim nem zakatolnak. Akkor mentem elé. Így kezdetben az esti órákban imádkoztam, amikor le tudtam nyugodni, el tudtam csendesedni. Így indult be az imaéletem és azután már könnyebb volt ezt átültetni a reggelre, napközbeni órákra.