Karácsonyra kaptam egy lánytól igés hűtőmágnest (pontosabban én húztam), amin ez az ige állt:
Ne félj, én megsegítlek! /Ézsaiás 41:13/
Egy másik tesótól is kaptam egyet, ezt is én húztam:
Ne félj, mert megváltottalak /Ézsaiás 43:1/
Szilveszterkor is húztunk igekártyát, amin ez az ige állt:
...én megsegítlek benneteket és áldottak lesztek. Ne féljetek legyetek erősek! /Zakariás 8:13b/
A harmadik "ne félj" ige húzásakor elgondolkodtam, hogy vajon mire figyelmeztet az ÚR, mitől nem szabad majd félnem. Aztán mikor az első vizsgám közeledett, rájöttem.
Készültem, és volt, hogy nagy nyugodtan tanultam, amikor egyszercsak jött egy gondolat, hogy jaj de le vagyok maradva a tanulással, aztán egy másik követte, hogy így hogy fogok levizsgázni, aztán sorra jöttek, tódultak az agyamba a különféle nem éppen pozitív gondolatok, és nagyon elkezdtem félni, meg aggódni, a gyomrom görcsbe állt, teljesen lefőttem, szóval a pánik tüneteit erőteljesen produkáltam. De Isten kegyelméből aztán erőt vettem magamon és elkezdtem kimondani, megvallani ezeket az igéket amiket kaptam, meg még amik eszembe jutottak. És nagyon jó volt azt megtapasztalni, hogy ahogy kimondtam ezeket az igéket, és így imádkoztam, abban a pillanatban, mintha elvágták volna, úgy megszűnt a félelem, a pánik.
Dicsőség Istennek! Megmutatta, hogy milyen nagy ereje van az Ő beszédének és Ő tudja az igazi békességet adni. Ez a nagy békesség megmaradt a vizsgáig is, imádkoztam, hogy adjon az Úr nyugodt éjszakát a vizsga előtt, és meghallgatott. Olyan nyugodtan aludtam, hogy nagyon meglepődtem, amikor felkeltem és eszembe jutott, hogy ma vizsgázni fogok.
Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. /János 14:27/
