Isten tervében a legjobb járnunk

Amikor az egyetemi tovább tanuláshoz kerültem, hogy el kellet dönteni, hogy hova jelentkezek nagyon izgultam, hogy mi lesz, hogy lesz, hogy hova menjek továbbtanulni, és hogy mi az Úr akarata vajon. Sokat imádkoztam, hogy mi Isten terve, igazából elképzelésem sem volt arról, hogy hova is jelentkezzek, hogy melyik szak lenne a jó. Nagyon jó volt azt tapasztalni, hogy Isten mennyire mellettem van, egy csomó igén keresztül bátorított.

Egy pár példa:
Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid /Ézs.49:16/

Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.
/Józsué 1:7-9/

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet.
Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! /Péld.3:5-7/

Számot vetettem, hogy Isten milyen képességekkel ajándékozott meg, és hogy mit tanulnék szívesen, imádkoztam és végülis Isten a vegyészmérnök szakot helyezte a szívemre. Bár már vagy 2 éve, hogy nem tanultam kémiát, és nem is abból érettségiztem (nem igazán volt rá lehetőségem), de amikor még anno tanultam, jó voltam belőle és nagyon szerettem, na meg az Úrban bíztam, hogy Ő vezetett erre és akkor hittem, hogy meg is fog áldani.

Fel is vettek erre a szakra és megkezdődött a tanév. Az első két-három hetem nagyon nehéz volt. Megszokni az új rendszert, meg a tanárok elvárásai is rám nehezedtek. Kegyelmes volt az Úr, mert már az első napon nagyon jól összebarátkoztam egy lánnyal és így együtt tudtuk intézni az ügyeket. De még így is sokat sírtam, féltem és aggódtam, főleg azután, hogy kiderült, hogy szinte az összes csoporttársam kémiából érettségizett, vagy kémia szakra járt, vagy valamilyen emelt kémiai képesítése volt, nekem meg ahogy az előbbiekben leírtam ilyenem nem volt. Elbizonytalanodtam, hogy biztos, hogy jól döntöttem, biztos, hogy az Úrtól volt az, hogy ezen a szakon vagyok, és kértem Istent, hogy mutassa meg, hogy Őszerinte való-e az, hogy erre a szakra kerültem.

A nehézségek közepette, hatalmas módon megtapasztaltam Isten gondviselését, ahogy velem volt nap mint nap és fogta a kezem. Bizonyságot tudtam tenni Róla, elmondani az evangéliumot, csodák történtek, na meg az első kémia zh-m 92%-os 5-ös lett, a második meg 96%-os. Dicsőség Istennek! Ezek a dolgok megerősítések voltak számomra, Isten megmutatta, hogy az Ő akarata, hogy ezen a szakon vagyok, és megtanított arra, hogy sose a látható dolgokra, a körülményekre tekintsek, vagy épp a magam eszére támaszkodjak, hanem csakis Őbenne bízzak teljes szívemből. És amire Ő vezet az a legjobb a mi számunkra, méghogyha ez kezdetben nem is úgy tűnik, mert hát jót tervezett az életünk felől, és amint ezt én is megtapasztaltam, ebben a tervben a legjobb járnunk.