Egységben az erő

gyulitabor2

Miért megyek minden évben gyülekezeti táborba? Mi ebben a pláne? Miben különbözik más helyektől, más programoktól, közösségektől?

Biztosan tudom, hogy abban a hat napban kilépek minden szokásos hétköznapi dologból. Az állandóan körülvevő napi rutin, munka, tanulás, monoton buszozás városból városba... Ezek mind megszakadnak, és valami új veszi kezdetét. Nem csupán egy másik település látványa, régen látott ismerősök öröme, vagy programok és túrák izgalma. Inkább Isten különleges ajándéka ez.

A Wikipédia így határozza meg a közösség fogalmát: „Az emberi közösség az embereknek a családnál nagyobb, együtt élő, illetve szoros társas kapcsolatokat fenntartó csoportja. A közösségre jellemző, hogy tagjai a magánéletüket önként megosztják egymással, segítik egymást, pénzüket és szabadidejüket a közösség javára fordítják.”

gyulitabor1

A valóságban tapasztaltam meg, hogy része lehetek egy ilyenfajta közösségnek. Úgy hívják, hogy GYÜLEKEZET.

Idén Szerencsen láthatta egymást újra az Új Remény debreceni és szegedi csapata. Ugyanazzal a lelkülettel mosolyogtunk egymásra: ezen a héten változni fognak dolgok!

Emberileg is színesre terveztük a programokat: közös játékeste, figyelmet lekötő tanítások, elgondolkodtató csoportbeszélgetések, kirándulások a környéken; de a legtarkább variációkat Isten hozta közénk: őszinte beszélgetések, a megbocsátás gyakorlása, elesésekből való felállás, egymás erősítése terhek alatt is, továbbá a közös imádságok erejének és Jézus szabadításának megtapasztalása. „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Én (Jézus) nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté evangéliuma 18:20) és „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jakab levele 5:16).

gyulitabor3

Kilométeres beszámolókat lehetne írnunk arról, egyen-egyenként miket éltünk át a majd egy hét alatt, amikor közösségben lehettünk Istenünkkel és egymással egyaránt. Fizikai kipihentség, feltöltődés lélekben és szellemben, megerősödés hitben, függőségektől való szabadulás… Egyetlen összefoglalót emelnék ki most a végtelenből, ami elmondja a lényeget:

„Eddig minden évben egy mérföldkő volt a tábor, az ideiben sem csalódtam e tekintetben. Az első táborozásomkor tértem meg (ismertem meg Jézust, mint személyes Megváltómat) - erre mindig megemlékezem ilyenkor és hálát adok Istennek ezért a lehetőségért!" (Zsófi)