Amikor a gyülekezet elindította a Filmklubot, Tamás, aki munkatársam volt 3 évig és itt volt gyülekezeti tag, elhívott erre az alkalomra. Tudta, hogy érdekelnek a filmek. El is fogadtam az invitálást. Amikor megnéztük a filmet, amelynek a címére sajnos már nem emlékszem, beszélgetni kezdtünk róla. Olyan érzésem volt, mintha nem is egy filmet néztünk volna. Egészen másképpen látták és értelmeztek mindent. Minden történést, még a legapróbbat is Istenhez kötöttek.
Nagyon távol állt ez tőlem, nem is értettem. De elmentem a következőre is. Nem tudtam, miért megyek, de valami hajtott oda engem. Másodjára ugye már nem lepődtem meg a hozzáállásukon, hanem elkezdtem lázadni. Piszkálgattam a hívőket és kötözködtem velük. Még élveztem is, hogy oda–oda szólogatok nekik.
Aztán ez a lázadás szépen lassan átment kíváncsiságba. Furcsa volt az nekem, hogy mindenki olyan kedves hozzám és mindenkihez. Érdekelt, hogy miért látják másképpen az életet és szinte mindent, mint én. Egyre jobban érdekelt és megkedveltem az emberkéket, akik jártak.
A fordulópont az volt, amikor megnéztünk egy filmet, melynek a Minden6ó a címe, és Jim Carey a főszereplője. Én már láttam ezt, a moziban. Akkor jót derültünk rajta, és el is felejtettük, ahogy az szokás egy mozizás után. Csak nézni szoktuk a filmeket, de nem látjuk. A filmklubban pedig mivel miután megnézzük beszélünk róla, jobban oda kell figyelni. Ez a film egy TV riporterről szól, aki csinálja a butaságokat sorra, és közben kapja a pofonokat az élettől. Istent hibáztatja, amiért nem úgy alakul az élete, ahogyan azt szeretné. Van a filmben egy jelenet, amikor kocsival száguldozik és kéri Istent hangosan, hogy mutasson neki jelt, mit tegyen? Hogyan éljen? Az út mentén pedig sok-sok stop tábla van, és ő mégis száguld tovább. A film nézése közben elgondolkodtam, hogy vajon az én életemben szokott-e jelezni Isten. Rájöttem, hogy igen. De én is inkább mentem a saját fejem után makacsul, gőgösen. Ekkor egy kicsit elgondolkodtam, és megpróbáltam oda figyelni az életemre. Nem pedig csak élni egyik napot a másik után céltalanul.
Eldöntöttem, hogy járni kezdek a házi csoportokra. Első alkalommal úgy ültem ott, hogy szinte féltem, és azt vártam mikor mondják, hogy mit keresel te itt? De akkor is mint mindig nagyon kedvesek voltak velem. Megkérdezték tőlem, hogy van-e imatémám. Fogalmam sem volt, hogy az mit jelent. Kérdezték erre, hogy szeretnék–e kérni valamit Istentől. Mondtam, hogy rengeteg problémám van, de megoldom én majd őket, csak nyugalmat kérek, hogy tudjak aludni, és higgadt fejjel élni. Dóri imádkozott értem. Mikor elkezdte mondani, mindenki becsukta a szemét, és lehajtotta a fejét. Én pedig csak néztem Dórit csodálkozva, hogy milyen szépen imádkozik. Soha azelőtt ilyet még nem hallottam. Van otthon nekem egy imakönyvem, nagymamámtól maradt rám. Gyerekkoromban próbáltam olvasgatni. Nem ment. Úgy nézett ki, hogy volt vasárnap reggeli imádság, vasárnap esti imádság és minden napra, ünnepekre külön. Nem bírtam megtanulni. Dóri nem ilyet mondott, hanem a szívéből jött. Csodaszép volt. Sírtam is közben, annyira tetszett. Mikor vége lett az alkalomnak, a háziasszony Orsi, körbehordozott 1 kis dobozkát, amibe papírlapok voltak. Mindenki húzott belőle egyet. Mondták nekem is, hogy húzzak. Én szinte oda sem figyeltem, húztam. Mondták, olvassam el.
A Bibliából volt rajta egy üzenet. Mégpedig János Evangéliumából 14. rész 27. vers:
„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
Nagyon megdöbbentem. Tamás a házigazda csak ennyit mondott rá: Látod? Isten meghallgat, és nagyon szeret téged?
Azóta olvasom a Bibliát és megváltozott az életem. Volt egy kis boltom, egy fehérnemű üzlet. Nem ment. Csak vitte a pénzt, semmit nem hozott. De én csak csináltam, milyen jól hangzik, hogy van egy saját üzletem? Az nem számít, hogy a háttérben mi van, hogy egy kiló kenyeret nem tudok venni belőle. Mikor elkezdtem figyelni Istenre. Úgy döntöttem, hogy bezárom a boltot. Éreztem, hogy Isten figyel engem, vigyáz rám és segít nekem. Egyik nap eldöntöttem, hogy nem csinálom tovább, másnap hívott Tomi, hogy új munkahelye van, elkellene oda az én munkám is. Nincs kedvem menni? Volt. Egy napot nem voltam munka nélkül. Isten gondoskodott rólam. Tamás arról nem is tudott, hogy én be akarom zárni a boltot.
Elkezdtem dolgozni ezen a munkahelyen. Eljártam folyamatosan a házi csoportra. Éreztem, hogy Isten Tiszteletre is el kellene mennem. Július 25-én mentem először. Nagyon jól éreztem magam. Csodálatosak voltak a dicsőítő énekek. Énekeltünk egy éneket, ami arról szólt, hogy Jézus a mi bűneink miatt halt meg. Én láttam a Passió című filmet, de ekkor értettem meg, igazán. Az én bűneim miatt is halt meg Krisztus a kereszten, azért, hogy azok meg legyenek bocsátva. Ő bűnhődött éretem. Ezen a vasárnapon tértem meg.
Ha oda figyelünk az életünkre, akkor látjuk, halljuk és érezzük, hogy Isten figyel ránk, szól hozzánk és vezet bennünket. Ha elkezded olvasni a Bibliát, de nem úgy, mint egy könyvet, hanem oda is figyelsz rá, szól hozzád. Ha egy regényt olvasol, az pereg előtted, mint egy film. A Biblia beszél! De csak akkor, ha ezt el is hiszed. Ez a több ezer éves könyv szól hozzád.
Tudom és hiszem, hogy ha ezen az úton haladok tovább, amelyen most elindultam, akkor boldog életem lesz. Ő jót tervez az életünkben. Azért jött a földre, hogy áldást adjon nekünk.
Köszönöm, hogy leírhattam ezt a levelet és köszönöm, hogy te pedig elolvasod. Ha még nem él Jézus a szívedben, akkor remélem, minél hamarabb megtalálod, és magadhoz hívod.
Két idézetet írok még le, amelyek nekem nagyon fontosak.
„…kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.” Lukács evangéliuma 11. rész 9-10. versek.
A legkedvesebb a szívemnek pedig Ézsaiás próféta könyvében található, a 60. rész 1-3. versek:
„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez.”
Isten áldjon!
