Haverok. Buli. Hinta.

Mindennek rendelt ideje van. Meg van az ideje a munkának, és meg van az ideje a pihenésnek. Meg van az ideje a hadviselésnek, és meg van az ideje az íj kiengedésének. Sokféle módon keressük a kikapcsolódás lehetőségét. Annamari és Szilárd mesél tapasztalataikról, szokásaikról.

 
Munka mellett mennyit tudtok, mennyit szoktatok pihenni?
 
Szilárd: Inkább az esti órákban tudunk egy kicsit pihenni, amikor végre találkozunk egymással, és megbeszéljük, hogy mi történt velünk napközben.
 
Van olyan nap az életetekben, amit teljesen pihenéssel töltötök?
 
Szilárd: Ritkán megadatik ez a csoda, igen van.
 
Mi a véleményetek a hetedik napról? Azt mondja a Biblia, hogy szenteljük meg a hetedik napot.
 
Annamari: Én azt tapasztaltam, hogy amikor vasárnap pihenek, akkor sokkal aktívabb tudok lenni hétfőtől szombatig. Sokkal jobban mennek a dolgaim, sokkal kipihentebb vagyok és sokkal több mindenre jutok, mintha végigdolgoznám a hét napot. Nem véletlenül találta ki Isten.
 
Szilárd: A hetedik nap nagyon fontos a számunkra, de nem feltétlenül a kikapcsolódásról és a pihenésről szól.
 
Szerintetek mennyire kell a pihenést tervezni?
 
Annamari: Sokszor volt olyan, hogy nem terveztük meg a napunkat, és elfolyt, nem csináltunk semmit, igazából pihenésnek sem volt nevezhető. Nem tudtunk kikapcsolódni, ugyanolyan fáradtak maradtunk, és semmi hasznosat nem tudtunk elérni. Nem is beszélgettünk értelmes témákról, csak úgy eltelt az idő.
 
Szilárd: Az ember nagyon sokféleképpen el tudja tölteni az idejét, még akkor is, ha éppen nem tesz semmit. Az idő akkor is el fog telni, automatikusan. Meg lehet nyújtani az étkezések hosszát, azzal eltelik az idő, vagy meg lehet nézni egy filmet, azzal is telik az idő, pláne, hogyha az ember megnézi mondjuk a Gyűrűk Urát. Azzal egy egész nap eltelhet – ezt hívják „gyűrű-kúrának”.
 
Mi az, ami benneteket kikapcsol?
 
Annamari: Nekem a zongorázás, zenehallgatás. Ha a konyhában vagyok, akkor azzal teszem élvezetessé a konyha takarítását, hogy klasszikus zenét hallgatok, és így sokkal nagyobb kedvem van az egészhez.
 
Szilárd: Én szeretek gitározni, számítógépen kottázni. Ami minket közösen kikapcsol, az az, hogyha sétálunk és beszélgetünk, vagy ha elutazunk valahová, akkor van egy közös átélésünk, élményünk, amire később is tudunk emlékezni, beszélgetni róla. Általában ilyenkor nagyon-nagyon felüdülünk.
 
Annamari: Számunkra még az is nagy felüdülést jelent, ha a barátainkkal vagyunk, akár gyülekezeti barátokkal, akár csoporttársakkal. Nevetünk egy jót, beszélgetünk. Mi Szilárddal ilyen beszélgetősek vagyunk. Ha úgy adódik, hogy csakúgy otthon ülünk és nincsen semmi programunk, akkor is beszélgetünk. Mindig van téma, így sosem unatkozunk.
 
Manapság sok reklám szól arról, hogy „törődj magaddal!”, vagy „mert megérdemled!” A Biblia viszont azt mondja, hogy aki másokat üdít fel, az fogja igazán megtapasztalni az igazi felüdülést, maga is felüdül. Van-e valamilyen tapasztalatotok erről?

Szilárd: Egyszer vigyáztunk egyik barátunk kisfiára, hogy nekik legyen egy kis idejük saját magukra. Nekünk is igazi felüdülés volt! Felfrissültünk, mert végre beszabadultunk a Jubileumi játszótérre…
 
Annamari: Emlékszem, ugyanezt éltük át, amikor egy másik barátunk két kislányára vigyáztunk. Nekem annyira jó volt! Pedig annak is csak annyi volt a célja, hogy a szülők meg tudjanak inni egy forró csokit, és beszélgessenek egyet. Ez olyan jó érzés volt nekem! Hát még a gyerekekkel lenni! Szóval működik ez az igevers. 
 
Szoktatok unatkozni?
 
Szilárd: Nem. Erre se időnk nincsen, se kedvünk. Mindig tudunk találni valamit, amivel el tudjuk tölteni az időnket. Egyébként pedig azt gondolom, hogy az élet egyáltalán nem unalmas, hogyha tudja az ember, hogy ki teremtette őt, kinek lehet hálát adni. Máshogy látja az ember az egész életét, egyből értelmet nyer az élete, és értelmet nyer az is, hogy miért beszélget másokkal. Így tudok én is másokat felüdíteni, így tudok másokért élni.