Igazolva Istenbe vetett bizalmát, Naámán a Jordánba merítkezett az Ószövetségben, és Isten – ígérete szerint - meg is gyógyította halálos betegségéből. Ma, az Új szövetség korában pedig mi lehettünk tanúi annak, ahogyan három testvérünk megtisztult a bűn átkától, és új életet kezdett szívében Jézus Krisztussal!
Az emberiség gyógyíthatatlan betegségéről: a bűn leprájáról; és az egyetlen gyógymódról: a Jézus Krisztusba vetett hitről tanítva, Bereczki Lajos lelkipásztor testvér mennyei tükröt állítva mindannyiunk élete elé, megtérésre hívta a vendégeket az Új Remény Batpista Gyülekezet bemerítési Istentiszteletén 2011. június 12-én, Pünkösd vasárnapján.
Csakis a teljes életünk odaajándékozásával tudjuk megköszönni Istenünknek a Megváltást. Drága testvéreink fehér ruhába öltözve osztották meg velünk hitre jutásuk útját, mielőtt Tóth Sándor, gyülekezetünk lelkipásztora víz alá merített őket. Fogadjátok szeretettel Isten történeteit új testvéreink saját tollából.
Ráczné Edit: Krisztussal való találkozásom előtt átlagos ember voltam, jó és rossz tulajdonságokkal. Sok múltbeli nehézség, fájdalom, és sérülés hatására alakult ki személyiségem. Igyekeztem mindenkinek megfelelni, tisztességesen élni, és segíteni másokon. Viselkedésem, döntéseim számomra is sokszor érthetetlenek voltak. Ma már tudom, miért.
Életem során olyan emberekkel hozott össze a sors, akik beszéltek nekem Jézusról, olvastak a Bibliából, ilyenkor mindig jó érzés fogott el. Gyakran fordultam Istenhez, és kértem, hogy segítsen, tekintsen le rám. Éreztem, hogy meghallgatott, nyugalmat, békét, szeretetet árasztott, és segített a nehézségekben. Tudom, és érzem, hogy az Úr által ismerhettem meg Edinát, aki több mint munkatárs. Az ő személyisége, és hite hozott el a gyülekezetbe. Itt érintett meg az igaz szeretet egymás iránt, és az Úr szeretete. A Biblia olvasása, Igéi, a közös imádkozások változtatták meg az életem. Fenntartás nélkül hiszek az Úrban, érzem a szeretetét. Áldom, amiért gyermekévé fogadott, és megbocsátotta bűneimet Jézus Krisztus áldozata árán.
Életemben nagy változást hozott Jézus Krisztus. Megváltoztatta személyiségem, más dolgok lettek értékesek számomra. Érzem folyamatos munkáját. Igyekszek minden bűnömet elhagyni, és továbbra is engedelmeskedni, és követni akarom Jézus Krisztust!
Derecichei Eszter: Isten kegyelméből olyan családban nőhettem fel, ahol hallhattam Jézus Krisztusról, az Ő életéről és áldozatáról, arról, hogy Isten gyermekei vagyunk, és hogy mennyire valóságosan meg tud segíteni minket. A hit kérdése nem volt idegen számomra. Nagymamámmal és anyukámmal jártunk templomba, hittanórákra, és amikor gimnáziumot kellett választani a helyi, miskolci, református gimnázium mellett döntöttem. Itt találkoztam egy élő hitű keresztyén közösséggel, akik nyaranta keresztyén kávézót üzemeltettek a gimnázium közelében. Az egyik barátnőmnek köszönhetően én is ellátogattam ide, és beszélgettem az ott lévőkkel. Az egyik ilyen beszélgetés során egy lány feltett nekem két kérdést. Az egyik az volt: „Tudod, hogy hol fogod tölteni az örökkévalóságot?”, a másik pedig ez: „Nem szeretnéd Jézussal együtt tölteni?”. A két kérdés és a beszélgetések kérdéseket vetettek fel bennem. Vajon mennyire lehet valóságos ez az egész, mennyire léphet be Jézus az életembe, mit kell ehhez tennem, eddig ezt miért nem tudtam? Át kellett gondolnom magamban ezt az egészet, választ kellett adnom a kérdésekre, és rájöttem, hogy addig még soha nem hoztam meg azt a döntést, hogy el akarom fogadni Jézust személyes megváltómként. Soha nem kértem meg előtte, hogy lépjen be az életembe, de ekkor már nem halogattam. Nem is egy adott naphoz kötöm, hanem úgy látom ezt a döntést, mint egy folyamatot. Mindez 2002 augusztusában történt.
Megtérésem után bekapcsolódtam a gimnáziumban működő keresztyén szolgálóközösség munkájába, az egyetem elkezdése után pedig találkoztam EDK-s tagokkal, tagja lettem az egyetemi BTK-s imacsoportnak, és így ismerkedtem meg az Új Remény Gyülekezettel is. Az Úr a kezdetektől sokat alakított rajtam. Volt is miben változnom, és ma is van. Talán a legnagyobb nehézséget önmagam elfogadása jelentette. Meg kellett tanulnom azt, hogy lássam magam valakinek Jézusban, hogy ne vádoljam magam olyan dolgokért, amiket Isten már rég megbocsátott, hogy el tudjam hinni, hogy értékes vagyok számára, és hogy szeret, hogy tudjam látni azokat az ajándékokat és képességeket, amikkel Ő áldott meg, és hogy használjam is őket. Hálás vagyok a bennem eddig elvégzett munkájáért.
Tóth Fanni: Hívő családban születtem. Gyermekkoromtól kezdve halottam Isten igéjét. Majd kb. 5 éves lehettem, amikor egy békési konferencián befogadtam az Urat a szívembe.
Az életemnek volt egy nehéz szakasza. Amikor kikerültem az alsós szigorú közegből és felsős lettem, elkezdtem az osztálytársaim után menni. Csúnyán beszéltem az iskolában. Nagyon nehéz volt megállni. Rájöttem, hogy amiért hívő családban születtem nem kerülhetek a Mennybe. Olyan dolgokat csináltam, amiket később megbántam. Én nem tudok olyan „nagy” bűnökről beszélni, de Isten előtt nincs kis bűn vagy nagy bűn, mert ez választ el Tőle. Majd rájöttem, hogy ez a viselkedés ütközik a hívő élettel. Nem kell azt csinálnom, mint a többiek, hanem éppen ellenkezőleg, nekem Isten Igéjét és világosságát kell hirdetnem közöttük is.
Ezek után megtértem ezekből a dolgokból. Majd később eldöntöttem, hogy be szeretnék merítkezni, ahogyan Jézus is tette. Egyben a gyülekezet, Krisztus teste tagja szeretnék lenni, és szeretnék szolgálni a gyülekezetben, amire elhív az Úr.
Én magam hitetlen családban nőttem fel, és 24 éves koromig nem is találkoztam Krisztuskövető családokkal. Ezen a napon első alkalommal, saját szememmel láthattam olyat, hogy az a kislány, aki 8 éve épp elkezdte az iskolát, és a többi gyerekkel futkározott az Istentisztelet után, ma komoly, bizonyságtevő, szolgálatkész gyermeke Istennek, és a felnőttekkel egyenrangú gyülekezeti tagunk. Azóta kisgyermekes anyukaként, rendkívüli öröm a jelenben, és reményteljes jövőkép ez számomra, hiszen amikor megtértem, Isten ezt ígérte nekem: „Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége” Ézs. 54:13. Minden nap imádkozom, hogy így legyen…
