Negyedik gyerekként születtem elég későn egy keresztyén családba. Tehát három jóval idősebb nővérem van, akik már házasok, sőt gyerekeik is vannak. A nyáron, mikor megtudtam, hogy az egyik tesóm decemberre, a másik januárra, a harmadik pedig februárra várja a babát, kicsit megijedtem. Nagyon örültem persze a kicsiknek, de tudtam, hogy ez mivel fog járni (eddigre ugyanis már 6 unokája volt a szüleimnek).
Anya dec. 10-én elment otthonról, és véglegesen csak febr. 13-án jött haza kisebb nagyobb megszakításokkal (mi is mentünk meglátogatni őket, meg néha anya is hazaugrott pár napra.) Szóval ezt az időszakot apával és az Úrral éltük át. Enyém volt a háztartás minden intéznivalójával együtt (viszont nem én főztem, ez nagy könnyebbség volt).
Alapjáraton 12-edikes vagyok és zenélek, így a félévi hajrában emberileg totális csődöt mondtam volna, de… velem volt az Úr. Amikor minden teljesen lehetetlennek tűnt, akkor is ott volt és nem hagyott cserben. Rájöttem arra, hogy mikor legjobban szorul a hurok és minden kilátástalan, akkor nem szabad emberi megoldásokban gondolkozni, mert annak tuti káosz a vége. Tehát a gyülekezetbe- és házicsoportbajárás, a napi elcsendesedések Istennel ilyenkor sem elhanyagolhatók, sőt. Istennek tetszik az, ha látja, hogy azok az emberek, akik nem láthatják őt, 100%-ig hisznek Benne. Ezt meg is jutalmazza.
Nálam például azzal, hogy a tavaly év végi átlagom (4,67) elég jót javult (4,87). De ez csak a lényegtelen része a dolognak. Sokkal közelebb kerülhettem Hozzá, így egyre nagyobb dolgokat enged megtapasztalni magából. Olyan izgalmassá vált az eddig sem unalmasnak mondható keresztyén élet, hogy semmivel nem cserélném el. Merd elhinni, hogy Isten a nehéz helyzetekkel neked akar segíteni, hogy a rossz dolgok kipréselődjenek belőled, és egyre nagyobb mértékben tapasztalhasd meg Istent! Ez így van, mert Isten nem csap be soha.
De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Máté 6:33
