Megláttam a reményt újra

A nevem Joó Imre, Nádudvarról származom, de Debrecenben lakom már jó ideje mivel munkám és az Egyetemi tanulmányaim is ide kötnek. Nem hívő családból származom, de dédszüleim révén hallottam a Bibliáról. 11 évesen kezdtem az otthoni református templomba járni, ahol akkor megkeresztelkedtem és konfirmáltam. Már akkor elköteleztem magam Jézus Krisztus mellett. Református középiskolába is jártam, de innen betegség miatt el kellett jönnöm és olyan közegbe kerültem, ahol egyedül maradtam a hitemmel, mert senki nem hitt Istenben. Ebből kifolyólag „ellaposodott” a kapcsolatom az Úrral. A világi dolgok elhomályosították a szemem és egyre jobban magával húzott a világi dolgokhoz való ragaszkodás és a bűn. Teljesen belém ivódott a világias gondolkodás. Rossz szokások, tivornyázás, szenvedélyek rabja voltam…

A 2008-ban munkámhoz kapcsolódóan diákokkal dolgoztam és akkor „küldte hozzám az Úr, az Ő prófétáját” mivel az egyik diák mesélt a megtéréséről és az Istennel való kapcsolatáról. Ez akkor elindított bennem valamit…  Megláttam a reményt újra és elkezdtem keresni Jézus Krisztust. Érdeklődésképp elmentem a vasárnapi Istentiszteletre is, ahol megismerkedtem ezzel a Baptista közösséggel. Majd voltam nyáron a Kossuth téren megrendezésre kerülő „Jézus fesztiválon”, ahol annyira megragadott és megérintett Isten jelenléte, hogy döntöttem: éspedig Jézus Krisztus mellett, aki az életre hív engem. Kész vagyok odaszánni a szívem és az egész életem Istennek. Ott sok emberrel beszéltem is, például Tompa Istvánnal. Áldást mondtak rám, amiért elköteleztem magam az Isten mellett. Ráébredtem arra, hogy mennyire bűnös is vagyok, amitől el kell fordulnom és milyen nagyon távol vagyok az Úrtól, akihez nagyon közel akarok lenni és szeretném őt megismerni még jobban! Újjászülettem! Istennel egyre szorosabb kapcsolatot sikerült kialakítanom! Ő alakít és formál bennünket, a szívünket mint a fazekasmester az agyagot. Lélek döntött bennem és helyettem: az én utam Jézus Krisztus, aki személyes megváltóm, aki szeretetből és könyörületességből meghalt értem, és szenvedett bűneimért a golgotán, vállára véve a világ bűneit, általa juthatunk a mennybe. Tudom, hogy saját erőnkből semmire sem vagyunk képesek, csakis Isten segítségével, akinek konkrét célja van velünk és ő már a világ teremtésekor tudott rólam és rólad, és eltervezte útjainkat…

Isten szeretete átjár bennünket, ő sugározza ránk folyamatosan a fényét, mert Ő féltőn szerető Isten. Nekünk is világítani kell a sötétben, a világban, hogy mások is rátaláljanak a fényre és ki tudjanak jönni a bűnös világból, az igazság útjára – megtérve és újjászületve Istenhez és belépőt kapjanak a mennybe. Ott van velünk minden nap, figyel ránk és megőriz bennünket bármerre is megyünk, akik őt követjük! Mióta az Istenbe vetettem minden bizodalmam, az életemben történtek változások szép számban, a világi dolgoktól való elfordulás alapvető feladat, amit sok-sok harc és „támadás” árán sikerül kitakarítani az életemből, de az Úrnak semmi sem lehetetlen, és az aki ő érte feláldozza ajándékait, képességeit, azt megáldja az Úr! A megtérés és újjászületés hozzáállásbeli változást eredményezett életemben, miképpen türelemre, szelídlelkűségre, alázatra törekedem. A lelki gyógyuláson tettem le a legnagyobb terheket az életemből, majd jöttek azok, amiket nem is gondoltam volna, hogy közöttem és Isten között vannak (oltár, bálvány), de ezekre rátalálni nem is volt egyszerű, mert annyira beépültek az életembe, hogy észrevehetetlenek voltak. Az Úr segítsége nélkül nem is ment volna.

Mára csak egyedül Istennek van hely az életemben, Ő KELL hogy első helyet töltsön be a szívünkben. A biblia tanításait követem teljes szívvel, a világban pedig igyekezem mindent az Isten dicsőségére művelni! Gondolatok, beszéd és emberi hozzáállás szintjén is változásokon mentem át. Istennek hála olyan munkahelyet kaptam, amiről álmodni sem mertem. Kapcsolataimban is átértékelést tartottam és elhagytam azokat a lehetőségeket, amivel visszaeshetnék a régi életembe. Ezzel szemben, sok-sok barátot kaptam az Úrtól. Az életem megváltozásával példát is kell mutatni abban, hogy mi Istenhez tartozunk, mind a gondolkozásmódunk, beszédünk és cselekedeteink által. A mi feladatunk, amit ránk bízott Isten, mindenben őt követni, megtartani parancsolatait, valamint Jézus is mondá’:
 
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében. Mt. 28:19