Megtérésem története

Ateista szülők gyermeke vagyok. Gimnazista koromban találkoztam először hívő keresztény emberekkel, tőlük hallottam először az Úr Jézus Krisztusról. Megértettem, hogy Isten igenis létezik. Ez volt az első megkeresés az Úr részéről.

Egyetemista koromban kezdett el komolyabban keresni az Úr. Ebben az időszakban nagyon sok nehézség és kudarc ért, nem voltak barátaim, magányos voltam. A tanulási és teljesítménykényszer határozta meg az életemet. Nagyon boldogtalan voltam. Az Úr ismét keresztényekkel hozott össze, akik beszéltek nekem az evangéliumról. Tőlük hallottam, hogy oda kell magam szánnom az Úrnak, minden nap olvasnom kell a Bibliát, és engedelmeskednem kell. Nem sikerült egy nagyon nehéz vizsga, teljesen elkeseredtem, és elegem lett az eddigi életemből, amely üres volt és tartalmatlan. Elhatároztam, hogy keresztény leszek. Vettem magamnak egy Bibliát, elkezdtem rendszeresen olvasni és imádkozni. Hatalmas volt bennem a lelki szomjúság, kerestem Istent. Éreztem, hogy szól hozzám az Ige, velem van az Úr, és tanít.

Megismerkedtem egy lánnyal, aki egy felekezetközi diákkörbe járt, nagy szerepe volt a megtérésemben is. Ebben a közösségben tapasztaltam meg először az Úr szeretetét. Itt értettem meg, hogy Jézus Krisztus meghalt értem, hogy el ne vesszek, hanem örök életem legyen. Meg kell vallanom Jézusnak a bűneimet, bocsánatot kell kérnem, és be kell hívnom Őt az életembe. Sokáig nem értettem, hogy miért vagyok bűnös, hiszen alapvetően jó és becsületes embernek tartottam magamat. Nem voltak káros szenvedélyeim, nem éltem kicsapongó életet. Azonban mégsem voltam boldog.

1996. július 10-én, egy nyári táborban jutottam el bűnös voltom felismerésére, és a megtérésre. Az egyik alkalom alatt átadtam az életemet Jézusnak. Megvallottam Neki, hogy bűnös vagyok, kértem Őt, hogy bocsásson meg, és jöjjön be az életembe. Sírtam, majd nagy örömöt éltem át. Döntöttem Jézus Krisztus mellett.

Ezután megváltozott az életem. Azelőtt zárkózott ember voltam, nem voltak barátaim. A saját dolgaim álltak a középpontban, nem törődtem másokkal. Büszke voltam. Megtérésem után felszabadultabb, nyitottabb, vidámabb lett a szívem, és megtanultam másokat is szeretni és elfogadni. Barátokat kaptam az Úrtól. Megszabadultam a tanulási kényszertől. Öröm és békesség töltötte be a szívemet. Ezután kerültem egy gyülekezetbe.

A megtérésem utáni első néhány év örömteli időszakot jelentett, amikor még tűz volt a szívemben. Később megfáradtam, nagyon sok kudarc, csalódás és megpróbáltatás ért, meglankadtam a hitben. Megkeseredtem, szívemben eltávolodtam az Úrtól. Az Úr azonban nem hagyott el engem. Megtartott és formált, és megtanított benne bízni. Kihozott a keserűségből. Nagyon vágytam arra, hogy jobb legyen a kapcsolatom az Úrral, és visszajöjjön a tűz az életembe. Annak idején elhittem azt a hazugságot, hogy idővel elmúlik az első szeretet tüze, és soha többé nem fog visszajönni. Később elkezdtem keresni a kiutat ebből a helyzetből.

Szükségessé vált, hogy megvizsgáljam az életemet, és rendezzem a kapcsolatomat az Úrral. Felismertem, hogy nem teljesen biblikusan éltem, langyos voltam, sodródtam. Nem voltam elég engedelmes és odaszánt, sok rendezetlen dolog volt az életemben. Megértettem, hogy változnom kell. Hallottam, hogy lehet győzedelmes életet élni Krisztusban, betöltekezni Szent Szellemmel, szolgálni a tőle kapott ajándékokkal, bátran és hitelesen bizonyságot tenni, és úgy élni, hogy mások is megkívánják a Jézus Krisztussal való kapcsolatot. Sokáig nem értettem, hogy ez hogyan lehetséges. Ugyanakkor én is nagyon vágytam erre.

Időközben megismertem néhány testvért ebből a gyülekezetből. Láttam, hogy azt élik meg, amire annyira vágytam. Így vezetett el az Úr ide. Itt értettem meg, hogy azért szükséges bemerítkeznem, mert a Bibliában levő igazság sokkalta mélyebb, mint amit én eddig megtapasztaltam. Szeretném ezt az igazságot teljesen megélni. Hálás vagyok az Úrnak, hogy botlásaim, kudarcaim ellenére is nagyon szeret. Korábban szegényes elképzeléseim voltak Istenről, pedig Ő sokkal többet tud adni, mint amit én valaha is gondoltam.