„Örüljetek Velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat!” (Lukács 15:6) Bemerítési ünnepet tartott az Új Remény Baptista Gyülekezet ideiglenes gyülekezeti helyén, a debreceni Élet Centrumban, 2007. május 27-én.
A bemerítési alkalmak között is különleges volt ez a vasárnap, mert az Élet Gyülekezetben (akikkel közösen bérelve és megosztva használjuk jelenlegi imatermünket) is bemerítés zajlott délelőtt, így e napon két összejövetelen is megmozdult a víz. Bemerítési cikksorozatunkat folytatva jelen írásban is csodálatos Mennyei történeteket ismerhet meg az olvasó, betekintve 5 testvérünk hitvallásába.
Zsolt: A Debreceni Egyetem Természettudományi Karán tanulok, és az Úrnak köszönöm, hogy itt állhatok. Nekem szólt egyszer ez az Ige: Lukács 15:21-től. Én is tékozló fiú voltam, de hála Istennek, hazataláltam. Erről szeretnék most beszámolni. Nem hívő családban születtem. A TV-ben vallási műsorokban hallottam Istenről, de nem igazán értettem az elhangzottakat. Egyszer egy erőszakos házaló csapattal találkoztam, akik egy füzetet adtak nekem a Bibliáról, de láttam, hogy az életük nem változott meg. Ilyen Isten nem kellett nekem, és elzárkóztam a hittől.
Egyetemi éveim alatt rácsodálkoztam, hogy annyira életre hangolt ez a világ, és a Teremtője elkezdett érdekelni engem. Később kaptam valakitől egy Újszövetséget, amit nagyon szertettem olvasni, útikönyvemmé is vált. Az Ige tükröt tartott elém. Akkor még azt gondoltam, jó ember vagyok, mert mindenkinek segítek. Büszke voltam, de az Úr vonzott. Rockernek vallottam magam, de nem tetszett az életforma. Egyszer egy másik városban az utcán találkoztam egy dicsőítő csoporttal, és ott ragadtam. Volt a szemükben valami jó érzést keltő. Ez az öröm kellett nekem is, mert össze voltam törve. Elmentem hozzájuk Istentiszteletre, ami számomra nagyon hiteles volt, mert a pásztor is rocker volt korábban, és elmondta, hogy amikor megtért, le tudta tenni a dohányzást. Később felolvasta a 150. zsoltárt és elmondta, hogy azért dicséri Istent, mert megszabadította bűneiből. Azon az alkalmon felismertem, hogy az Úr előbb szeretett engem. Megtértem, és olyan jó volt új családhoz tartozni. Köszönöm Istennek, a Báránynak, hogy megtalált engem. Dicsőség Neki mindörökké, ámen!
Anita: Gimnazista vagyok, hívő családban nőttem fel, és természetes volt, hogy imaházba járunk. Így nagyon sokszor hallottam az Igazságot, az Evangéliumot. Többször is megérintett Isten, és az előrehívásokkor előrementem imádkozni, de egyik döntésem sem volt végleges, később elsiklottam fölötte. Egyszer aztán láttam egy színdarabot, címe „Az öreg kaszás és az ember” volt. Jézus visszajöveteléről szólt, és én nagyon megijedtem, mert nem volt rendezett kapcsolatom az Úrral, és tudtam, hogy nem vinne Magával… Azután nem sokkal a Baptista Ifjúsági Nagytáborban, Szenczy Sándor igehirdetése után előrementem, és imádkoztunk. Történt egy nagy bűnrendezés az életemben, és az Úr örömöt adott. Féltem, hogy újra visszacsúszok régi életembe. Még ezen a héten, az imaéjszakán Isten megmutatta, hogy Ő az én Apukám, és megtart, semmi baj nem lehet.
Nagyon vágytam ebbe a gyülekezetbe, mert éreztem, hogy itt van Jézus. De biztos akartam lenni abban, hogy nemcsak jól érzem itt magam, hanem otthonom is itt van. Igét kértem az Úrtól, és az Apcsel 9:32-őt és a Zsidók 11:14-16-ot kaptam Istentől. Azóta is minden Istentiszteleten változtat valamit rajtam az Úr. Részt vettem a női lelkigyógyulási hétvégén is, és azóta teljesen szabad vagyok!
Teri: Én is a Debreceni Egyetemen tanulok, germanisztika szakon. Vallásos családból származom. Ez a szó sokáig megkötözött. Nem tudtam kimondani, hogy leteszem az életemet. Csak jónak tartottam a törvényt, a szabályrendszert, de sosem sikerült betartanom. Az Ige tükrében láttam a hibáimat, de nem tudtam szabadulni. Nemrég odáig jutottam, hogy Isten nem is létezik, így megpróbáltam magam boldogulni, de összetörtem. Végül az Úr Debrecenbe hozott az Egyetemre. Decemberben egy evangélizáción találkoztam két régi ismerősömmel, akik ennek a gyülekezetnek a tagjai. Meghívtak a következő vasárnapi bemerítésre, kíváncsi voltam, de nem értettem a lényegét. Az az Ige hangzott el, mikor Pál Efezusba ért, és azt kérdezte a testvérektől, hogy „kaptatok-e Szentlelket?” – „Mi még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.”
Nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy mégis van Szentlélek, aki meg tud minket változtatni. Akkor elmondtam a megtérők imáját is. Azóta sok jó dolog történt velem, hálás vagyok az Úrnak, hogy csodákat tesz a mindennapokban.
Orsi: Budapesten születtem, nem hívő szüleim 10 éves koromban elváltak. Édesanyámmal, és később élettársával éltünk. A tinédzserkorom nagyon megviselt. Érzelmileg szenzitívebb típus lettem. Elköltöztem otthonról, és nagyon keményen kellett dolgoznom, hogy meg tudjak állni a saját lábamon. Nagyon legyengültem. A pszichiátrián kezeltek 10 napig. Majd Egerbe kerültem főiskolára, de halmoztam a kudarcokat. Nyáron jelentkeztem önkéntesnek egy angliai keresztény szállodába. 2 hónapig dolgoztam ott. Megismerkedtem hívő keresztényekkel, imádkoztam is, de nem tértem meg. Kaptam ott egy teljes állást, és nagyon örültem, hogy végre elértem valamit magamtól. Itt találkoztam a jelenlegi férjemmel, akivel fél évig voltunk együtt, mielőtt ő hazajött Magyarországra. Én még egy fél évig ott maradtam dolgozni, miközben jött egy angol fogyatékosokból álló baptista gyülekezet a szállodába. Meghívtak egy összejövetelre, ami dicsőítéssel kezdődött: egy vak hölgy zongorázott és énekelt. A többiek olyan boldogok és tiszták voltak! Itt érintett meg Krisztus és azt mondta, hogy szert engem, és megbocsátja a bűneimet.
Ildikó: 3 gyermek boldog édesanyja vagyok, eredetileg görög katolikusnak kereszteltek meg. Gyerekfejjel tudtam, hogy Isten van, de nem ismertem meg Őt, csak a Tőle való félelem maradt meg, és a Tízparancsolat szerint akartam élni. Férjhez mentem, 2 lányom született, majd megingott a házasságom. A férjem megtért, próbált beszélni Istenről, de engem nem érdekelt. Tavaly nyáron a gyülekezettel Tahiba mentünk nyári táborba. Szemlélődőként mentem el, és tetszett. Később éreztem, hogy kiüresedett az életem. Ez fájt. Elkezdtem olvasni a Bibliámat, mert válaszokat kerestem. A megtérésről azt gondoltam, hogy Jézust fizikailag fogom látni, de megértettem, hogy döntést kell hoznom. Egy márciusi Istentiszteleten ezt megtettem. Utána a lelkigyógyuláson sokat sírtam, de Isten meggyógyított. Tudom, hogy Ő szeret engem, és ha engedelmeskedem, csak áldások jönnek az életemre. A Róma 6:10-ből értettem meg, hogy Isten szerint való, ha bemerítkezem.
A bemerítések után, Tóth Sándor pásztorunk prédikált a Lukács 15:1-7 igék alapján. A Menny ujjongva örül egyetlen bűnös megtérésének! Hogy lehet, hogy egy sokak számára ismeretlen, jelentéktelen személy megtérése a Mennyben a legnagyobb eseménynek számít? Jézus is boldogan örvendezett a tanítványok missziós beszámolóit hallva. De mit kellett Megváltónknak otthagynia azért az egy bárányért?
Ő igazán bebizonyítja, hogy lehet bízni az Atyában. A halálon át is! Jézus nem tömegeket, hanem személyeket ment meg. A Biblia szerint nem valláshoz, hanem Krisztushoz kell tarozni, hogy a Mennybe beengedjenek minket. Mert Jézus valóságos személy, aki vállalta, hogy elhagyja a milliónyi angyal dicsőítését, a mennyei pompát, gazdagságot, biztonságot. Az Atya keblét… Miért? Mi késztette erre az ésszerűtlenségre?
A Jeremiás 31:20-ban találjuk a választ. Isten nem tűri meg a bűnt! Akkor sem, ha mi már megszoktuk, vagy ha a világ egyetért vele. Ő mégis szeretett minket. Így nem volt más lehetőség. Istent irántunk érzett szeretete, belsejéből fakadó irgalma késztette arra, hogy megkeresésünkre induljon. Ő ezt mondja: „Bűnös vagy, de én mégis szeretlek téged. Pokolra kellene jutnod, de Én megmentelek!”
Senki sem születik úgy, hogy ismerje Istent. Még mi magunk is beláthatjuk, mi a hibánk, mi a rossz bennünk. Az istenkeresés vágya mindenkit hajt, csak sokan ezt nem ismerik fel, így pótistenekhez fordulnak. A bűn az, hogy nem hiszünk az Istenben és Megváltóban, Jézus Krisztusban. A többi bűn ennek a következménye.
Meddig ment el Isten, hogy megmentsen engem, téged? Egészen a megváltást hozó kínkeresztig! Ekkor a kereszten bevégzett szenvedése által elvégeztetett! Jézus Krisztus nyilvánosan megszégyenítette a sátánt és hatalmát. Ő feltámadt a halálból és ÉL! Ma is lehet vele találkozni, élni, szeretetében megújulni, megszabadulni a Bűn és a Halál átkától!
Még ezen az estén ketten döntöttek úgy, hogy megragadják ezt a lehetőséget a megtérésre és szabadulásra.
