5 testvérünket pecsételte el az Úr hitvalló bemerítéssel. Tóth Sándor pásztorunk boldogan merítette be az egykori barátkozókat. Szegedi Tivadart, a Rákoshegyi Baptista Gyülekezet pásztorát hívtuk meg, hogy hirdesse közöttünk Isten üzenetét.
Íme néhány bizonyságtétel részlet Annak munkájáról, Aki mindent újjá teremtett.
Vilma: Már kislány koromban éreztem, hogy az Úr hív engem. Egy Tahi gyermektáborban különösen erősen éreztem az Úr szeretetét, és amikor azt a dalt énekeltük, hogy „A szívemet átadom én…”, előrementem, és átadtam a szívemet Jézus Krisztusnak. De az életemet akkor még nem adtam át teljesen, és amikor gimnazista lettem, elkezdett vonzani a korosztályom szórakozása. Metál és punk zenét hallgattam, és ilyen fesztiválokra jártam. Egy ilyen fesztiválon tavaly nyáron a Vekeri-tónál az Úr tett egy csodát velem, amikor a sötétben eltévedtem, és nagyon féltem. Imádkoztam, és az Úr rögtön segített. Egy Igével is megerősítette, hogy ne várjak tovább az életem átadásával: „a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.” Akkor a fesztiválok után csalódottan az Úrhoz kiáltottam, és Ő felemelt Magához, és végre átadtam Neki az egész éltem! Mostmár boldog vagyok! Csak Nála keresek - és találok is - örömet, nem a világban. A Főiskolát már hívőként kezdtem, és tapasztalom, hogy az Úr ott akar használni engem a társaim felé, mostmár Ő tölti be az életemet.
Péter: A Zeneművészeti Főiskola harsona szakos hallgatója vagyok itt Debrecenben. Egy szobatársamtól kaptam egyszer egy kis kék Újszövetséget. Elkezdtem olvasni. Először csak úgy érdekelt, hogy mi van benne, aztán ahogy egyre többet olvastam, az Úr elkezdett a szívemhez szólni. Egyre jobban el akartam jönni gyülekezetbe, és ahogy jártam, az Úr felszabadított. Boldog voltam az Ő jelenlétében, és nem volt kérdés, hogy Őt válasszam. Az Úr kezdte felépíteni az életemet, és érzem, hogy a gyereke vagyok. Nagyon jó! Halleluja!
Lajos: Három éve Budapesten felszálltam egy vonatra. Le akartam számolni a pesti életemmel, nem számított, hogy hová visz a vonat. Sok tragédiát hagytam magam mögött. Debrecenben szálltam le, ahol nem ismertem senkit. Találkoztam keresztényekkel. És 3 évig jártam a gyülekezetbe. Sokáig haragudtam Istenre, pedig én rontottam el az életemet a bűneimmel, mostmár tudom. Az Úr melletti döntést gyorsan meghoztam, de nem tudtam leszámolni az elvetettség érzéssel, és a dohányzással. Fél évre vissza is mentem a világba, de az Úr nem hagyott el. Nagyon hálás vagyok Neki ezért. Közben mindig összefutottam testvérekkel, amikor épp nem szerettem volna, az Úr gondoskodott. Visszajöttem az Úr házába, és Ő egyszercsak meglátogatott a Szellemével, és a házicsoportvezetőm jelenlétében összetörve megvallottam minden bűnömet az Úrnak. Ott újjászült engem az én Atyám! Mostmár van erőm a bűnnek ellenállni, elhagytam a dohányzást, és tapasztalom az Úr helyreállítását napról-napra! Az Úr azt ígérte, hogy fog engem használni hasonló helyzetben lévők felé, mint ahonnan én jöttem! Dicsőség az Úrnak!
Artúr: Én csellista vagyok szintén a Zeneművészeti Főiskolán, és én is kaptam egy Bibliát a szobatársamtól. Akkor olvastam, amikor nem látta. Nagyon büszke voltam. Matematikailag magyaráztam meg Isten létezését, mert kerestem mindennek az okát, a kiindulópontját, és a dolgok végcélját. Saját elméleteket gyártottam, amit nagyon élveztem. De nem voltam boldog. A hívő iskolatársaim viszont igen. Éreztem, hogy van valamijük, ami nekem nincs, hiába keresem! Alig vártam, hogy elhívjanak házicsoportra, de nem szóltam, csak néha néztem őket az ablakból, amikor elmentek. Egyszer mégis megkérdeztem őket, és elmentem velük. Nagyon szeretetteljes volt a légkör, de én nem kérdeztem meg a kérdéseimet, nehogy összezavarjam őket, és elrontsam a boldogságukat J. Viszont éreztem, hogy nekem is erre van szükségem, mert üres az életem. És ha Jézus tudja ezt nekem is megadni, akkor Jézusra van szükségem. Később elfogadtam Őt Uramnak és Megváltómnak, és boldog vagyok. Engem is betöltött örömmel, és a fia lettem. Nincs már bennem üresség, és ezért Övé a dicsőség!
Orsi: A családom református, én is konfirmáltam, és meg is vagyok keresztelve, de Jézus Krisztus nem volt az életem Ura. Akartam Neki megfelelni, próbáltam vallásos életet élni, de mostmár tudom, miért fulladt kudarcba. Nem voltam az Övé. Amikor Debrecenbe kerület az Egyetem kollégiumába, sajnos engem is elragadott az éjszakai élet. Nem tudtam, és igazán nem is akartam ellenállni a bűnnek. Lelkiismeret-furdalásom volt, de nem volt erőm az Úrhoz kiáltani. Az Úrnak hála, adott nekem egy hívő barátnőt, akivel őszinte lehettem, és ő elhívott ide gyülekezetbe. Éreztem, hogy előttem az út. Tudtam, hogy döntenem kell: búza vagyok, vagy konkoly. Hideg, vagy forró. Nem akartam, hogy az Úr kiköpjön a szájából! Ez olyan erősen motivált engem, hogy dönteni tudtam! Jézus Krisztust követem, és szolgálom egész életemben! Ő adott erőt, hogy ellenálljak a bűnnek, mert szeret. Azóta békességem van, és örülök az életemnek. Akarom, hogy használjon az Úr a fiatalok felé, amiben csak tud. Mert Őbenne van az élet!
Ezek után érthető, hogy nagy örvendezés volt az Úr Házában! A tékozló fiúk és lányok hazatértek! Isten boldog, mert nőtt a családja. Az Ő szinte kézzel fogható jelenlétében a sánták is ujjongva táncot járnak!
