Hogyan éled meg a hétköznapokban, hogy Isten csatornája vagy?

  • Személyes beszélgetésekben, és ha nem is mindig az evangéliumot mondom, akkor is át tudom adni a bibliai értékrendet. (O.I.)
     
  • Szerintem legtöbbször nem vesszük észre, mikor használ minket Isten csatornájaként. Ezért fontos, hogy egész életünket Isten formálja, és folytonos kapcsolatban legyünk Vele, mert az Ő dicsősége meglátszik rajtunk. A világban világítanunk kell, és ha hitelesek vagyunk Isten használ - ha tudunk róla, ha nem.
    Fontos az, hogy a körülötted élők tudjanak arról, hogy Ki lakik benned. Ma például igéket kért tőlem egy munkatársam különböző élethelyzetekre - nem gondoltam volna róla :) (V.Á.)
     
  • Isten Krisztus váltsága által kiválasztott bennünket arra a nagyszerű hivatásra, hogy Őt képviseljük a mindennapokban, amikor ugyanolyan élethelyzeteket élünk meg, mint bárki más, csak más hozzáállással, értékszemlélettel, más reakciókkal mint régen, mielőtt az Úr átváltoztatott volna. Nem a saját erőnkből, képességeinkből,” jóságunkból” tehetjük ezt, hanem Isten rajtunk keresztül megmutatkozó kegyelme és ereje által. Nem lehet izzadtságszagú, mert rögtön kiderülne, hogy csupán képmutatás és nem valós. Az embereknek elegük van a vallásos cselekedetből, ami ellentmondásos, ők figyelik mennyire vagyunk hitelesek.

    A legcsodálatosabb dolog számomra, ha valakivel, akit szeretek, megoszthatom azt, amit az Úr Jézus értem és minden emberért tett, hogy azért vállalta a szenvedést, hogy nekem, nekünk ne kelljen. Az életem ezzel a felismeréssel megváltozott és megérthettem, hogy Isten nem kevesebbet bízott rám is, mint hogy tovább adjam a környezetemben levőknek azt a jó hírt, hogy Isten annyira szeretett téged és engem, hogy mindent odaadott az egyszülött Fiában Jézusban, azért hogy nekünk a bűneink miatt ne kelljen a pokolra jutni, hanem Jézus által miénk a teljes megbocsátás és az örök élet Isten hatalmas szeretetében.

    Szeretem látni, ahogy Isten szeretete hatással  van emberi életekre, elgondolkodnak, közelebb kerülnek Istenhez vagy elkezdenek kérdezni az Úr dolgairól. Természetesen senki nem tud magától közeledni az Úrhoz, ha nem az Úr vonzza magához, de mi Krisztus képviselőiként ott lehetünk és bemutathatjuk az életünkkel Krisztust. Persze ez nem azt jelenti, hogy tökéletessé váltunk Krisztus megváltása által, csak azt hogy a büszkeségünk már nem akadályoz abban hogy beismerjük a hibáinkat, hogy könnyebb legyen megbocsátani másnak, mert nekünk is az  megbocsátott az Úr. (M.K.)
  • Nagyon megtisztelőnek és csodálatosnak érzem azt, hogy közvetíthetem Isten szavát, szeretetét az emberek felé, ezért igyekszek mindig nyitott és kész lenni arra, hogy bármikor, bármilyen szituációban képviselhessem Őt. Úgy gondolom, hogy nemcsak akkor vagyok Isten csatornája, amikor az evangéliumot mondom, vagy bizonyságot teszek, hanem akkor is amikor épp csak egy bátorító szót szólok valakihez, vagy szeretettel megölelek valakit, vagy rámosolygok valakire.

    De akkor is lehetek Isten csatornája, ha egy Istentől való jó tanácsot adok valakinek, sőt nagyon sokszor úgyis lehetek közvetítő, hogy nem is tudok róla :). Ilyen is fordult már elő velem, mikor beszélgettem valakivel egy hétköznapi helyzetben és egyszercsak mikor mondtam valamit, az illető rám nézett és mondta, hogy most ez neki nagyon fontos volt, hogy pont ezt mondtam, ez neki válasz volt az egyik imájára. Én meg örültem, hogy halleluja Isten megint használt.

    Gyakran tapasztalom azt, hogy olyan "véletlen" helyzetekbe kerülök, amiket én teljesen máshogy képzeltem el, és Isten használ ezekben a helyzetekben. Például múltkor amikor az egyik órámról akartam menni egy találkozóra egy koliba, elterveztem, hogy busszal megyek, de pont akkor nem ment egy busz sem, így gondoltam akkor elgyaloglok, mert nincs annyira messze a koli, de nem sikerült olyan gyorsan haladnom, így elkéstem. Ahogy odaértem, láttam, hogy nincs ott még a barátnőm, így felhívtam, mondta, hogy pár perc múlva lejön.

    Egy perc se telt el, hogy ott álltam, amikor látom, hogy jön egy régi ismerős, akinek "véletlenül" pont arra vezetett az útja, és "véletlenül" pont akkor járt arra, és "véletlenül" épp nem sietett sehova, és megállt beszélgetni. Már egy pár perce beszélgettünk, amikor megjelent a barátnőm, akivel eredetileg találkoztam volna, tiszta ideg volt és mondta, hogy most hívták egy csomóan, teljesen kész van, káosz van körülötte, és mennie kell, mert csomó elintéznivalója lett hirtelen. Ezzel el is tűnt, én meg csak pislogtam, hogy milyen gyorsan megváltoztak az előre eltervezett dolgaim, hogy az Úr mennyire átszervezte a találkozómat.

    Mivel így már nekem sem volt más programom, elkezdtünk sétálni és beszélgetni a rég nem látott ismerőssel, de 10 perc múlva már Istenről beszélgettünk, mert nagyon sok kérdése volt, és annyira éhes volt a szíve, hogy ő kezdeményezte, hogy Istenről beszéljünk. Amikor már javában beszéltem neki az Úrról, akkor kezdtem rájönni, hogy mi is történik körülöttem, hogy Isten mindent gondosan előre megtervezett, hogy az a rengeteg "véletlen" ami történt, azok nem csupán véletlenek voltak, hanem mind az Ő akarata volt. Nagyon boldog voltam, hogy Isten csatornája lehettem, egy eszköz, akin keresztül hallhatta az az ember Isten üzenetét, és választ kaphatott a kérdéseire.

    Mivel Krisztusnak átadtam az életem, és Ő él bennem, az Ő tetszését keresem, és az akarata szerint akarok élni, ezért talán nem is olyan különös, hanem inkább természetes, de mégis csodálatos, nagyszerű, és kiváltságos dolog, hogy a mindennapokban Isten eszközként, csatornaként használ engem, amiért nagyon hálás vagyok Neki. (T.A.)

  • Nos, mivel nemrég tértem meg, úgy gondolom, hogy ez az egyik legszebb pillanatok egyike. Rádöbbenni, és átélni, hogy Isten használ! Rádöbbenni arra, hogy mindennek megvan a miértje, hogy Isten pontosan tudja, hogy mit, miért cselekszik velünk.
    Az első időszakokban, még szokatlan volt, magam sem értettem, hogy hogyan is működik, csak azt éreztem, hogy az Úr teljes irányítása alatt vagyok, és ekként is cselekszem. Nem tudtam pontosan én sem, hogy mit miért teszek. Aztán a végére mindig úgy alakultak az események, hogy visszatekintve számomra minden értelmet nyert, melyet csak Isten csodálatos útmutatásának köszönhetek. Ilyenkor mindig egy nagyon jó érzés kerít(ett) a hatalmába, amelyet azelőtt soha nem éreztem.
    Mostanra már próbálok tudatosan is figyelni a jelekre, amelyeket Isten küld, hisz tudom, hogy „dolga” van velem, egy közvetítő lehetek valamiben, és az a legnagyszerűbb dolog, amikor átélem, hogy pont engem választott ki a mi Egyetlen, Élő, Igaz Istenünk. (T.G.J.)

  • Ha Isten csatornája szeretnék lenni, akkor törekszem arra, hogy valóban az Ő üzenetét kapják rajtam keresztül az emberek. Néhány dolgot figyelembe kell vennem ehhez.

    1.    A csatorna szerepe a közvetítés. Vigyázok arra, hogy tiszta és szent életet éljek. Ennek egyik feltétele, hogy bűnt nem tűrök meg az életemben. Ha tiszta egy csatorna, akkor a tartalom, vagyis az üzenet útja kész.
    2.    Fontosnak tartom az üzenet/tartalom helyes forrását, eredetiségének és frissességének megőrzését, hogy ne keveredjen bele más, (pl.: önigazság, vagy saját érzéseim/érzelmeim amik becsaphatnak.)
    3.    Célom a hitelesség, hogy amit mondok, azt az életem is alátámassza.

    Sajnos előfordult, hogy csak én gondoltam valamiről, hogy ’mondanom kell’ vagy hogy ez biztos ’egy jó üzenet’, de csupán olyat adtam át, aminek saját érzésem vagy megítélésem volt az alapja. Ez nem túl jó forrás, és nem biztos, hogy valós, ill. pontos segítség lesz a másik ember számára. Még ha igazságot mondok is, nem biztos hogy építő az adott esetben. Az igét is lehet rosszkor, vagy rosszul használni.
    Azért imádkozom, hogy a Szent Szellem vezessen, ha Isten üzenetét adhatom át. A következő igéket tartom szem előtt ebben, ezek segítenek és igazgatnak engem:

     „Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” (1 Sám. 16,7)

    „Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.”
    (1 Kor. 2,10-14)

     „Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!” (Péld. 25,11)

    „Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van: aki alkalmatosakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem  léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.” (2 Kor. 3,5-6) (S.V.)

  • Két kisgyerekkel otthon lévő anyukaként teljesen más, mint amikor kötetlenebbül tudtam a nem hívő barátnőimmel találkozgatni. Most úgy érzem, fontosabb, milyen ember vagyok valójában otthon (ahogyan csak a férjem és a gyerekek látnak).

    Elsődleges feladatommá az vált, hogy úgy neveljem a gyerekeimet, hogy emberileg szerethetők, jellemesek legyenek, és hogy hitem örökébe lépjenek. Elsősorban a családom felé vagyok most már Isten csatornája. De nem vagyok tökéletes, hibázom, néha indulatos vagyok, néha igazságtalan. Emiatt van szükségem Jézus Krisztusra, és ilyenkor bocsánatot kérek Tőle is és a gyermekeimtől is.

    Azért imádkozom és arra törekszem, hogy úgy bánjak velük, ahogyan Isten bánik velem: érdemeimen felül. A hétköznapjaimat büszke és boldog anyaként élem, hiszen a gyermek Isten áldása.
    Ugyanakkor a gyülekezeti szolgálatomat is igyekszem vinni: énekelek az istentiszteleti zenekarban. Ekkor pedig úgy vagyok Isten csatornája, hogy az Ő dicséretéről éneklek, amivel a gyülekezetet szeretném bátorítani, hogy együtt magasztaljuk Istent. (Sz.V.) 

  • A csatorna közvetítő elem, nem pedig a forrás. Ilyen vagyok én is. Isten a forrása minden áldásnak, minden olyan dolognak, amely a másik embert emeli, építi. Igazából csak tőlem függ, hogy mennyire nyitom ki a zsilipet ezen a csatornán. Gyakran elkap az emberektől való félelem, és ekkor biza a zsilip elzárja Isten áldásait nem csak tőlem, hanem másoktól is ("Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik." Pld 29:25). Tehát én sokszor harcként élem meg a hétköznapokat. Sokszor szükségem van arra, hogy Isten az állott vízű csatornát kitisztítsa, hogy újra jó ízű víz áradhasson belőle. (O.Zs.)