... be happy - Én mégis boldogtalan voltam...

Ez lehetne akár én történetem is - néhány különbséget leszámítva - de ez most előadónkról (Lakatos Péter lelkipásztor, zongoraművész) és az ő történetéről fog szólni.

Lelkesen vártam az előadást, teljesen bezsongva, feszülten, nem értettem mire fel ez a nagy izgalom. Beültünk a K1-be. Színdarabbal indult az este: a középpontban a tékozló fiú története kreatív csapatunk színészeivel, akik nem végezték el ugyan az állami színi tanodát, de őket az Úr képezi és ad nekik természetfeletti tehetséget.

Milyen hatása volt? Annyit mondhatok, hogy nekem olyan, mintha én is részese lennék ennek a történetnek, egykor én is tékozló fiú voltam és engem is visszavárt az Atya. Ő ma is ezt teszi, egyik szeme sír, a másik örül, csillog és szeretve várja elveszett gyermekeit. A végére az én szemem is csillogott a könnytől.

Aztán Péter egy zongoradarabbal vezette be előadását. Már nagyon várta, hogy a zsúfolt nap után végre ismét hallja kedvence hangját. Jólesett nekem is, nagyon szeretem a zongorát, különösen ha azt Isten tehetséges embere fakasztja dalra.

És Péter szólt: don’t worry, be happy! - ezekben az utolsó napokban, mikor sokak szíve telve van aggodalmakkal: mi lesz a hitellel, a gyermekemmel, elhagy a társam, és egyszer meghalok... És mégis, be happy? Oké, barátom, de hogyan? Nekem sikerült - szólt Péter - egyszer én is boldogtalan voltam, aztán egyszer Isten lehajolt hozzám, és azt mondta: Be happy, with ME!

Boldog gyermekkor, karácsonyok, majd a 18. év, és én 18 évesen úgy éreztem, nincsen semmim, örömtelen az életem. Hiába volt tehetségem, barátnőm, pénzem, barátok, függetlenségem, bulik, alkohol - mindenem megvolt, amire egy fiatal vágyott, csak Isten nem volt az enyém. Próbáltam megtalálni a boldogságot, azt az érzést kerestem, amit kiskoromban karácsonyestéken éltem át. Miért voltam akkor boldog? Mert tudtam, hogy feltétel nélkül szeretnek a szüleim. De felnőtttem és kitágult a világ és rájöttem, hogy ahhoz hogy elfogadjanak, sokat kell tenni. Nincsen fix pont az életemben, amire, akire építhetem az életemet.

És elkezdtem keresni a választ, az alkoholban, a könyvekben. Sok év után megjött a válasz, a Több mint ács c. mű hatására. A könyv végén volt egy ima, azon célból, hogyha valaki behívja az Urat, egyenesen a szívébe, és mindent kész Isten kezébe letenni, és az Ő vezetése alatt élni, akkor Isten ezt meg is teszi. Egy este ezt meg is kíséreltem, hátha lesz belőle valami! Lett, és másnap új életre támadtam, elkezdtem megismerni milyen az Úr, és mi lehet az Ő terve rám nézve.

Péter hiszi azt, hogy Istennek mindenkivel jó terve van, hisz azért teremtette. Mert igazán csak akkor lehetünk boldogok, ha hagyjuk, hogy Isten terve váljon valósággá az életünkben! Hát rakjunk le minden ránk nehezedő terhet és adjuk át Neki, aki örül, hogy átveheti tőlünk és megszabadíthat minket, mert ha Ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róm, 8,32)

Mert sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
(Róm 8,38)