Macedón férfi

 (Apostolok Cselekedetei 16,8-10.)

Kitárt karokkal,
sóvár szemekkel,

remegő lábbal a tengerparton áll -

Pál!

Jöjj Macedóniába,
Jöjj Éurópába,
segíts!

Mert bajok vannak Európában.

Szárnyaló filozófiánk van,
de utcáinkon koldusok.
Gitár zeng márványpalotákban,
rabszolgák hátán szíj suhog.

Bálványokkal tele a város,
lelkekben űr, riadt magány.

Mi újság? - kérdik, s bomba robban
Athén vagy Belfast piacán.
Lázasan kutat a tudós,
szuperbombát kotyvaszt az üstje,
égnek mered a kölni dóm,
és ég felé száll Auschwitz füstje.

Futnak tőzsdébe, mulatóba,
itt könny, amott közömbös arcok,
trágár, pálinka-szülte nóta,
hazug békék, valódi harcok . . .

Metróval száguldunk a mélyben,
sebes huzat szemünkbe vág;
de a mélyből felszínre robban
az elfojtott ösztönvilág . ..

összkomfortos tömbházainkban
ezrivel élünk — egyedül,
és gyűlöli a gyalogjárót,
ki sietve, autóban ül.

Többé egymásra rá se nézünk,
szemünk a képernyőt lesi.
„Hálás vagyok, elég, amim van"

e szót vajon ki ismeri?

Mint éjjel-nappali robot
gyümölcse — készen áll a ház,
de máris zörget ajtaján

az idegösszeroppanás . . .

Autója és luxuslakása,
szép fia van az ifjú párnak,
de mire szól: apu-anyu,
már árva lett, — szülei válnak.

Kollégiumban a diák
fejében már tudás-őzön,
— szalámis zsemlét eldobál
és szüleinek nem köszön,

öregotthonban él a néni,
mi csak kell, megvan mindene,
évszám jön-e valaki hozzá,
hogy elbeszélgessen vele?

Kórházakban, szakrendelésen
kiadnak sokszáz leletet —
e tevékenység mozgatója
ügyintézés — vagy szeretet?

Milliós világvárosokban
minden agyafúrt kényelem
titkát sejtjük, mindent tudunk már,
csak egymást elviselni nem.

Rakéta-röptű életünket
streptomicin, gyomirtó vegyszer
könnyíti — és hány emberünk
volt életében boldog egyszer?

Van-e értelme életünknek?
Semmibe hajló büszke ív . . .
Művészetünk is irodalmunk
absztrakt és nonfiguratív . . .

S amikor végre úgy tűnik:
Tökéletesen szép az élet —
mint váratlan befejezés:
Nyitott gázcsap, revolver, méreg . . .

Uj szexbombát a sztriptizbárba!
Beatzenét, jógát, heroint!
Horoszkópot, mágia titkát!
Uj mámor kellene megint!

Mámorok láncreakciója:
leikünkön rettentő bilincs . . .
Ennek a gyötrő szomjúságnak
már enyhülése, vége nincs?

 

Szomjasan várjuk, hogy segítsen
rajtunk az Ismeretlen Isten!

Akartak segíteni már

vad eszmékkel, féldeci rummal -

Pál!

Jöjj át, segíts
Jézussal, evangéliummal!

Siklós József