Egyetemre járni jó, igaz csak 1 vagyok a 29765 hallgatóból, és lehet minden ezredik járókelő ismer csak meg és üdvözöl. Gondolnád milyen szegény vagyok, mennyire elveszett ebben az interkulturális, kapcsolati hálókkal átszőtt debreceni univerzumban.
Egy dolog érdekel viszont, a csontjaimba rekesztve ég a kérdés: Vajon hány ember üdvözül e nagy tömegből ???
Egyet tudok, ami előttem áll annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adatott jutalmáért. Isten soha sem fogja elkérni a diplománk közjegyző által hitelesített másolatát, Ő csak a szívedre tekint majd ama Napon, amely megméretik: hű voltál-e a kevesen, elmondtad-e valakinek, hogy élhet egy jobb életet?
Én már hibáztam, vállalom, lehettem volna bátrabb vagy „szabadabb”. Kegyelem, hogy még van időm hátra. Nem akarom végül azt hallani, amit a Dániel könyvében olvashatunk: Mené mené tekél ú-parszin, azaz könnyűnek találtatok.
Álljunk fel, fogjunk össze, és mutassuk be milyen nagy az Istenünk!
Csak légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened az Úr, mindenütt, amerre csak jársz. Józs 1:9
