Mindig nagyon várom a csendes hétvégét. Jó egy kicsit elcsendesedni, kilépni a mókuskerékből és csendben lenni az Úrral és tesókkal Esztárban.
Most is nagyon vártam már ezt a péntek-szombatot. A pénteki napom az sajnos nem úgy alakult ahogy elterveztem, ugyanis nap közben nagyon rosszul lettem, csak szédelegtem jobbra-balra, egyik ágyról feküdtem a másikra. Szédültem, a közérzetem pocsék volt, a fejem is fájt. Emiatt nem sok mindent tudtam csinálni egész nap. Elkezdtem imádkozni, és kérni Istent hogy jobban legyek, mert hogy nagyon szeretnék menni Esztárba délután és tudom, hogy az az Ő akarata, hogy ott legyek. Szóval imádkoztam. Egy ige jutott eszembe amit előző nap olvastam: /Ézsaiás 40:29/"...az erőtlent nagyon erőssé teszi." Meg egy ének is eszembe jutott: "A gyenge szól: erős vagyok, mert az Úr Szelleme megerősített engem...". Na és éppen akkor nagyon gyengének éreztem magam, így elkezdtem énekelni ezt a dalt. Sajnos nem igazán tapasztaltam változást.
Eljött az idő, indulni kellett, még mindig rosszul voltam, de összeszedtem az erőmet és elindultunk. Tudtam, hogy Istennek van rá hatalma, hogy meggyógyítson, és jobban legyek, de azt is tudtam hogyha nem tenné, én akkor is ugyanúgy szeretem Őt. Így az Úr kezébe tettem le ezt a dolgot, hogy legyen meg az Ő akarata.
Nagyon meglepődve tapasztaltam, hogy ahogy megérkeztünk Esztárba, teljesen elmúlt. Az egész napos rossz közérzet, fejfájás, szédülés megszűnt, mintha csak elvágták volna.
Nagyon hálás vagyok ezért Istennek, hogy meggyógyított, és így nem a fájdalomra, rosszul létre kellett figyelnem, hanem tudtam 100%-osan ott lenni. Dicsőség ezért Neki!
Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.
/Máté 8:17/