
Bemerítési istentisztelet az Új Remény Baptista Gyülekezetben.
Nagy volt az öröm a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben november 17-én, amikor három testvér döntött az Úr mellett, bizonyságot tettek életükről és hitükről, majd az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében bemerítkeztek.
A dicsőítés után elsőnek Borbély Béla bizonyságtételét hallgathatta meg a gyülekezet. Elmondta, keresztény közegben nevelkedett, fiatalabb korában még gyakorolta a vallását. Később azonban a sok probléma és betegségei miatt elhanyagolta az Istennel való kapcsolatát, nem olvasta a Bibliát, nem érezte az Úr jelenlétét sem az életében.
- Tavaly a lányom betegsége, majd elvesztése fordulatot hozott az életemben. A fájdalomtól betegségem rosszabbra fordult. Kilátástalannak láttam a jövőmet. A lányom által ismertem meg a gyülekezetet. Először a feleségemmel jöttem el, majd együtt a bibliai felfedező alkalmakon is részt vettünk. Akkor valami megváltozott bennem. Isten megérintette a szívemet, és újra elkezdtem olvasni a Bibliát. Rájöttem, hogy a Szentlélek dolgozik bennem, hogy nagy szükségem van Isten szeretetére, aki mindvégig jelen volt és jelen van az életemben. Megértettem, hogy megbocsátja a bűneimet. Soha sincs késő a megtérésre. Azóta másként állok a dolgokhoz. Megértő lettem, vágyok a gyülekezet alkalmaira, az Isten jelenlétére, a Szentlélek munkájára. A Zsoltárok 138. rész 3. verse a napokban megérintette a szívemet:
Amikor kiáltottam, meghallgattál, bátorítottál engem, lelkemben erő támadt.
Borbély Béláné Jolika bizonyságtételében férjéhez hasonlóan elmondta, keresztény vallásban nevelkedett, de a Szent Szellem munkája mindig is hiányzott az életéből.
- A gyülekezetet én is a lányom által ismertem meg, többször elkezdtem a felfedező alkalmakra járni, de a bemerítésig nem jutottam el. Sok mindent nem értettem. Amikor tavaly a lányunkat elveszítettük, a fájdalomtól összetörve Istent megtagadtam és hibáztattam, hogy hol volt akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lett volna rá. A lányom a halála előtt azt mondta, hogy ha az Úrhoz költözik, ne hibáztassam Istent. Nagyon nehéz volt elfogadni azt, hogy ő már nem lehet velünk, és harcoltam, hogy jobban érezzem magam. Elkezdtem olvasni a Bibliát újra a férjemmel, és rendszeresen látogattuk a gyülekezet alkalmait. Rájöttem, hogy Isten nélkül nem bírtam volna ki az elmúlt egy évet. Szeretek gyülekezetbe járni, érezni az Úr jelenlétét az életemben. Hálás vagyok azokért az alkalmakért, ahol tanulhattam a Bibliát, lelkipásztorunknak, Tóth Sándornak, aki mindvégig mellettünk állt, és Istennek, aki mindvégig keresett, segített és velem van mindennap. Az alábbi igevers szólított meg a Zsoltárok 66. részéből:
Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet, és nem vonta meg tőlem kegyelmét.

Nagy Máté bizonyságtételében elmondta, keresztény családban nőtt fel, és már kisgyermekkorban hallotta az igét mindennap.
- Folyamatosan imádkoztunk, hallgattuk a dicsőítéseket a szüleimmel, rendszeresen látogattuk az alkalmakat is a gyülekezetben. Viszont azért szerettem leginkább járni ebbe a közösségbe, mert itt vannak a barátaim. Ötödikes koromban rossz irányba változtam, elkezdtem csúnyán beszélni. Több alkalommal kértem a szüleimet és lelkipásztorunkat, hogy imádkozzanak értem. 2024 elején a nagypapám megbetegedett, és imádkoztam a gyógyulásáért. Ekkor ismertem fel, hogy bűnös vagyok, és szükségem van a Megváltóra. Jelentkeztem a felfedező alkalmakra. Elkezdtem érezni Isten jelenlétét a mindennapokban akkor is, amikor sajnos a nagypapámat elveszítettük. A felfedező alkalmak leckéit tanulmányozva a bibliaolvasásról szóló rész nagyon megérintett. Szólt hozzám az Úr, hogy – mégis miért nem olvasom rendszeresen a Bibliát? Akkor a Máté evangéliumából a 3. rész 8. versét kaptam:
Teremjetek azért megtéréshez illő gyümölcsöket.
A sok imatámogatás célba ért. Megtértem és olvasom napi rendszerességgel a Bibliát.

A bemerítések után Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke hirdetett igét Malakiás könyve 3. fejezetének első három verséből. Igehirdetésében kiemelte, a mai kényelmes világnézet szeretné Istent ledegradálni egy jóságos, imameghallgató, a kéréseinket megadó istenkévé. Az alábbi kérdéseket tette fel gondolkodásra: – Mi miatt lehet sokakban téves istenkép? – Miben hasonlít Isten munkája az ötvöséhez? – Mely tettek mutatják Jézus sokoldalúságát és változatosságát?

Az istentisztelet további részében a bemerített testvérekért imák és áldások hangzottak el, valamint bátorító köszöntések. Az alkalom szeretetvendégséggel zárult, ahol a nagy számban jelen lévő rokonok, barátok, ismerősök, Krisztust még nem ismerők ott maradtak beszélgetni az istentiszteleten tapasztaltakról.

Vezendi-Kapusi Anita



