Az egyetemen félévzáró vizsga előtt álltam, amelynek mindenképpen sikerülnie kellett.
Nem volt időm a teljes anyagot átvenni, és még kellett volna vagy 3 nap. És pont azon a hétvégén volt a férfi lelkigyógyulás alkalom.
Nehéz harc volt. Mit tegyek? Tanuljak e 3 napon, hogy bizonyosabban meglegyen a vizsga? Vagy inkább menjek el lelkigyógyulásra, hogy teljesen felszabadulhassak a múlt sérüléseinek hatása alól? Végül úgy döntöttem, hogy inkább lelkigyógyra megyek. Nem bántam meg!!! Felszabadultam és a vizsgám is sikerült! Halleluja!!!
Ebben a helyzetben Isten megmutatta, hogy a szívben lévő odaszánást nézi. Látta, hogy szükségem van még időre a tanuláshoz, de fontos alkalom is van akkor. Isten megadta a szabad választást. És úgy örülök, hogy jól tudtam dönteni! Dicsőség az ÚRnak!
Megláthattam, hogy ha megteszek mindent, amit csak tudok, akkor azt Ő megáldja. Mert Isten ilyen: meg akar áldani. A "keveset" is, ha az a "kevés" valóban odaszánt, Istennek.
Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire (1Krón 16:12)
