Napjainkban érdemes-e gyermeket vállalni?

  • Isten talán legnagyobb áldása a gyermek, akinek a felnevelésével és útba indításával bízza meg a szülőket. Várni a születést, az első mosolyt, az első lépéseket, az első kigagyogott szót kimondhatatlan boldogság. Isten a gyermekáldással teszi lehetővé, hogy az Ő szeretetét megérthessük gyermekünkön keresztül. Mikor szülőként gyermekünkre tekintünk, megszeretgetjük, gyönyörködünk dolgaiban, akkor még inkább láthatóvá és érzékelhetővé válik számunkra, hogy az Úr ugyan így tekint ránk és gyönyörködik bennünk. A gyermekáldás örömünknek és csodálatunknak egy újabb forrása, és egyben felelősségteljes megbízás is, amiben a helyt kell állnunk. Azok a házastársak, akik előnybe helyezik saját életüket, karrierjüket, kicsapongó életüket, és tudatosan nem vállalnak gyermeket, azok önmagukat fosztják meg attól az ajándéktól, amit a mi Teremtő Istenünk nekünk szánt, hogy életünk és családunk így váljon teljessé. (T.Cs.)
  • Igen! Óriási ajándék. Ha az Úr megnyitja az anyaméhet, akkor van élet! Éjszakánként, ha fel kell kelni a gyermekem miatt, hálát adok az életéért. Az az álmunk, hogy ő is megtérjen. Jó látni magunkat is benne. (Őt látjuk a legszebbnek.) Nagyon várjuk, hogy mi lesz az elhívása, ki lesz a felesége. Próbálunk úgy gondolkodni róla, ahogy az Úr gondolkodik. (G.M.)
  • Amíg nem állt helyre a gondolkodásom, és nem Isten tervét akartam megvalósítani az életemben, úgy láttam, hogy „minek szüljek gyereket???” Azért, hogy tönkretegyék? Nem gondolkoztam gyermekvállalásban, csak azután, miután Isten mellém helyezett egy jó férjet, s ennek gyümölcse lett a gyermekünk. Aki nem vállal gyermeket, nem tudja, miről marad le. Csodálatos látni, ahogy fejlődik, önállósodik, okosodik. Más logika alapján látja a világot. Ebből én is sokat tanulok. Isten formál rajta keresztül. Úgy gondolom, hogy egy egészséges család biztonságos keretei között az ember vágyni fog arra, hogy gyermekeket nevelhessen. Én így tudok boldog életet élni. (Sz.V.)
  • A Prédikátor 3:1-ben ezt olvassuk: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Így a gyermekvállalásnak is. A házasságon belüli szerelmi kapcsolatnak nem célja, értelme, hanem gyümölcse a gyermekáldás. A Biblia így ír erről: „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (127. zsolt.3)

    Amikor kisbaba érkezik a családba, az igazi földi öröm. Azt tapasztalom, hogy a gyermek(ek) mellett kiteljesedik az életem. Azt látom, hogy az életem egyik legradikálisabb jellemformáló eszköze. (türelem, kitartás, meghallgatás, stb…) Az egyik legnagyobb élmény napról napra látni gyermekünk (-eink) fejlődését. A gyermekvállalás – és nevelés nem öncélú dolog, hanem Istentől kapott feladat. „Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és leányokat! Szaporodjatok, és ne fogyjatok!” (Jeremiás 29:6)

    Gyermekeink szeretete, nyiladozó értelme, ragaszkodása sokkal értékesebb holmi házi kiskedvencnél. A gyermek Istentől kapott ajándék. Bár életünket jórészt átalakította, boldogak vagyunk, hogy mi is kaptuk ezt az ajándékot. (B.Á.)
  • Igen, de csak az Úrban. És fontos, hogy az Úrba vetett bizalommal, hogy Ő képes kirendelni az anyagi szükségeket. De mindemellett tudniuk kell a házaspárnak, hogy mire van hitük (gyerekek száma) és milyenek az emberi teherbírásuk. Az Úr ajándéka jutalom! (V.Á.)
  • Biztos, hogy nem az egyszerű kérdések közé tartozik a gyermekvállalás kérdése sem, hiszen kisgyermekes anyukaként pontosan átélem azokat a kétségbeejtő gondolatokat, hogy mi lesz majd 10-15 év múlva, amikor az én gyermekem is kamaszból felnőtté válik? Milyen világ lesz akkor? Ennek ellenére véleményem szerint nincs csodálatosabb annál, mint mikor az Úrtól ajándékba kapunk egy gyermeket. Megtapasztalni, hogy milyen tökéleteset tud alkotni az Úr már attól a perctől kezdve mikor megfogan. Aztán pedig megszületése után meglátni, hogy milyennek is alkotta őt a Teremtő Isten. Meglátni a képességeit, az adományait, ahogy mint egy kismadár próbálgatja a szárnyait, aztán egyszer csak elkezd repülni.

    Éppen ezért azt gondolom, hogy nagyon fontos a nevelés. Az, hogy milyen képet adunk szülőként a gyermeknek nagyon sokat számít, hisz az otthonról hozott minta nagyban befolyásolja a gyerek önálló életét is. Sok mindent úgy csinál, mint ahogy azt otthon látja. Ezért kellő felelősséggel és tudatos gondolkodással kell neveljük gyermekeinket, tudván azt, hogy minden kimondott és kimondatlan cselekedetünk és gondolatunk hatással lesz az ő életére is.

    Én bízom az Úrban, az Ő hatalmas és csodálatos erejében, és minden vágyam az, hogy az én gyermekeim is rálépjenek a Hozzá vezető keskeny ösvényre, hisz így tudnám őket a legnagyobb biztonságban, bármilyen világot is élünk. (T.G.J.)