„Jézus él” – énekeltük a kijelentést, mely az élet jó illata lett három újabb üdvözülő számára. Ezen kívül külön örömünkre szolgál, hogy 8 éves gyülekezetünk első nyugdíjas korú tagját is köszönthettük a bemerítkezők ajándékával: egy szál fehér rózsával és egy Bibliával 2009. november 15-én délután.
Drága testvéreink bizonyságtételét tolmácsolom saját írásuk szerint:
Bea története
Ateista szülők gyermeke vagyok. Egyetemistaként ismertem meg személyesen az Úr Jézus Krisztust egy bibliakörben. Sokáig jó és becsületes embernek tartottam magamat, mindenféle kicsapongás és káros szenvedély nélkül, de nem voltam boldog. 1996. június 10-én egy nyári táborban adtam át életemet Jézusnak. Megvallottam, hogy bűnös vagyok, bocsánatot kértem, és behívtam az életembe. Sírtam, majd öröm töltött be. Jézus megváltoztatott. Azelőtt zárkózott, magányos, büszke, csak saját magam körül forgolódó ember voltam, de megtérésem után megtanultam másokat is szeretni és elfogadni. Barátaim lettek, öröm és békesség töltötte be a szívemet. A bemerítés igazságáról viszont abban a közegben senki nem beszélt nekem.
Később megfáradtam, meglankadtam a hitben, megkeseredtem, és eltávolodtam az Úrtól. Nagyon vágytam arra, hogy helyreálljon a kapcsolatunk. Elkezdtem keresni az Urat, és megvizsgálni az életemet. Megértettem, hogy változnom kell, mert hosszú ideig nem voltam engedelmes és odaszánt. Hallottam, hogy lehet győzedelmes életet élni Krisztusban. Sokáig nem értettem, hogy ez hogy lehetséges, de én is erre vágytam. Így vezetett az Úr ebbe a gyülekezetbe, ahol most Krisztus parancsának engedelmeskedve bemerítkezem. Hálás vagyok az Úrnak, hogy kudarcaim ellenére is nagyon szeret, és sokkal többet tud adni, mint amit én valaha is gondoltam.
Erika története
4 éve ismertem meg az Urat. Azóta teljesen megváltozott az életem. Addig átlagos életet életem, hazudoztam, igyekeztem az embereknek megfelelni, beilleszkedni a világi életbe. A középiskola elvégzése után Gyöngyösre jelentkeztem főiskolára, ahová fel is vettek. A főiskolai életbe (cigaretta, alkohol, bulizás, stb…) próbáltam beilleszkedni, de nagyon kikészültem idegileg, lelkileg, és elhagytam az egész főiskolát. A környezetem véleménye ezután még jobban nyomasztott. Nagyon rosszul voltam mind fizikailag, mind lelkileg. Ekkor kezdtem az Úrhoz könyörögni, és Ő megmentett a rosszulléttől. Újra beadtam a jelentkezésemet egy másik főiskolára, és felvettek. Ott elkezdtem járni egy bibliakörbe, ahol Krisztust követő fiatalokkal találkoztam. Egyszer egy baptista lelkész prédikált az Adventtel kapcsolatban. Ekkor az Úr elkezdte formálni a szívem, és karácsonykor értettem meg azt, hogy mit is tett értem Jézus: meghalt a kereszten, hogy élhessek. Szembesültem a bűneimmel, letettem azokat az Úr elé, és elkezdtem követni az Ő akaratát. Döntöttem, és azóta is az Ő útján járok. Már eddig is sok áldásban volt részem, és Jézus szabadításának köszönhetően teljesen őszinte életet élek. Mostmár nem az emberek, hanem az Úr akaratát keresem. Dicsőség mindezért Istennek.
Terike története
1950-ben születtem, Csemőn lakom. Öten voltunk testvérek, szüleink földművesek voltak. Állandó igazságkeresésem sok konfliktust okozott a családom és köztem. Kollégiumi érettségim után igazán belekerültem a nagybetűs életbe. 1969 nyarán Mátraszentimrén tizenötödmagammal és két lelki vezetővel töltöttem öt napot, ekkor szólított meg először az Úr. Megvallottam keserves életem kemény bűneit. Gyülekezet nélkül újra a nagybetűs élet várt Bibliával a kezemben. Csodálatos módon a Bibliát minden nap olvastam, de minden nap vétkeztem. Visszatekintve úgy látom, az Úr kegyelme hordozott. Egészségügyi dolgozó lettem, férjhez mentem. Tizenöt évet életünk együtt szeretetben, békességben, három gyermekünket neveltük, és taníttattuk. Férjem halála után nagy teher és óriási kísértések vettek körül, de a bibliaolvasás és templomba járás semmilyen problémát nem oldott meg. A temetés után nem tudtam visszamenni dolgozni, óriási önvád és halálvágy tört rám. A pszichiátrián kötöttem ki. Biblia, templom, gondozó, és egyre több gyógyszer.
A változás akkor jött, amikor a harmadik gyermekem elkezdte az én korábbi életutamat: 20 évesen megszólította az Úr. Kért, hogy látogassam meg a gyülekezetét, mely az Új Remény Baptista Gyülekezet. Nem tudtam, hová megyek. Egy emeleti terem volt, tele kedves, mosolygó fiatallal, a légkör szinte beszippantott. Mostmár havonta tudom látogatni az Istentiszteleteket, és a nyári gyülekezeti táborokban is részt veszek. 2009 júliusában a táborban így szólt hozzám az Úr: „Valld meg bűneid és kövess Engem!”
Tóth Sándor lekipásztorhoz fordultam és jeleztem, hogy szeretnék bemerítkezni. Ő nagyon örült, én pedig éreztem, hogy hihetetlen nagy döntést hoztam. Megfrissültek a megszokott Bibliai kijelentések, örültem, sírtam, minden egészen más lett! Egy szép napon imádság után elhatároztam, elhagyom a gyógyszereket, hiszen Jézus az én orvosom és pásztorom. Az Ő és élő gyülekezete segítségével most teljesen gyógyszermentes vagyok! 2009. októberében lelkigyógyulási hétvégén vettem részt a gyülekezetben, ahol sikerült gyermekkoromig visszamenőleg minden „apró” bűnömet, megkötözöttségemet lerakni drága Megváltónk, Jézus Krisztus keresztje alá.
Nagyon felszabadultam, elfogadtam a megváltó kegyelmet! 2009. november 15-én bemerítkezésem után zokogva kértem: „Jézusom, soha többé ne szennyezzem be a fehér ruhát!” Nagyon boldog vagyok, és mindig van mit mondanom az embertársaimnak. Mostmár tudom, hogy Mennyei Atyámnak még itt a földön van szüksége rám, és örömmel várom utasításait, hogy tejesítsem! Ámen!”
Tóth Sándor lelkipásztor, a vízből kijőve arról prédikált, kik a boldogok (Máté 5. rész), és hirdette a bűnökből való megtérést, és az újjászületést. Többen jelezték, hogy elfogadták ezt az Úrtól, mi pedig imádkozva várjuk a megváltottak következő csoportját, akik hitük vallomására az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nevében, hitvalló keresztségben fognak részesülni.
19 hónapos kisfiam a bemerítkezést látva felkiáltott: „Báci, néni, vízbe! Hoppá!” Megpróbáltam elmagyarázni neki: „Tudod, Jézus is vízbe merítkezett, és azért utánozzuk, mert szeretjük Őt!” Összeszorult a torkom, amint belegondoltam, mit jelenthet ez a tény a Menny számára…
