Istennek hálával áldozva írom ezt a cikket. Hogyan adjam át fekete betűkkel azt a mennyei örömet, amit csak átélni lehetett? Mindenesetre megpróbálom…

Fiatal gyülekezetünk csodálatos fordulóponthoz érkezett. Hét drága testvérünk közül kettővel az életben sosem ismerhettük volna egymást. Róluk már nemcsak a társadalom, hanem a családjuk is lemondott. De nem úgy Isten!

Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem. (Zsolt 27,10)

Bemerítkezőink általunk még sosem látott, színes csapatot alkottak 2019. május 26-án. A legkülönlegesebb közülük Judit volt…

Judit kerekesszékben érkezett az egyik helyi idősek otthonából. Egy egész életnyi belső küzdelem után, 84 évesen talált rá Isten kegyelme. Kicsiny gyerekkora óta nem tud járni, sőt beszélni sem. Gondolatai épek, és világosan kinyilvánította, hogy szabad akaratából merítkezik be. Az idősek otthonában tartott havi istentiszteleteinket az első alkalomtól kezdve, évek óta látogatta. Az Úr öröme egyre jobban átjárta életét, és a morgós néni életvidám természetűvé vált. Kedves gondozója, gyülekezetünk szolgálatvezetője, Zoltán ügyesen kommunikál vele, így bizonyossá vált, hogy Judit bizony megtért és újjászületett Krisztus kegyelmében.

Majd Isten felfedte, hogy Judit sosem tudta megbocsátani lelkész édesapjának, hogy nem mutatta meg neki az élő Istent. Amikor Judit megtudta, hogy ez a megbocsátatlanság bűn, ami elválasztja őt Istentől, eldöntötte, hogy megbocsát. Azóta elkezdte teremni a Szent Szellem gyümölcsét, hiszen örömöt áraszt, szívből tud szeretni, befogadó-elfogadó személyiség lett, és az évek óta nehezen diktált élete naplóját felajánlotta gyülekezetünknek és a baptista egyháznak Tóth Sándor lelkipásztorunkra bízva azt, ha Teremtőjéhez tér.

Esztert pólyás kora óta ismerjük. Szülei szolgáló tagjai a gyülekezetünknek. Bizonyságtételét örömmel hallgattuk arról, hogy Isten elvezette a kereszthez végre nemcsak agyban, hanem a szívében is. Minden bibliai történetet kívülről ismert, hiszen vasárnaponként részt vett a gyermektanításokon. Egy tavalyi istentiszteleten viszont eljött élete legnagyobb fordulópontja: Isten személyesen szólította meg őt. A bűneit végre nemcsak tudta, hanem érezte is. A legfontosabb, hogy meg is bánta, és átélte Isten bocsánatát Krisztus halála által. Nagyon erős változásokról számolt be az életében, amelyekről egyértelműen tudja, hogy ez csak Isten munkája lehet.

Emma hat éve jár istentiszteletre édesanyjával, akinek révén istentudatban nevelkedett. Számított rá, hogy Isten egyszer majd személyesen is megérinti, bár azt hitte, jóval később, hiszen nem akarta elhamarkodni ezt a fontos döntést. Ma nagyon hálás Istennek azért, hogy már tizenévesen az övé lett. A tavalyi gyülekezeti táborban élte át a megváltás csodáját, és azt, hogy „Valaki nagyon értékesnek lát engem”. Isten szeretete átmosta őt, és ez tartja meg őt a keskeny úton. Ez a Szeretet túlcsordult rajta, amikor bizonyságtétele végén a vendégeket Isten követésére, Megváltónk szeretetének elfogadására bátorította.

Andrea szerető vallásos családban nőtt fel. Kis kora óta templomba járt és konfirmált is. Az evangélium története azonban felnőttkoráig csak lexikális tudás maradt, habár sokat imádkozott, és Isten segítségére mindig is számított. A pályaválasztás kapcsán mutatta meg neki Isten, hogy ő nemcsak egy barát és támasz szeretne lenni az életében, hanem Úr is. Ragaszkodott egy egyetemi szakhoz, de Istennek más terve volt. A sokadik zárt ajtó után adta fel saját élete feletti uralmát, és életében először végre Isten akaratáért imádkozott. Isten sokkal jobb hivatást adott neki a saját elképzelésénél. Ezzel Isten bebizonyította, hogy bárkinél jobban számíthat rá, és szeretete határtalan. Bűneiből való megtérése és élete Istennek ajándékozása óta ma is nagy hála és szeretet tölti be szívét az Úr Jézus iránt, akit egész életében követni akar.

Dániel is hívő családban nőtt fel. Bontakozó gyermeki hitét, kiegyensúlyozott gyülekezeti életét egy másik városba való költözés és iskolaváltás törte meg. Az új gyülekezetben nem ismert senkit, az iskolában nem talált barátokra. Magára maradt, és ezt kihasználta a gonosz. Az üresség miatt tíz éven át erősen dohányzott, még asztmás is lett. Már fiatal felnőtt volt, amikor rádöbbent, hogy a megoldás számára az, ha Istennel személyes kapcsolatba kerül. Közeledni kezdett Istenhez, és Isten is közeledett hozzá a Biblia ígérete szerint. Bűneit megbánva rendezte a kapcsolatát Istennel, aki azóta is vezeti, szereti és mindenben megsegíti őt.

Lajos szintén hívő családban nevelkedett, tudta, kicsoda Jézus Krisztus, de jobban vonzotta őt a világ és a bűn. Halálosan káros szenvedélyei már az életét is veszélyeztetni kezdték, amikor Istennek hála, nem bírta tovább. Segítségért kiáltott az Úrhoz, aki meghallgatta és talpra állította. Minden bűnétől és függőségétől megszabadította, és reményteljes jövővel ajándékozta meg. Megvallotta hitét és az ajándékba kapott örök életéért érzett háláját.

Beáta néni is a helyi idősek otthonából érkezett. Fizikai vakságból gyógyította meg az Úr, csodát téve vele testében és szívében egyaránt. Költő lévén érzékletesen vont be minket élete történetébe, és beleérezhettünk megdöbbentő sorsába:

„Amikor az Úr megmutatta, hogy milyen szívvel belülről látni, az ő »szemüvegén keresztül« látni a teremtett világot és az összefüggéseket, fizikálisan megvakultam, hogy látva lássam őt, és egyre jobban megismerjem. A változások életemben akkor kezdődtek, amikor kb. öt évvel ezelőtt Isten meglátogatott, elküldve az ő eszközeit, szolgálóit: Tóth Sándort és Szalay Zoltánt. Megismertem Isten kegyelmét, és elfogadtam szeretetét. Hálás vagyok, hogy megbocsátotta bűneimet, hogy helyet készített nekem a mennyben, mert Isten gyermeke lettem. Megmentette az életem!

Mindig erőt ad az Úr, ha jön a csüggedés, ha fogytán az erőm, szárnyai alá rejt el. Azóta szól hozzám, válaszol, tanít, általa, vele élek, ő bennem él! Ma már látok a fizikai szememmel is, a lényeget is belülről kifelé, van célja, értelme az életemnek. Van utam: »lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága…«”

A bemerítés előtt Tóth Sándor lelkipásztorunk bibliai igékkel tanította a vendégsereget a bemerítés igazságáról és a kézrátételes imádság szerepéről, majd nagy örömmel és hálás szívvel tanúi lehettünk gyülekezetünk új tagjai víz alá merülésének.

Sipos Márk, a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet lelkipásztora Naamán történetén keresztül világított rá az emberi gyarlóságra, ami, ha megjelenik szívünkben, akadályozza Isten gyógyító munkáját az életünkben. Ha Isten csak egy kis dologban kér engedelmességet, miért nem tesszük meg? Mert sokszor lealacsonyítónak gondoljuk, hogy nem tehetünk semmit magunkért. Mert vallásos cselekedetekkel nem bírhatjuk rá Istent a magunk akaratára. Mert Isten csak egy egyszerű dolgot kér: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe.” (ApCsel 16,31)

Gyógyulásunk útját Naamán története jól modellezi a 2Kir 5,1–19-ben:

Hit (= bizalom); 2. Engedelmesség; 3. Hála; 4. Életváltozás!
Márk a jelenlévőket a megtérők imájával hívta az örök életre és Isten bűnbocsánatának átvételére.

A gyülekezetünk nevében Szalay-Rácz Edina köszöntötte új tagjainkat kedves igékkel és a gyülekezetünk ajándékaival.

A különleges bemerítési alkalmunk vidám szeretetvendégséggel zárult, amikor részletesebben is beszélgethettünk a bemerítkezőkkel és még nem hívő rokonaikkal, barátaikkal. Kérünk titeket, hogy imáitokban emlékezzetek meg az idősek otthonában formálódó szívekről és a bemerítkezők még újjá nem született hozzátartozóiról.

Az Úr közel!
Szeretettel:
Szabóné Vali
ÚRBGY

Igazolva Istenbe vetett bizalmát, Naámán a Jordánba merítkezett az Ószövetségben, és Isten – ígérete szerint - meg is gyógyította halálos betegségéből. Ma, az Új szövetség korában pedig mi lehettünk tanúi annak, ahogyan három testvérünk megtisztult a bűn átkától, és új életet kezdett szívében Jézus Krisztussal!

Az emberiség gyógyíthatatlan betegségéről: a bűn leprájáról; és az egyetlen gyógymódról: a Jézus Krisztusba vetett hitről tanítva, Bereczki Lajos lelkipásztor testvér mennyei tükröt állítva mindannyiunk élete elé, megtérésre hívta a vendégeket az Új Remény Batpista Gyülekezet bemerítési Istentiszteletén 2011. június 12-én, Pünkösd vasárnapján.

Csakis a teljes életünk odaajándékozásával tudjuk megköszönni Istenünknek a Megváltást. Drága testvéreink fehér ruhába öltözve osztották meg velünk hitre jutásuk útját, mielőtt Tóth Sándor, gyülekezetünk lelkipásztora víz alá merített őket. Fogadjátok szeretettel Isten történeteit új testvéreink saját tollából.

Ráczné Edit: Krisztussal való találkozásom előtt átlagos ember voltam, jó és rossz tulajdonságokkal. Sok múltbeli nehézség, fájdalom, és sérülés hatására alakult ki személyiségem. Igyekeztem mindenkinek megfelelni, tisztességesen élni, és segíteni másokon. Viselkedésem, döntéseim számomra is sokszor érthetetlenek voltak. Ma már tudom, miért.

Életem során olyan emberekkel hozott össze a sors, akik beszéltek nekem Jézusról, olvastak a Bibliából, ilyenkor mindig jó érzés fogott el. Gyakran fordultam Istenhez, és kértem, hogy segítsen, tekintsen le rám. Éreztem, hogy meghallgatott, nyugalmat, békét, szeretetet árasztott, és segített a nehézségekben. Tudom, és érzem, hogy az Úr által ismerhettem meg Edinát, aki több mint munkatárs. Az ő személyisége, és hite hozott el a gyülekezetbe. Itt érintett meg az igaz szeretet egymás iránt, és az Úr szeretete. A Biblia olvasása, Igéi, a közös imádkozások változtatták meg az életem. Fenntartás nélkül hiszek az Úrban, érzem a szeretetét. Áldom, amiért gyermekévé fogadott, és megbocsátotta bűneimet Jézus Krisztus áldozata árán.

Életemben nagy változást hozott Jézus Krisztus. Megváltoztatta személyiségem, más dolgok lettek értékesek számomra. Érzem folyamatos munkáját. Igyekszek minden bűnömet elhagyni, és továbbra is engedelmeskedni, és követni akarom Jézus Krisztust!

Derecichei Eszter: Isten kegyelméből olyan családban nőhettem fel, ahol hallhattam Jézus Krisztusról, az Ő életéről és áldozatáról, arról, hogy Isten gyermekei vagyunk, és hogy mennyire valóságosan meg tud segíteni minket. A hit kérdése nem volt idegen számomra. Nagymamámmal és anyukámmal jártunk templomba, hittanórákra, és amikor gimnáziumot kellett választani a helyi, miskolci, református gimnázium mellett döntöttem. Itt találkoztam egy élő hitű keresztyén közösséggel, akik nyaranta keresztyén kávézót üzemeltettek a gimnázium közelében. Az egyik barátnőmnek köszönhetően én is ellátogattam ide, és beszélgettem az ott lévőkkel. Az egyik ilyen beszélgetés során egy lány feltett nekem két kérdést. Az egyik az volt: „Tudod, hogy hol fogod tölteni az örökkévalóságot?”, a másik pedig ez: „Nem szeretnéd Jézussal együtt tölteni?”. A két kérdés és a beszélgetések kérdéseket vetettek fel bennem. Vajon mennyire lehet valóságos ez az egész, mennyire léphet be Jézus az életembe, mit kell ehhez tennem, eddig ezt miért nem tudtam? Át kellett gondolnom magamban ezt az egészet, választ kellett adnom a kérdésekre, és rájöttem, hogy addig még soha nem hoztam meg azt a döntést, hogy el akarom fogadni Jézust személyes megváltómként. Soha nem kértem meg előtte, hogy lépjen be az életembe, de ekkor már nem halogattam. Nem is egy adott naphoz kötöm, hanem úgy látom ezt a döntést, mint egy folyamatot. Mindez 2002 augusztusában történt.

Megtérésem után bekapcsolódtam a gimnáziumban működő keresztyén szolgálóközösség munkájába, az egyetem elkezdése után pedig találkoztam EDK-s tagokkal, tagja lettem az egyetemi BTK-s imacsoportnak, és így ismerkedtem meg az Új Remény Gyülekezettel is. Az Úr a kezdetektől sokat alakított rajtam. Volt is miben változnom, és ma is van. Talán a legnagyobb nehézséget önmagam elfogadása jelentette. Meg kellett tanulnom azt, hogy lássam magam valakinek Jézusban, hogy ne vádoljam magam olyan dolgokért, amiket Isten már rég megbocsátott, hogy el tudjam hinni, hogy értékes vagyok számára, és hogy szeret, hogy tudjam látni azokat az ajándékokat és képességeket, amikkel Ő áldott meg, és hogy használjam is őket. Hálás vagyok a bennem eddig elvégzett munkájáért.

Tóth Fanni: Hívő családban születtem. Gyermekkoromtól kezdve halottam Isten igéjét. Majd kb. 5 éves lehettem, amikor egy békési konferencián befogadtam az Urat a szívembe.
Az életemnek volt egy nehéz szakasza. Amikor kikerültem az alsós szigorú közegből és felsős lettem, elkezdtem az osztálytársaim után menni. Csúnyán beszéltem az iskolában. Nagyon nehéz volt megállni. Rájöttem, hogy amiért hívő családban születtem nem kerülhetek a Mennybe. Olyan dolgokat csináltam, amiket később megbántam. Én nem tudok olyan „nagy” bűnökről beszélni, de Isten előtt nincs kis bűn vagy nagy bűn, mert ez választ el Tőle. Majd rájöttem, hogy ez a viselkedés ütközik a hívő élettel. Nem kell azt csinálnom, mint a többiek, hanem éppen ellenkezőleg, nekem Isten Igéjét és világosságát kell hirdetnem közöttük is.

Ezek után megtértem ezekből a dolgokból. Majd később eldöntöttem, hogy be szeretnék merítkezni, ahogyan Jézus is tette. Egyben a gyülekezet, Krisztus teste tagja szeretnék lenni, és szeretnék szolgálni a gyülekezetben, amire elhív az Úr.

Én magam hitetlen családban nőttem fel, és 24 éves koromig nem is találkoztam Krisztuskövető családokkal. Ezen a napon első alkalommal, saját szememmel láthattam olyat, hogy az a kislány, aki 8 éve épp elkezdte az iskolát, és a többi gyerekkel futkározott az Istentisztelet után, ma komoly, bizonyságtevő, szolgálatkész gyermeke Istennek, és a felnőttekkel egyenrangú gyülekezeti tagunk. Azóta kisgyermekes anyukaként, rendkívüli öröm a jelenben, és reményteljes jövőkép ez számomra, hiszen amikor megtértem, Isten ezt ígérte nekem: „Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége” Ézs. 54:13. Minden nap imádkozom, hogy így legyen…

5 testvérünket pecsételte el az Úr hitvalló bemerítéssel. Tóth Sándor pásztorunk boldogan merítette be az egykori barátkozókat. Szegedi Tivadart, a Rákoshegyi Baptista Gyülekezet pásztorát hívtuk meg, hogy hirdesse közöttünk Isten üzenetét.

Íme néhány bizonyságtétel részlet Annak munkájáról, Aki mindent újjá teremtett.

Vilma: Már kislány koromban éreztem, hogy az Úr hív engem. Egy Tahi gyermektáborban különösen erősen éreztem az Úr szeretetét, és amikor azt a dalt énekeltük, hogy „A szívemet átadom én…”, előrementem, és átadtam a szívemet Jézus Krisztusnak. De az életemet akkor még nem adtam át teljesen, és amikor gimnazista lettem, elkezdett vonzani a korosztályom szórakozása. Metál és punk zenét hallgattam, és ilyen fesztiválokra jártam. Egy ilyen fesztiválon tavaly nyáron a Vekeri-tónál az Úr tett egy csodát velem, amikor a sötétben eltévedtem, és nagyon féltem. Imádkoztam, és az Úr rögtön segített. Egy Igével is megerősítette, hogy ne várjak tovább az életem átadásával: „a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.” Akkor a fesztiválok után csalódottan az Úrhoz kiáltottam, és Ő felemelt Magához, és végre átadtam Neki az egész éltem! Mostmár boldog vagyok! Csak Nála keresek - és találok is - örömet, nem a világban. A Főiskolát már hívőként kezdtem, és tapasztalom, hogy az Úr ott akar használni engem a társaim felé, mostmár Ő tölti be az életemet.

Péter: A Zeneművészeti Főiskola harsona szakos hallgatója vagyok itt Debrecenben. Egy szobatársamtól kaptam egyszer egy kis kék Újszövetséget. Elkezdtem olvasni. Először csak úgy érdekelt, hogy mi van benne, aztán ahogy egyre többet olvastam, az Úr elkezdett a szívemhez szólni. Egyre jobban el akartam jönni gyülekezetbe, és ahogy jártam, az Úr felszabadított. Boldog voltam az Ő jelenlétében, és nem volt kérdés, hogy Őt válasszam. Az Úr kezdte felépíteni az életemet, és érzem, hogy a gyereke vagyok. Nagyon jó! Halleluja!

Lajos: Három éve Budapesten felszálltam egy vonatra. Le akartam számolni a pesti életemmel, nem számított, hogy hová visz a vonat. Sok tragédiát hagytam magam mögött. Debrecenben szálltam le, ahol nem ismertem senkit. Találkoztam keresztényekkel. És 3 évig jártam a gyülekezetbe. Sokáig haragudtam Istenre, pedig én rontottam el az életemet a bűneimmel, mostmár tudom. Az Úr melletti döntést gyorsan meghoztam, de nem tudtam leszámolni az elvetettség érzéssel, és a dohányzással. Fél évre vissza is mentem a világba, de az Úr nem hagyott el. Nagyon hálás vagyok Neki ezért. Közben mindig összefutottam testvérekkel, amikor épp nem szerettem volna, az Úr gondoskodott. Visszajöttem az Úr házába, és Ő egyszercsak meglátogatott a Szellemével, és a házicsoportvezetőm jelenlétében összetörve megvallottam minden bűnömet az Úrnak. Ott újjászült engem az én Atyám! Mostmár van erőm a bűnnek ellenállni, elhagytam a dohányzást, és tapasztalom az Úr helyreállítását napról-napra! Az Úr azt ígérte, hogy fog engem használni hasonló helyzetben lévők felé, mint ahonnan én jöttem! Dicsőség az Úrnak!

Artúr: Én csellista vagyok szintén a Zeneművészeti Főiskolán, és én is kaptam egy Bibliát a szobatársamtól. Akkor olvastam, amikor nem látta. Nagyon büszke voltam. Matematikailag magyaráztam meg Isten létezését, mert kerestem mindennek az okát, a kiindulópontját, és a dolgok végcélját. Saját elméleteket gyártottam, amit nagyon élveztem. De nem voltam boldog. A hívő iskolatársaim viszont igen. Éreztem, hogy van valamijük, ami nekem nincs, hiába keresem! Alig vártam, hogy elhívjanak házicsoportra, de nem szóltam, csak néha néztem őket az ablakból, amikor elmentek. Egyszer mégis megkérdeztem őket, és elmentem velük. Nagyon szeretetteljes volt a légkör, de én nem kérdeztem meg a kérdéseimet, nehogy összezavarjam őket, és elrontsam a boldogságukat J. Viszont éreztem, hogy nekem is erre van szükségem, mert üres az életem. És ha Jézus tudja ezt nekem is megadni, akkor Jézusra van szükségem. Később elfogadtam Őt Uramnak és Megváltómnak, és boldog vagyok. Engem is betöltött örömmel, és a fia lettem. Nincs már bennem üresség, és ezért Övé a dicsőség!

Orsi: A családom református, én is konfirmáltam, és meg is vagyok keresztelve, de Jézus Krisztus nem volt az életem Ura. Akartam Neki megfelelni, próbáltam vallásos életet élni, de mostmár tudom, miért fulladt kudarcba. Nem voltam az Övé. Amikor Debrecenbe kerület az Egyetem kollégiumába, sajnos engem is elragadott az éjszakai élet. Nem tudtam, és igazán nem is akartam ellenállni a bűnnek. Lelkiismeret-furdalásom volt, de nem volt erőm az Úrhoz kiáltani. Az Úrnak hála, adott nekem egy hívő barátnőt, akivel őszinte lehettem, és ő elhívott ide gyülekezetbe. Éreztem, hogy előttem az út. Tudtam, hogy döntenem kell: búza vagyok, vagy konkoly. Hideg, vagy forró. Nem akartam, hogy az Úr kiköpjön a szájából! Ez olyan erősen motivált engem, hogy dönteni tudtam! Jézus Krisztust követem, és szolgálom egész életemben! Ő adott erőt, hogy ellenálljak a bűnnek, mert szeret. Azóta békességem van, és örülök az életemnek. Akarom, hogy használjon az Úr a fiatalok felé, amiben csak tud. Mert Őbenne van az élet!

Ezek után érthető, hogy nagy örvendezés volt az Úr Házában! A tékozló fiúk és lányok hazatértek! Isten boldog, mert nőtt a családja. Az Ő szinte kézzel fogható jelenlétében a sánták is ujjongva táncot járnak!

Krisztián testvérünk vallásos családban nőtt fel, és a gyülekezet előtti bizonyságtételében így gondolt vissza erre 2019 december 8-án, a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezet bemerítési Istentiszteletén megosztott bizonyságtételében:

"Nálunk a faluban ugyanolyan volt a templomba járás, mint elgereblyézni az utcát a ház előtt: kötelezően rendes szokás..."

Megtudhattuk, hogy a puszta vallásosság nem változtatta meg Krisztián életét, ugyanakkor mindig tudta, hogy Istennek lennie kell. Később felesége, Anita segített neki Isten keresésében, amikor együtt jártak a hajdúböszörményi Agapé gyülekezetbe, amelynek Anita bemerített tagja volt.

Gyülekezetünkbe egyi ismerősük hozta el őket, aki nem tagja közösségünknek. Mintegy három éve látogatják az istentiszteleteket és a házicsoportos alkalmakat. Bekapcsolódtak a Felfedező csoportba is, amit azok számára tartunk, akik a Bibliát és Istent szeretnék jobban megismerni. Krisztián bizonyságtételében elmondta, hogy ez idő alatt jutott élő hitre.

Tóth Sándor lelkipásztorunk a vízbe merülés előtt összefoglalta a Biblia bemerítés igazságáról szóló tanítását, ugyan akkor idézte a II. sz. elején keletkezett Didaché ide vonatkozó részletét is, amit a 12 apostol tanítása alapján összeállított iratnak neveznek. Kiemelte, hogy a fejleöntést is csak a tudatosan hite jutott, hitükről vallást tevő Testvérek esetében alkalmazták, ha nem állt rendelkezésre a bemerítéshez elegendő víz, például a sivatagos területen.

Elmondta továbbá, hogy a kézrátétel során kifejezzük, hogy a bemerítéssel Testvérünket Isten családjába és közösségünkbe fogadtuk be. Kézrátételes imában a gyülekezet vezetői kérik Isten Szent Szellemét, hogy töltse be Testvérünket, és hogy adassék számára természetfeletti, kegyelmi ajándék Isten szolgálatára. Mint például bátorítás, Szentlélek által vezetett imádkozás, amely által a hivő ember szolgálatában Isteni beavatkozást élhet át

Krisztián testvérünk vallást tett arról, hogy önként, szabad akaratából kéri a bemerítést, és mindhalálig követni kívánja Jézus Krisztust, mint Urát és Megváltóját.

Az örömteli és az Úr dicsőítésétől hangos vízbe merülést követően Dr. Lakatos Péter, Szabadkeresztyén lelkipásztor Testvérünk hirdette Isten örömhírét a Szent Szellemmel teljes életről, ami evangélium volt a megfáradt és ellankadt régi hívők, és az élettől elgyötört, Krisztust még nem ismerő, de Istent keresők számára is.

Krisztián testvérünk nyomozóként dolgozik és elmondta, munkájában is megtapasztalja az ÚR áldását, vezetését. Mióta Krisztus követi a felderítettségi mutatója 100 %-os, amiért Istennek ad hálát. Munkája során, és magánéletben is tapasztalja, hogy Isten gyűlöli a bűnt, de szereti az embert. Isten gyermekeként többször is átélte már, hogy az ÚR megmentette az életét.

Istentiszteletünket agapé közösséggel zártuk, amikor minden kedves jelenlévőt megvendégeltünk a gyülekezet tagjai által elkészített étellel.

Minden egyes Istenhez forduló Testvérünkért és csodájáért hálásak vagyunk Istennek, így Krisztiánt és családját is nagy szeretettel, boldogan fogadtuk az Új Remény Baptista Gyülekezetben.

Bemerítési Istentiszteletünkön négy testvérünk pálfordulásának történetét hallgathattuk meg 2014. május 18-án Debrecenben, az Új Remény Baptista Gyülekezetben.

Vízbe merülésük előtt a következőképpen osztották meg velünk, hogyan lett az ő életükben is Megváltóvá és Úrrá Isten Fia, Jézus Krisztus:

Zsuzsanna vagyok 31éves fodrász. Nem hívő családban nőttem fel, nem ismertem Istent. Először a férjemtől hallottam Istenről 14 évvel ezelőtt amikor megismerkedtünk, nagyjából a második mondata volt hozzám az, hogy: „Én hiszek!" Szegény gyerek, gondoltam magamban... mindig is taszított engem ez a téma.

Nagy szerelem lett közöttünk, szépen mentek a dolgok: elvégeztem az iskolát, dolgozni kezdtem, összeházasodtunk, gyerekünk született, majd ahogy a gyerek cseperedni kezdett, visszamentem dolgozni. Ekkor kezdett uralmába keríteni egy negatív érzés, mókuskerékben éreztem magam. Reggel elvittem a gyereket az oviba, elmentem dolgozni (8-10 órát), munka után irány az ovi, hazamentünk, mostam, főztem, takarítottam, fürdés, esti meseolvasás és reggel kezdődött minden elölről. Elindultam lefelé a lejtőn, rosszkedvű, negatív, depressziós lettem, pánikrohamaim voltak és tele voltam önértékelési problémákkal. Utáltam az embereket és magamat is! Ezekből a lelki problémákból egy idő után testi betegségek is kialakultak. Amikor rájöttem, hogy nagy a baj, először magam próbáltam megoldani a helyzetet: elmentem természetgyógyászhoz, meditáltam, agykontrolloztam, kineziológushoz mentem. Ezek egyike sem nyújtott megoldást, sőt még mélyebbre kerültem tőlük. A férjem végig mellettem volt, látta a sikertelen próbálkozásaimat és azt mondta: annyi mindent kipróbáltál már eredménytelenül „Próbáld meg Istent! Nekem már úgy is mindegy" alapon megpróbáltam!

2013. júliusában elmondtam a megtérők imáját és behívtam Jézust az életembe. Attól kezdve minden megváltozott, éreztem azt a hatalmas szeretetet, amivel Isten körülvett engem. Egyre jobban kezdtem érezni magam. Éreztem a szeretetét, mégis többre vágytam, olyan személyesebbre. Egy nap térdre rogytam a szobámban és imádságban zokogva kértem az Urat, hogy mutassa meg magát az életemben. Legnagyobb megdöbbenésemre ekkor egy film játszódott le előttem, aminek Én voltam a főszereplője, az elmúlt harminc évemről szólt. Megmutatott öt-hat olyan nagyobb eseményt gyerekkoromtól máig, amikor Ő ott állt mellettem és megsegített. Ott akkor megbántam minden bűnömet és minden kételyemet Istennel kapcsolatban.

Azóta egy teljesen új és sokkal tartalmasabb életet élek. Amióta Jézus az életem Ura, rengeteg pozitív megtapasztalásom van: lelkileg rendbe jöttem, testi betegségekből gyógyultam meg, jobb lett a kapcsolatom a férjemmel, a gyerekemmel a munkatársaimmal. Önerőből hosszú évek alatt sem sikerült helyreállnom lelkileg, Jézus viszont olyan hatalmas változásokat hozott rövid idő alatt, amin még magam is meglepődtem.

Én mindenkit arra buzdítanék, aki még nem ismeri az Istent, hogy adjon egy esélyt magának arra, hogy kiteljesedettebb életet élhessen itt a földön, és hogy megbizonyosodjon róla, hogy van folytatás."

Hanna vagyok, hívő családban nőttem föl. Gyermekkorom óta hallottam Istenről. Apukám rendszeresen beszélt nekem Jézusról, olvasott a Bibliából és esténként imádkozni is megtanított. Ennek ellenére én sem voltam bűntelen. Mikor iskolába kerültem, barátnőimmel rossz dolgokba keveredtem, amit egy ideig rejtegettem még szüleim előtt is. Testvéreimmel való kapcsolatomban, többször is csúnyán megbántottam őket szavaimmal.

Tudtam, hogy bűnös vagyok. A bűneim nyomták a szívemet, amit szüleimmel is megosztottam. Szükségem volt változásra, valakire, aki elveszi bűneim súlyát. Egyik este, közösen néztük az Ábrahám című filmet. Ábrahám, fiát, Izsákot az oltárra viszi. Megérintette szívemet Ábrahám kitartása és Istenben való hite. A film után kimentem a konyhába letérdeltem és sírva vallottam meg bűneimet Istennek. Átadtam szívemet Jézusnak.

Döntésem óta megváltozott az életem. Bűneim terhét nem kell már cipelnem, mert Jézus levette rólam. Testvéreimmel való kapcsolatomat is rendezni tudom, ha megbántom őket. Nagyon szeretek imádkozni, beszélgetni Istennel. Isten jelenlétét élem át, amikor énekekkel dicsőítem őt. Tudom, hogy örök életem van. Teljes szívemmel és életemmel Jézust akarom követni."

Ilona vagyok. Nem hívő családban születtem, de azt fontosnak tartották szüleim, hogy meg legyek keresztelve. Férjemmel egész fiatalon kötöttünk házasságot. Két gyermekünk született. Igyekeztem mindig megfelelni a munkahelyen, igyekeztem jó anya, jó feleség lenni. Tudom és elismerem, hogy életem során sok-sok hibát elkövettem, de voltak sikeres időszakok is. Egyet viszont biztosan tudok, hogy teljesnek sohasem éreztem az életemet, valami hiányérzetem mindig volt, űr volt a lelkemben. Azt gondoltam, hogy valamit biztosan rosszul csinálok. Kerestem-kutattam mivel tölthetném ki az életem pl. jóga, agykontroll, rengeteget olvastam, de nem találtam megoldást. Ha felmerült a kérdés, hogy hiszek-e Istenben, én igent mondtam és hittem is, a magam módján. Voltak megtapasztalásaim, ha krízis, betegség, válság, munkahely elvesztés történt. Kértem Istent, hogy segítsen, és Ő segített. Csak azt sajnálom, hogy nem volt kitől megtanulnom, hogy ezért a sok áldásért illik köszönetet és hálát adni.

Én két éve nyugdíjba vonultam. Megszűnt a hosszú évek alatt megszokott pörgés, nyüzsgés, rohanás. Eleinte jól esett a pihenés, de egy idő után éreztem, hogy életem üressé, céltalanná vált és azt éreztem mintha egy sötét felhő ereszkedne rám. Szinte apátiába estem. Ráadásul ott volt az én életerős fiam, akinek nem volt munkája, igaz hogy nem is nagyon akart dolgozni egész a közelmúltig. Életét céltalannak láttam és ez is elkeserített. Egyik alkalommal nagy készülődésben volt, kérdésemre elmondta, hogy gyülekezetbe megy, az Új Remény Baptista Gyülekezetbe. Ettől fogva hétről-hétre látható, érezhető változáson ment át a fiam. Kérésemre elvégzett egy tanfolyamot, bár közölte, hogy ő beteghordó lesz és valóban, segítséget kapott és a Klinikán álláshoz is jutott. Az emberekhez való hozzáállása is megváltozott, megszűnt az előítélete a különböző etnikumhoz tartozó emberekkel szemben. Tehát, gyökeres változás történt az életében.

2013. július 14-én volt a fiam bemerítése. A bizonyságtételét végighallgatva, az olyan dolgairól, amikről még én sem tudtam, és az egész eddigi életét, életvitelét figyelembe véve és látva azt a változást, amin keresztülment - döbbentem rá, hogy ez csak Isten kegyelméből történhetett meg. Ott ébredtem rá, hogy nem akarok Isten nélkül élni tovább. Befogadtam életembe Jézus Krisztust még ezen az alkalmon. Megtanultam hálát adni és van már célja az életemnek, az Urat akarom szolgálni. Egyre változom, fény tölti be az életemet, a szívembe békesség költözött, nem beszélek csúnyán, a hirtelen természetem is kezd elcsendesedni. Tudom, van még miben változnom, de kérem az Urat, hogy alakítson, változtasson, legyek olyan, amilyennek ő szeretne látni, erősítsen a hitben. Az emberek iránti szeretetem, tiszteletem, mely eddig is erős volt bennem, még erősebb lett, és vágyat érzek rá, hogy aki segítségre szorul, arra rátaláljak és szolgálhassak felé. Ez az ige, amit nemrég kaptam, fejezi ki legjobban a szívem vágyát: „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben!" Gal. 6:10

Judit vagyok. Kitartóan keresett Isten! Olyan családban nőttem fel, ahol nem ismerték Istent. Gyerekkoromban hittan órára jártam, ott hallottam először bibliai történeteket. Azok mélyen megérintettek, így aztán úgy döntöttem tinédzser koromban, hogy megkeresztelkedem. Egy ideig jártam a csoporttársaimmal a református templomba, de csalódtunk a lelkészben és elhagytuk a templomba járást.

Ezek után jött az iskola, szerelem, majd később a házasság. Mindenünk meg volt a boldogsághoz, kivéve amit nagyon szerettünk volna, és nagyon vártunk, hogy gyermekünk legyen. Mindeközben járt hozzám egy keresztény asszony, aki imádkozott értem, és beszélt nekem Jézusról, de én akkor még nem értettem, hogy mit is kellene tennem. Később újra elkezdtem keresni a természetfeletti dolgokat, azt reméltem, ezekben majd megtalálom Istent. Elmentem jósnőhöz, majd reikiztem, eközben imádkoztam is, de végül csalódtam ezekben az okkult dolgokban és a válásomhoz is vezetett.

Nem sokkal később újból rám talált a szerelem, és új házasságomban született két gyermekem, Alexandra és Máté. Második terhességem közben jöttek a gondok, problémák. Imádkozni kezdtem, éreztem, hogy Isten újra hív Magához. Bibliát olvastam, de nem nagyon értettem. Úgy másfél évvel ezelőtt találtam rá a neten egy közösségi oldalra, ahol segítséget kaptam: egy hívő asszony elküldte a megtérők imáját, én akkor behívtam Jézust az életembe. Isten megszabadított a terheimtől, és szárnyaltam a boldogságtól.   Hamarosan egyre több kérdésem lett a hittel kapcsolatosan és elkezdtem ismét templomba járni, közben imádkoztam az Úrhoz, vezessen el engem oda, ahol fejlődni tudok a hitben. Kaptam egy meghívást a Kertész családtól ide az Új Remény Baptista Gyülekezetbe a húsvéti összejövetelre. Azon az alkalmon úgy érzetem, hogy hazajöttem, betöltötte a szívemet a Szentlélek jelenléte.

Hamarosan elkezdtem járni a felfedezők órájára, és nem olyan régen, az év elején a gyülekezetben meghirdetett huszonegy napos böjt alatt kaptam az ÚRtól igéket és megértésre jutottam, hogy be kell merítkeznem. (János 3:5 ,3:27 Apcsel 2:28) Mióta Jézussal járok, békességem van, és reményem van a családommal kapcsolatban. Az aggódást le tudom tenni esténként az ÚR lába elé, és nem cipelem a mindennapos terheket. Értelme van az életemnek, mert Ő egy gondoskodó édesapa, aki feltétel nélkül, nagyon szeret, formál engem az Ő képmására."

Kovács Géza bácsi lelkipásztor testvérünk a Lukács 7:29-30 üzenetével szólította fel a gyülekezetet és a velünk ünneplő meghívott családtagokat, vendégeket: „Adj igazat Istennek!" Átérezhettük és mélyebben megérthettük, hogy Isten a Mindenható ÚR! Így egyetlen lehetősége van az embernek, és minden más teremtményének: engedelmeskedni Istennek! A felszólításra reagáltak is néhányan, hála Istennek két vendégünk megtért bemerítési Istentiszteletünkön. Imádkozunk a további engedelmes folytatásért.

Húsvét vasárnap, 2015. április 5-én bemerítési Istentiszteletet tartott az Új Remény Baptista Gyülekezet. Két fiatal nőtestvérünk bizonyította víz alá merüléssel Krisztus iránti, holtig tartó elkötelezettségét, s vallották meg hitüket bizonyságtételükben a következő szavakkal. Olvassuk történetüket saját tollukból:

Györgyi: „Biharkeresztesen nőttem fel, egy nem vallásos családban. Nem kereszteltek meg és semmiféle vallásos nevelésben nem részesültem. Elmondhatom, hogy annak ellenére, hogy a szüleim nem neveltek kereszténynek, egy „egészséges”, a biblia értékeihez nagyjából igazodó nevelésben részesítettek. A gyermekkorom, mint a legtöbb embernek boldog és gondtalan volt, de ahogy nőttem, egyre inkább szembesültem a világ romlottságával, és ahogy a bűn bejött az életembe úgy én is egyre boldogtalanabbá váltam. Jelenleg a Debreceni Egyetem Szociálpolitika mester szakos hallgatója vagyok. Egész fiatalkoromtól kezdve érdekeltek azok a dolgok, amik a természetfelettivel foglalkoztak, pl. szellemek. Nagyon sok horrorfilmmel beszennyeztem magam és olvastam könyveket, melyek okkult dolgokkal foglalkoztak, de ez mindig is megmaradt a könyvek olvasása és filmek nézése szintjén. Ezen kívül volt mindig valami bálvány az életemben, aminek éppen behódoltam pl. párkapcsolatok, különféle nézetek eszmék. A középiskolában a Bibliáról az volt a véleményem, hogy ezt a könyvet azzal a céllal írták, hogy az emberek cselekedeteit szabályozzák, és valamiféle kordában tartsák.

A legutóbbi bálvány melyben kerestem az élet értelmét, és ami nagyon megtetszett az a nacionalizmus volt. Meggyőződéssel hittem, hogy a világ problémája a zsidó nép létezéséből fakad. Emellett más hovatartozású embereket is utáltam, pl. románok, cigányok stb.

Miközben haladtam ezen a görbe úton, ekkor kezdtem el erősen foglalkozni, azzal a témával, hogy mi van a halál után és elkezdtem Istenen gondolkodni (egy II. János Pál pápa életéről szóló film nézése után). Volt otthon egy Újszövetség, melyet bevittem a szobába és elkezdtem olvasni. Jézus beszédei teljesen ledöbbentettek és én akkor igazat adtam az ő szavainak teljes mértékben és tudtam, hogy ezzel a megismeréssel egy kincset találtam! Ezt követte az interneten való keresgélés és elhatároztam, hogy én Istent akarom követni és meg akarok keresztelkedni. Megpróbáltam azt tenni, amit a katolikusok, mert ők látszottak a legbuzgóbbaknak, ezután református akartam lenni, mert ők egyszerűbbnek tűntek. Közben rátaláltam véletlenül az Új Remény baptista gyülekezet vendégkönyvére, ahol különböző neveken állandóan kérdéseket tettem fel és elkezdtem hallgatni a tanításokat. Ezt követően tudtam, hogy a lényeg az, hogy egy olyan közösséget kell találni, mely tanításban és cselekedetekben a leginkább Biblikus.

Körülbelül egy év alatt meghallgattam szinte az összes gyülekezeti tanítást, eközben tértem meg és adtam át az életemet Jézusnak. Úgy döntöttem, hogy én akarom az Urat és akarom, hogy én az Övé legyek, mert rajta kívül minden csak hiábavalóság! Ragaszkodom Jézus Krisztushoz és szeretem őt.”

Gréta: „Hívő családban nőttem fel. Szüleim példát mutattak nekünk a hívő életben és mindig is hallottam tőlük Isten igéjét. Gyülekezetbe is születésem óta járok. De ezek nem visznek be engem a Mennyországba. Tudtam ki az a Jézus és, hogy meghalt értem, de igazán személyesen nem tapasztaltam meg ezt a hatalmas szeretetet Istentől.

Amikor az iskolába felső tagozatos lettem fontosabbak lettek a barátok, mint Isten igéje. Inkább követtem a barátaim tanácsait, mint a szüleimét. Meghallgattam olyan zenéket, amik nem Istenről szóltak, néha a csúnya beszédbe is belementem. Éreztem, hogy ezek nem Istentől való dolgok. Imádkoztam Istenhez, hogy segítsen megváltozni, de én nem akartam teljesen a változást.

Aztán amikor hetedikes lettem elkezdett Isten munkálkodni a szívemben. Azokat a zenéket, amiket előtte meghallgattam volna már nem kívántam. A csúnya beszédbe se mentem bele. Hiszem, hogy Isten tette ezeket nem kívánatossá. Elkezdett a Biblia is érdekelni, amit azelőtt keveset forgattam. Elfogadtam Jézus Krisztust, mint Megváltómat. Hiszem, hogy értem is meghalt a kereszten. Még fiatal vagyok és sok minden van még előttem. Remélem, hogy tudok növekedni a hitben és, hogy mindvégig ki tudok tartani. Ezért szeretnék bemerítkezni és ehhez a gyülekezethez tartozni.”

Kovács Géza bácsi lelkipásztor testvérünk erőteljes, Isten Szelleme által átitatott prédikációja nyomán újabb hét lélekkel bővült Isten családja, hiszen ők is elfogadták életükre nézve a Krisztus által szerzett és felkínált bűnbocsánatot.

2010. december 12.-én délután, ismét örömünnep volt a Debreceni Új Remény Baptista gyülekezetben. Három testvér vallotta meg Jézus Krisztusba vetett hitét. A gyülekezet tagjain kívül, ismerősök, rokonok, is szép számmal vettek részt a bemerítési Istentiszteleten. Az alkalom közös dicsérettel kezdődött, majd ezt követte a bemerítkezők bizonyságtétele hangzott el.

Cseke Sándor

Nagy családban nőttem fel, Reformátusnak kereszteltek, de nem kaptam vallásos nevelést. Tizenhét éves koromban zenei főiskolára mentem és ott hallottam először Jézus Krisztusról, hívő zenészektől. Bár több keresztyény közösségben is megfordultam nem találtam a helyem. Isten azonban rám talált. 2009 októberében döntöttem Jézus Krisztus mellett és Tőle új életet kaptam. Ez a döntés átformálta életem, személyiségem. A gyülekezetben pedig lelki otthonra találtam.

Toók Csaba

Ateista családban nőttem fel, nem jártam istentiszteletre, Isten nem képezte részét életemnek. A Bibliáról az iskolában hallottam először. Az igazság keresése közben találtam rá Isten népére és a Biblia olvasása során döbbentem rá elveszett állapotomra. Isten imameghallgatásokkal is támogatott! Miután az elhatározás megérett bennem és bűnbánatra jutottam, Jézus Krisztust kértem legyen Ura életemnek.

Toókné Grega Judit

Megtérésem előtt teljesen világi életet éltem és abban reménykedetem, hogy jó cselekedeteim fogják majd számomra a mennyországba való bemenetelt biztosítani. De egy napon Isten rám talált, megszólított és felismertem életemben azokat az apró jeleket, amelyekkel már korábban is keresett. Férjemmel egy időben tértem meg és hoztam döntést Krisztus és az Ő követése mellett.

A hitvallások után a bemerítkezők fogadalomtételét hallgathattuk meg. A bemerítést a gyülekezet lelkipásztora Tóth Sándor végezte. Ezután Isten igéjét, Sípos Márk a szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet vezetője hirdette Ap.Csel 9,1-17 és 22,12- 16 alapján. A céltévesztésről beszélt és az élet legnagyobb lehetőségéről, amellyel vagy élünk, vagy elmegyünk mellette. Erőteljesen buzdító és megtérésre hívő üzenet hangzott el. A prédikációt követően a kézrátételes imádság következett, amelyben Isten áldását és a Szent Lélek teljességét kérték a frissen bemerítkezett testvérekre. A végén a gyülekezet köszöntését Rácz Edina tolmácsolta. Isten kegyelméből, egy lelkileg gazdagon megáldott délutánt tölthettünk együtt.

„Legyetek tanúim Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában… a föld végső határáig!”

A debreceni Új Remény Baptista Gyülekezet nyolc taggal növekedett 2008 novemberében. Így hála az Úrnak, már majdnem nyolcvanan vagyunk a körzeti állomásként hozzánk tartozó, plántálásban levő Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet tagjaival együtt.

November 30-i ünnepi Istentiszteletünkön – az újonnan született és a szolgálatra kirendelt testvéreken kívül - három kedves vendégünk is volt. Kovács Géza Bácsi (a Gyülekezetplántáló Bizottság tiszteletbeli elnöke) hirdette az Igét, Papp János a MBE missziói igazgatója kérdezte a gyülekezet-plántálásra kirendelt testvérünket hitéről, elhívásáról, Dr. Szili Mihály testvér pedig, mint gyülekezet vezető képviselte a Szegedi Baptista Gyülekezetet, és köszöntötte a plántálódó új gyülekezet alapító tagjait. Beszámolónkat kezdjük a bemerítkezők bizonyságtételével, ahogy ők maguk írták le!

Bemerítkezők megtérési történetei

Szilvia, egyetemi hallgató, Szeged

Katolikus családba születtem. Istent gyermekkoromtól fogva kerestem. Volt, hogy egészen közel éreztem magamat hozzá, de volt hogy nem is tudtam, valóban létezik-e. Hat évig jártam református gimnáziumba, ahol rendszeresen hallottam Istenről, de a megtérésről soha, ezért annak ellenére, hogy éreztem, hogy valószínűleg Ő hiányzik az életemből, de ezzel együtt is elég világi életet éltem. Akkoriban mind az iskolában, mind a családban komoly konfliktusaim voltak, sokszor éreztem magam mellőzöttnek, és ez az elutasítottságom odáig nőtt, hogy alig alakítottam ki egy-két emberrel személyes kapcsolatot.

Életem első nagy törését egy sikertelen felvételi hozta, mikor 2005-ben nem vettek fel a szegedi orvosira. Ekkor szüleim, látva depressziómat beleegyeztek, hogy fél évre mégis Szegedre menjek tanulni egy másik egyetemre. Ekkor, kiszakadva az otthoni környezetből, teljesen új dolgok és emberek vettek körül, és ebben az újfajta önállóságban rájöttem, hogy az életemnek nincs biztos alapja. Ezen az őszön több olyan dolog is történt velem, amik nagyon megviseltek, és ezek hatására szinte kétségbeesve kezdtem Istent keresni, és egyre többet imádkoztam Hozzá. Még szeptemberben megismertem a kollégiumban, ahol laktam, egy hívő fiút, aki nagyon sokat beszélt nekem a hitéről és a családjáról. Egy novemberi napon elhívott imaházba. Aznap este értettem meg, hogy Jézus nem egy halott Isten, hanem élő, feltámadt Úr, aki nagyon szeret. Ezen az estén átadtam Neki az életemet. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy azóta is megtart, hogy ez a döntés valóban meghatározza az életemet, nem úgy, mint egyfajta „vallásos kiteljesedés”, hanem mint élő valóság.

Eszter, egyetemi hallgató, Debrecen

Családom Istenhívő, engem reformátusnak kereszteltek meg, 13 évesen konfirmáltam. Mindig is hittem Istenben, de Őt csak, mint egy távoli, megközelíthetetlen teremtőt tudtam elképzelni. Viszont az életemből mégis hiányzott valami, az az igazi, önzetlen, önfeláldozó szeretet, amit most már tudom, hogy csak Isten adhat meg. Utam során először ezt az emberekben kerestem. Próbáltam megfelelni az elvárásaiknak, de sokat csalódtam. Egyre zárkózottabb lettem és a tanulásba menekültem. Újabb és újabb célokat tűztem ki magam elé, mert azt a pluszt, az elégedettséget nem kaptam meg.

Egyre jobban kezdett foglalkoztatni az élet értelme, és Istent kezdtem keresni a válaszért. Egyszer elmentem egy evangelizációs alkalomra, ahol a dicsőítés, illetve az, ami belőle áradt, nagyon megérintett. Még azon a hétvégén egy hang szólított meg. Azt mondta, bízzak, és egy tanításhoz vezetett az Új Remény Baptista Gyülekezet honlapján, amit mintha rám szabtak volna.

Ettől kezdve kezdtem járogatni ebbe a gyülekezetbe, és pár hónap múlva megkaptam a választ. Kerestem azt az igazi, önzetlen, önfeláldozó szeretetet, amit megtaláltam Jézusban, aki már akkor szeretett engem, mikor én még nem is voltam, elhordozta az összes bűnömet és életét adta értem. Meghalt értem, hogy nekem ne kelljen, és feltámadt harmadnapon, hogy örök életem lehessen.

Judit, pszichiáter, Debrecen

Katolikus családban nőttem fel, édesanyám katolikus szellemben nevelt. 10 éves koromtól jártam misékre és hittanórákra. Ezt szívesen tettem. Isten létezését és megtapasztalhatóságát hamar elfogadtam. De azt hittem, ha imádkozok hozzá, akkor minden kérésem teljesül, rövid időn belül.

Mivel ez nem így történt, azt hittem, azért nem segít Isten, mert nem szeret engem. Ha baj ért, Őt hibáztattam. Így telt el sok év, egyre inkább elfordultam Tőle, személyesen nem ismertem meg Istent. Egy törvénykező elítélő hatalmat láttam Benne. A Bibliát sem szívesen olvastam, mivel nem értettem. Egy céltalan üres életet éltem, melyben aktuális hangulatom a környezetem és az emberek hozzám való viszonyulásának irányítása alatt volt. Egyetemista koromban Budapesten a Sóoldat Keresztény Konferencián találkoztam keresztény orvosokkal, akiknek sugárzott az arcuk a boldogságtól. Rájöttem, hogy nekik van valamijük, ami nekem nincs. Ez a valaki pedig Jézus Krisztus volt. 2005 nyarán a debreceni Jézus Fesztiválon megint megkeresett az Úr, de én még mindig nem léptem, döntöttem. Ott találkoztam Szabadkeresztyén testvérekkel. El is mentem a gyülekezetükbe, de az alkalmak formája számomra túl modern volt, ezért nem mentem oda többet.

2008 januárjában találkoztam Nagy Icussal, aki az Új Remény Baptista Gyülekezet tagja. Ő minden megmozdulásában közvetítette felém, hogy milyen egy igazán keresztyén ember. Szólta az ige magját, magyarázta, és rengeteget imázott értem. 4 hónap elteltével áttört szívemben a gát és elhittem, hogy Isten engem is szeret, mert a Szentírásban így szólt hozzám: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. A szívembe fogadtam Jézus Krisztust és neki adtam át az életem.

Kirendelés

Sipos Márk evangélista, Szeged

Jeruzsálem a saját településünk, Júdea ennek a környezete, Samária még tágabb terület… és most debreceni plántálás Szegeden. Sipos Márkot, Magyarország legfiatalabb, plántálásban levő baptista gyülekezetének kirendelt evangélistáját kérdeztem az Úr munkájáról.

2003 januárjában tértem meg. Az elején közömbös hívő életet éltem. Ez annyit jelentett, hogy elszakadtam a világtól, a régi barátoktól, de igazán mélyen nem tudtam beépülni a hívő közösségbe. Fél év múlva a nagymamám unszolására elmentem egy baptista ifjúsági táborba, és megismerkedtem a debreceniekkel, köztük Tóth Sándorral, Kovács Danival. Jó barátaim lettek. Volt bennük nyitottság, felszabadultság, és nagy szeretet. Megfogott és magával ragadott, ahogyan munkálkodott bennük és általuk az Úr. Egyre többet jártam Debrecenbe - ahol akkor két baptista gyülekezet volt -, eleinte mindkettőbe jártam. 2004 nyarán Tóth Sándor meghívott utcai evangélizációra és az azt követő gyerektáborba segíteni. Sokat beszélgettem vele az elhívásról, az evangéliumról, az emberek életéről, elveszettségéről. Kérdezett a Szegedi Egyetemről, hogy lehetne elérni a 30.000 nappalis hallgatót, hogy megmeneküljenek a hiábavalóságból és az erkölcstelenségtől. Ez megragadott. Aznapi csendességemben az Ézsaiás könyvénél tartottam. Amikor a 6:8-9-et elolvastam: „Kit küldjek el?” Ezt válaszoltam Atyámnak: „Én akarom! Engem küldj!”. Nagy tűzzel a szívemben aludtam el. Másnap reggel döbbentem rá, hogy ez mekkora súly, felelősség! Átéreztem, hogy ezt Isten komolyan vette. Utána Sanyi és a debreceniek nagyon sokat segítettek, hogy ez ne csak látás maradjon. 2004 szeptemberében indult az egyetemi bibliakör (BiBe), azóta működik, növekszik. Akkor én az új gyülekezetet még nem láttam tisztán, csak missziót az egyetem felé. De szükséges a folytatás, ami nemcsak az egyetemi évekre szól, hanem utána is képes a fiatalokat elérni, beépíteni egy gyülekezetbe. Éreztem, hogy Isten hív gyülekezetplántálásra is. Sándorral, lelkipásztorommal ezt egyeztettük, és Isten megmutatta az utat. 2006-ban csatlakoztam az Új Remény Baptista Gyülekezethez és azóta velük, és segítségükkel szolgálom az Urat.

A csapatról… Isten kegyelme volt, hogy az egyetemen nagyon hamar találkoztam egy baptista biológus lánnyal. Bátorítottuk egymást; imacsoportot hoztunk létre, amelyhez baptista, pünkösdi, református hallgatók is csatlakoztak, többen megtértek mellettünk, így kialakult a mag az egyetemi misszióhoz. Azután megkaptam a segítőtársamat is, feleségemet: Csillát. Isten bölcs, és mindent megad ahhoz a feladathoz, amit Tőle kapunk. Az egyetem befejezése előtt már össze is házasodtunk. Az egyetemi imacsoporttal, bibliakörrel nagyon kötődünk egymáshoz, sok közös élményünk van. Négyüket elhívta az Úr gyülekezetplántálásra, így velük együtt vagyunk hatan. A gyülekezet fejlődik, mint egy kis facsemete, centiméterről centiméterre. Vannak már érdeklődők is.

Kezdeti nehézség volt megtérésem után, hogy kicsit egyedül éreztem magam Szegeden, kis falum, Kétegyháza után. Gyulához képest –ahol megtértem és sokat kaptam -, itt sok szekta megkörnyékezett: mormonok, krisnások, Jehova tanúi… Az Úr Jézus kegyelme őrzött meg ezektől. A régi haverok is hívtak vissza bulizni. Ugyanakkor még új volt a Biblia, hogy kell imádkozni, hogy lehet kijönni a régi sebekből, megkötözöttségekből. Az Új Remény Baptista Gyülekezet lelkigondozói szolgálata segítségével Jézus Krisztus ezt is áthidalta.

Milyen hatással volt a közösségre a kirendelés?

Szorosabb lett a kapcsolatunk azokkal, akik ugyanazt a vezetést kapták; és a debreceni anyagyülekezettel is, annak ellenére, hogy most már ritkábban találkozunk vasárnaponként. Viszont kicsit elválaszt azoktól a Bibliaköri társainktól, akik nem szeretnének benne lenni ebben a munkában, mert őket nem erre vezeti az Úr. Nem az egymás iránti szeretetünk változott meg, hanem a felállás. Olyan ez, mint a házasság. Közelebb hoz a feleségedhez, de kicsit távolabb kerülsz a testvéreidtől, és a szülőktől. A rendelkezésre álló idő, energia véges és inkább az új gyülekezet építésére próbáljuk ezt koncentrálni. Ez most próbatétel a Bibliakörnek is, hogy ki hűséges igazán.

Hol, és hogyan zajlik nálatok egy vasárnap?

A szegedi albérletünkben, ahol a feleségemmel, Csillával lakunk. Vasárnap 9-től barátkozók alkalmát tartunk a nem régen megtért és az Istent kereső embereknek. 10 órától van az Istentisztelet, ami kb. három óra hosszat tart. Liturgikus menete nem kötött. Dicsőítjük az Urat, imádkozunk, könyörgünk, adakozunk, megosztjuk a bizonyságainkat, megtapasztalásainkat. Legfontosabb, hogy az egésznek a központjában az igehirdetés, Isten Igéje van. Utána az otthonos, barátságos környezetben még kicsit beszélgetünk, teázunk. Az Istentiszteleten belül az igehirdetés, ima után is van lehetőség megosztani imatémákat, hozzászólásokat, véleményeket, mert kevesen vagyunk. Ez a része az összejövetelnek olyan, mint egy házicsoport alkalom. De minden vasárnapi istentisztelet egy kicsit más.

Szilvi, te is november 30-án merítkeztél be, és a szegedi plántáló csapatnak is tagja vagy. Mesélted, hogy már két éve nagyon vártál a bemerítésedre. Hogyan hatott rád ez a sok változás?

Igazából új a gyülekezet, új a környezet. Egyre érezhetőbb, mennyire különbözünk, de ez nem átok, hanem áldás, kiegészítjük egymást. Hálás vagyok az Úrnak. Várjuk a tavaszi evangélizációt, szervezzük, imádkozunk! A bemerítésem óta még szorosabb a kapcsolatom az Úrral. Jobban érzem, mit jelent ez: Isten és én… Amióta igent mondtam Isten hívására, még jobban tapasztalom védő szeretetét. A megtérésemkori első igenemet megerősítettem a bemerítésemmel, mint a gyűrűvel egy eljegyzést.

Márk, milyen a kapcsolatotok a Szegedi Baptista Gyülekezettel?

Szerintem elég biztató, erősödőben van. Dr. Szili Mihály gyülekezetvezető testvérrel és családjával nagyon jó a kapcsolatom. Hasonlóan több ifivezetővel is. Beszélgetünk, megosztjuk, mi történik velünk. Újak vagyunk még magunknak is. Szokni kell, de szerintem egyre jobb lesz. Ugyanúgy szeretjük az Urat, csak kicsit más stílusban, és más embereket érünk el, de nem zavarjuk egymást. Elég sok az elveszett ember még Szegeden és a munkás még így is kevés.

Hogyan tudod összeegyeztetni a missziómunkát a tanulmányaiddal?

Valójában nem okoz gondot, de figyelni kell a helyes időbeosztásra, hogy egyik se menjen a másik rovására. Legelső az Úrral való személyes kapcsolatom ápolása, és a házasságom, hogy jó hívő férj legyek. Második dolog, amit az Úr rám bízott, hogy hűen betöltsem a gyülekezetplántálói szolgálatot. Harmadik a tanulmányaim, hogy a munkámmal is dicsőítsem az Urat, és hiteles ember legyek mások előtt, hogy hiteles legyen a bizonyságtételem. Mivel biológusnak készülök, a csoporttársaimnak sokat beszélhetek arról, hogy mindent Isten alkotott, és csodálom Őt a teremtésért!

Milyen érzésekkel, tervekkel tekintesz a jövőre?

Bizakodva és reménykedve. Hogy őszinte legyek, nagyon izgulok. Nagy öröm van bennünk, várjuk a jövőt. Az a vágyam, hogy kiteljesedjen Isten munkája. Minél előbb olyan gyülekezet legyünk, akik képesek Krisztushoz vezetni másokat. És ha Csillával elhív minket az Úr máshova, nélkülünk is menjen tovább ez a munka.

Mi az, amiért mostanában konkrétan imádkoztok? Mi is szeretnénk mellétek állni az Olvasókkal.

Minél több ember térjen meg, mi pedig készen tudjuk várni őket, és az Urat is, hogy szolgálatban tudjunk lenni, amikor visszajön. Tudjuk hirdetni az evangéliumot, ne legyenek akadályai ennek sem az egyetemen, sem sehol máshol. A közeljövőben fejlődésre van szükségünk, hogy kialakuljanak a szolgálati területek. Például ima-közbenjárás, hangszeres dicsőítés… Még nincs igazán szükségünk gyülekezeti házra, csak legyen ott Isten jelenléte az alkalmakon. Hiszem, hogy sokan meg fognak térni. Szeretnénk, ha beérnének az aratásra, akik felé már sokat hirdettük az evangéliumot, és hogy mindehhez maradjunk alázatban. Legtöbben most diplomázni fogunk év végén, imádkozunk utánpótlásért az egyetemi imacsoport számára, és munkahelyekért a diploma után.”

Kedves Testvérem! Isten a történelem során mindvégig harcolt az emberiségért! Embereket használ, hogy Királysága célhoz érjen az elérhető szívekben. Ennek lehetünk tanúi, sőt, kötelességünk is segítőinek lenni imáinkkal, támogatásunkkal, ahogy csak tudunk. Máskülönben miért élünk a Földön? Nekünk már örök életünk van, mi többet kaphatunk még? Azt, hogy mások megmenekülésében, egymás építésében Jézus Krisztus eszközei lehetünk! Dicsőség az Úrnak a szegedi baptista misszióért, a helyi gyülekezetért és az új közösségért! Hirdessük az Igét a föld végső határáig!

Bemerítési Istentiszteletünkön két teljesen különböző élettörténetet hallhattunk fehér ruhás testvéreinktől. Két ellentétes jellemet, élethelyzetet ismerhettünk meg. Ebből is láthatjuk, Istennél csak a szív számít. Az őszinte, töredelmes szív.

Miután Tóth Sándor lelkipásztorunk Bibliából vett igék által ismertette a bemerítés lényegét, meghallgathattuk a fehérbe öltözött testvéreink Istennel való találkozásának történetét. Ismerjétek meg Ti is, hogyan írták le bemerítkezőink a Mennyben eltervezett események földi megvalósulását!

Péter bizonyságtétele

„A legtöbb dologra közömbösen tekintettem. Ha úgy adódott csaltam is, tudtam, hogy rossz, de különösen nem foglalkoztam vele. Allen Buchanek prédikációjában megragadott az Isten szeretetéről szóló üzenet. Megdöbbentett, hogy milyen rossz körülmények közül került ki, milyen rossz „lapokkal” indult, mégis Isten szeretetét elfogadva hogyan változott meg az élete. Megdöbbentett, hogyan mentette meg Isten, hogyan indított felé embereket, akik segítették, imádkoztak érte. Megértettem, hogy Isten mennyire szeret minket embereket. Egyszülött Fiát küldte értünk. Ilyen nagy szeretetre válaszul az a legkevesebb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk Isten hívását a megtérésre és a Jézus Krisztusban való hitre. Isten szeretete elvégezte bennem, hogy törekedjek a jóra, a türelemre a körülöttem élők felé, ahogyan Isten viszonyul hozzám.”

Tamara bizonyságtétele

„Tamarának hívnak, szüleimmel Nyírlugoson éltem. A családom átlagos, becsületes és “dolgos“ életre nevelt. Nem voltam nagyon lázadó természetű. Próbáltam mindenkinek megfelelni. 18 éves koromban költöztem Debrecenbe, ahol teljesen elvesztem. Nem találtam a helyemet, nem lettek őszinte, igazi barátaim. Valahogy mindig kilógtam a sorból. Nem tudtam elfogadni az emberek gonoszságát és rosszindulatát. Később aztán eltávolodtam mindenkitől, úgy éreztem több keserűséget és csalódást már nem tudok elviselni, aztán szépen lassan kialakult bennem egyfajta belső feszültség, ami olyan volt mintha egy óriási kődarab lenne a gyomromban, amit folyamatosan érzel és egyre csak nagyobb, de nem szűnik meg SOHA.

Gyermekkorom óta imádkoztam, de nem gondoltam, hogy Isten tényleg figyel egy ilyen jelentéktelen emberre mint én. Sokat gondolkodtam, hogy miért engedi Isten ezt a sok szenvedést és gonoszságot, hogy miért nem csinál valamit. Kérdésem sok volt Istenről, de nem volt kinek feltegyem. Később megismertem Attilát és összeköltöztünk, született két gyermekünk, de persze a kezdeti, látszólagos boldogság elmúlt, a sok vitatkozás, vádlás és veszekedés teljesen megmérgezte kapcsolatunkat, már nem szerettük egymást. Próbáltunk változni a gyerekek miatt, de mindketten csak szenvedtünk. Engem lelkileg ez teljesen összetört, úgy éreztem elvesztettem mindent, nem vagyok jó anya, sem társ.

Aztán egy vasárnap megkérdezte Attila, hogy megyek-e vele istentiszteletre? A válaszom igen volt. Az igehirdetés alatt kicsit furán éreztem magam, jó volt végre Istenről hallani, bár nem mindent értettem és közben fojtogatott a sírás. A következő napokban semmi más nem érdekelt csak Isten, ezer gondolat és kérdés kavargott a fejemben és csak az internetet bújtam keresve a válaszokat! Pontosan nem tudom, hogy mi történt, de egyik napról a másikra elmúlt az a folyamatos feszültség és nem fájt a gyomrom (eltűnt a kő). Nyugalmat éreztem. Mindeközben Attilával is megváltozott a kapcsolatunk, csodálatos érzés volt, bár még mindig nem értettem semmit. Szó szerint olyan szeretetet éreztem, amit azelőtt soha.

Egyik nap mentem az utcán, mikor odalépett hozzám egy hölgy és megkérdezte: elfogadok-e tőle valamit? A táskájából egy papírlapot vett elő, amin ez állt: “Már milliók kaptak választ kérdéseikre a Bibliából! Ebben a pillanatban tudtam, hogy Isten szólított meg. A szívem majd kiugrott a helyéről, el sem tudom mondani, mit éreztem akkor pontosan, de nagyon boldog voltam, sírtam és nevettem. Miután elkezdtem olvasni a Bibliát, szépen lassan rádöbbentem, hogy mennyire bűnös, és hazug életet éltem. Igazából az egész életem egy hazugság.

Napokig csak sírtam, míg végül megértettem, hogy Jézus miért is halt meg. Elfogadtam, hogy mindezt értem is megtette. Megvallottam a bűneimet, és kértem Istent, hogy változtassa meg az életemet. Azóta sok mindenen vagyok túl, Attilával összeházasodtunk. Rendszeresen megyünk az alkalmakra (istentisztelet, házi csoport). Csodálatos dolog látni Isten vezetését az életemben, és megtapasztalni a családunkban a változást. Azért imádkozok, hogy életem minden területén tudjak engedelmeskedni Istennek, hű és igaz szolgája legyek. Lássam meg, hogy hol, mikor, hogyan akar engem használni mások felé. Hálás vagyok Istennek a kegyelemért, amivel megajándékozott engem és családomat. Most már nem félek, bátran nézek előre.”

Isten Igéje ma is élő, és munkálkodik. Mint ahogyan a magvető példázatában is olvashatjuk, A Máté 13:1-23 igeversekben, amelyből Sipos Márk lelkipásztor testvérünk prédikálta az evangéliumot. A hallgatóság körében sok-sok meghívott rokon és barát is helyet foglalt, akik talán még soha nem hallottak ilyen érthetően Isten hozzájuk szóló hívásáról. Márk testvérünk által Isten, mintha feltárta volna a mélyen elhallgatott gondolatokat, és őszinte tükröt tartott a jelenlévők elé. Nem hallgatta el a valóságot, azaz hogy sajnos nem mindenki mond igent Istennek, amikor itt és most hívja lelküket a megmenekülésre. Biológusként nagyon szemléletesen beszélt a búzavetés mozzanatairól, így most különösen élénken tárult elénk, hogy Jézus milyen aprólékosan ismerte, és milyen találóan adta át példázataiban az élet és a természet törvényszerűségeit és folyamatait, hiszen minden Reá nézve teremtetett.

Tavaly óta bevezettünk egy jó gyakorlatot a gyülekezetünkben. Szeretetvendégségre invitáljuk a bemerítésre érkezett Vendégeinket, hogy személyesen is megismerhessük egymást, és beszélgetéseinkben átadhassuk az Úr szeretetét, mely által üdvözülhetnek.

A 2017. Február 5-i bemerítési Istentiszteletünkön tehát tanúi lehettünk két búzamag jó földbe esésének. Reménység szerint sokak szívébe hullott a Nagy Magvető által hintett és életet hozó igemag ezen az örömteli összejövetelen is. Hála és dicsőség az örökkévaló és irgalmas Istennek, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak a Szent Szellem által!

Bemerítés Debrecenben az Új Remény Baptista Gyülekezetben.

Igazi ünnepnap volt 2023. június 25. vasárnap a debreceni Meteor Központban, hiszen délelőtt a minket ideiglenesen befogadó MPE Élet Gyülekezetében, délután pedig az Új Remény Baptista Gyülekezetben merítkeztek be újonnan született testvéreink.

Ebben a tudósításban az Új Remény Gyülekezet fehér ruhásainak történetét ismerhetik meg, majd a kilátástalan helyzetben szenvedőknek szóló örömhírt.

Három bemerítkezőnk vallástételére, Istennek hála, olyan sok vendég érkezett, hogy szinte teljesen megtelt a gyülekezeti terem. Tóth Sándor lelkipásztorunk ezért részletesen tájékoztatta a sokaságot a bemerítkezés, a kézrátétel, a Szentlélekkel való betöltekezés és a kegyelmi ajándékok Bibliai igazságairól. Ezt követően a "három ifjú" testvérünk, foglalta össze az Istennel való találkozásak történetét...

Lili
16 éves vagyok, és olyan családba születtem ahol hallottan Isten létezéséről és hittem is benne, bár nem úgy ahogy most. Tinédzser éveimben viszont sajnos eltávolodtam az Úrtól.
Gimis koromban egyszer egy Jézus szabadító kegyelméről szóló 15 mp-es TikTok videónak köszönhetően eldöntöttem, hogy csak Istent akarom választani, követni. Tavaly decemberben pedig egy bizonyságtétel radöbbentett, hogy tényleg nincs számomra más út, és én egész életemben Jézus Krisztust akarom szolgálni és követni. Sok nehézségen át vezetett az út, de tudom, hogy Isten szeret engem, és örök életem van.

Anita
13 és fél éves vagyok. Családommal születésem óta ebbe a gyülekezetbe járok, mindig hallottam Isten beszédét, de tudtam, hogy ez nem elég ahhoz, hogy a mennybe jussak. Néha megijedtem, hogy megtörtént az elragadtatás, és én itt maradtam.
Egy tavaszi Istentiszteleten megértettem, hogy Jézus egyik példázata szerint a "bolond szüzek" csoportjába tartozom. Imádságban kértem az Úr bocsánatát, és azóta értem a Bibliát és az Ige hirdetést.

Balázs
17 éves vagyok, én is itt nevelkedtem 3 éves komom óta. De nem követtem az Urat, nélküle akartam boldog lenni. A barátaimmal ezért kipróbáltuk az alkoholt, a dohányzást, de a boldogságot sosem találtuk meg. Aztán elkezdtem észrevenni, ahogy a barátaimnak torzul a személyisége. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen áldott családom van, és nem akarok tovább bűnben élni.
Tavaly az Ez Az A Nap rendezvényen a Puskás Arénában először éreztem meg azt a meghittséget és boldogságot, amit mindig kerestem! Megtértem, életemet és bűneimet átadtam Jézus Krisztusnak. Most már szeretnék a barátaim felé szolgálni.

Kiss Jánost, a Szappanos utcai Baptista Gyülekezet lelkipásztora hirdette közöttünk az evangélium üzenetét:

"Minden kérdésünk egy hiányt jelez az életünkben. Ha van is válaszunk, előfordulhat, hogy nem mindig merünk hinni, bízni, és megmarad a hiány.
A Házasságtörő asszony a szívében lévő égető szükség és hiány miatt az életet is kockaztatta. A józan ítélőképességét is elvesztette azért, hogy azt betöltse.
Aki ehhez a fiatal nőhöz hasonlóan a bűn útján próbálja meg betölteni a hiányát, szintén folyamatosan bujkálni kényszerül.

Amikor odacitálták a fiatalasszonyt, nem volt már kiút, talán készült a halálra. Nincs esély, nincs válasz, már kiszállnék, de bírni kell, még a gyülekezetben is.
És ebben a megoldhatatlan ügyben, kilátástalan helyzetben jön Krisztus.

Isten mindenkinek ad új esélyt.
Minél többet olvassuk, hallgatjuk Krisztust, annál jobban tudunk hinni, bízni benne.

Ezért kell együtt lennünk csak ketten Jézussal. Ilyenkor nem számítanak a hiányaink, csak igei igazság van, de vádlás nincs, ha IGEN-t mondasz Jézus hívására."

Ha Isten megszólított, tedd meg ma.

Az összejövetel szeretetvendégséggel zárult, ahol lehetőség nyílt a kötetlen beszélgetésre.

„…a fiú élete a moslékos vájú mellé került. Innen már hazavágyott. Az apa ki sem bírta, amíg a házhoz ér, ezért elérohant. Mocskosan, disznó szagúan megcsókolta, mert azt nézte, mi van a szívében. … Egyetlen megtérő bűnös miatt óriási örömünnep van a Mennyben! A tisztaság öröme hiányzik ebből a világból, de nekünk nem kell pótszer. Az Úr előtt való öröm erőt ad nekünk! Ezért dicsőítjük Őt. Isten meg tudja érinteni a szívünket, akár az Övéi vagyunk már, akár nem!” – így bátorította Révész Tamás elöljáró az Új Remény Baptista Gyülekezetet, a három bemerítkezőt és vendégeinket Virágvasárnapi ünnepi Istentiszteletünkön.

A tiszta fehérben várakozó testvéreink elmondták, miért vannak így felöltözve:

Attila története

Debrecenben nőttem fel, itt jártam iskolába. Fiatalon bulizni kezdtem, kipróbáltam az alkoholt, a kábítószert, majd dolgozni kezdtem a vendéglátásban. A szívem mélyén azonban boldogtalan voltam. Próbáltam normális életet élni, de a szüleim és a barátaim előtt sem tudtam megnyílni. Évek alatt minden lerakódott bennem.

A fordulat az életemben tavaly tavasszal kezdődött, amikor Budapestre költöztem. Kerestem az élet értelmét, de legbelül nem találtam magam. Nem tudtam, mi lesz. Család, gyerekek, és ennyi? Nyáron a Velencei-tóhoz mentem egy baráti társasággal. Este a tóparton ülve néztem az eget, gondolkodtam, és a bal kezem alatt találtam egy kis fa keresztet. A szívemben egy hang szólt hozzám: „Legyen ebből elég!” Lepergett előttem az életem, hogy boldogtalan vagyok. Aznap este ezt mondtam: „Uram, ha megmentesz ebből a helyzetből, a szolgálatodba állok.” Még soha nem mondtam ilyet. Egy régi barátomról – aki ebbe a gyülekezetbe jár - tudtam, hogy megtért, felvettem vele a kapcsolatot az iwiw-en. Egy hét múlva találkoztunk. Sokat beszélgettünk, és aztán imádkoztunk. Előtte soha nem imádkoztam.

Megtértem. Átjárt a forróság, és sírtam, mint egy gyerek. Kevés is, hogy 180 fokot fordult az életem. Elhozott az Úr ebbe a gyülekezetbe, és mostmár nem dohányzom, nem iszom és nem kábítószerezek. Végre jó a kapcsolatom a szüleimmel, tudok velük őszintén beszélgetni, meg tudok nyílni, boldog ember vagyok!

Anikó története

Mikepércsen élek a családommal, és másodéves vagyok az Agrár- és a Közgazdasági Egyetem közös szakán. Egy éve tértem meg először igazán az Úrhoz, mert kiskoromban már volt valamilyen kapcsolatom Vele: hittanórára jártam és a nagyszüleimnek is sokat köszönhetek ezen a téren. De sajnos később engem is elvitt a széles út, bűnök jöttek az életembe: bulizás, megbocsátatlanság. Már maga az is, hogy Isten nélkül éltem. Ez volt a legnagyobb, mert jó cselekedetekkel nem tudjuk kiérdemelni, hogy Isten országába kerüljünk csak kegyelemből, ahogy az Efézusi levél 2:8-9 –ben olvashatjuk. Emellett éreztem, hogy az emberek nem szeretnek Istenről beszélni, pedig amiben nem hiszünk, az még nem jelenti azt, hogy nincs is.

Amikor megszakadt a párkapcsolatom, kezdtem megutálni az embereket, az életemet. De eközben mindenhol baptistákkal találkoztam. A buszon, az utcán, angol-tanfolyamon. Aztán eljöttem Istentiszteletre, és benne volt az életem az igehirdetésben. A múltam, az akkori jelenem, hogy két út van előttem. Isten hívott: „Válaszd az áldást!” Ő nem romlást, hanem boldog és reményteljes jövőt szán nekem. Megérintett Tóth Sándor pásztor szava: „ne gondold, hogy nehéz ide kijönni, sokkal nehezebb a bűnben maradni.” Aztán Isten szólt hozzám az Ezékiel 16:60-ból, hogy nem felejtett el engem, és hatalmas módon kinyújtotta felém a karját, mert ha mi hűtlenek vagyunk, Ő akkor is hű marad. Úgy szerette ezt a világot, hogy engesztelő áldozatul elküldte Fiát, így nekünk sincs más dolgunk, mint hogy szeressük Istent és az embereket. Hiszem, hogy az én éltemben sem volt véletlen, és a te életedben sem, hogy itt vagy. Isten vár téged, hogy válaszd az áldást és az életet Istennél!

Imre története

Nádudvaron nőttem fel, és gyerekkoromban már találkoztam a Bibliával, Istennel és református gyülekezetbe jártam, ahol konfirmáltam is. Próbáltam Istennek tetsző életet élni, Őt követni. Egyszer egy súlyos baleset miatt az egészségi állapotom kritikussá vált, de Isten meg megtartotta életemet. Később a világ, a környezetem negatív hatása beszőtte az életemet. Nem is sejtettem, mekkora veszélyben vagyok.

Egy évvel ezelőtt találkoztam a munkám során egy lánnyal, aki Istenről beszélt nekem. Eszembe jutott, hogy régen én is Istenhez fordultam. Eljöttem Istentiszteletre. Szeretet áradt a közösségből, és az igehirdetés is megérintett. A nyári Jézus Fesztiválon megtapasztaltam, hogy Isten felszabadított, hogy Róla beszélgessek, és rájöttem, hogy egyedül Benne van az Igazság. Ő vigyáz ránk és szeretete határtalan. Az egész Föld az Övé. Csak a szívünket tudjuk Neki adni, a dicséretünket. Úgy éreztem, hogy nincs veszve semmi, visszatérhetek az Úrhoz! Akármennyi bűnt követtem el, akkor is szeret! Eltörli, ha megvallom őket. Ekkor születtem újjá. Így az én életemben is sok változás történt. Olyan munkahelyet kaptam az Úrtól, amiről nem is álmodtam. A sok havert lecseréltem rengeteg barátra. Az új barátaim erősítenek, bátorítanak. Erőt kapok az Úrtól a mindennapokban. Az Ő fényében kell járnunk, ne essünk vissza abba, amit már elhagytunk. Ő a mi Kősziklánk. Mindenki szívén kopogtat, nekünk kell döntenünk, de nem mond le rólunk, mosolygó szemmel tekint le ránk. Vele járni csodálatos dolog, megjutalmaz minket, ha neki adjuk az életünket.

Isten valóban képes és készséges elveszett életeket megmenteni. De miért szükséges bemerítkezni? Tóth Sándor lelkipásztor röviden szólt erről.

„A Máté evangéliuma 28:18-20-ban olvasható, hogy ez része Jézus Krisztus utolsó parancsának, melyet földi földi életében adott. A bemerítkezés Jézus engedelmessége volt, amikor odament Bemerítő Jánoshoz, beállva a bűnösök sorába, de nem azért, hogy letegye a bűneit, hisz Ő bűntelen volt, hanem azért, hogy felvegye a mi bűneinket. „Íme az Isten Báránya, Aki hordozza a világ bűneit.” Tesz bizonyságot erről Bemerítő János. Azt parancsolja, hogy kövessük Őt a bemerítésben is.

A fehér ruha pedig a tisztaság jelképe. Az ókori keresztények napokig le sem vették, hogy mindenki lássa, hogy ők bemerítkeztek, Krisztust követik. Szimbolizálja még a Bárány menyegzőjét, amiről a Jelenések könyve ír. A menyegzőre hivatalos emberek – Krisztus követői – tiszta fehér gyolcsruhát kapnak azon a napon, amikor Jézus visszajön az övéiért a felhőkig.

A bemerítés személyes, felelősségteljes döntésen alapszik, hogy valaki valóban Krisztust akarja követni egy életen át, és tudatában van e döntésének. Ezért nem keresztelünk kisbabákat, és kis gyermekeket.”

A bemerítkezők ünnepélyes fogadalomtétele után – amiben megvallják, hogy önként és örökre kívánják követni Jézus Krisztust – következett a vízben való alámerülés.

Jézus virágvasárnapjának három csodájáról Papp János Baptista Szövetségünk missziói igazgatója prédikált a János evangéliumából.

„Az első csoda megelőzi a virágvasárnapot. Jézus feltámasztja Lázárt! Istennek senki és semmi nem lehet annyira halott, hogy ne tudna életet lehelni belé.

A második csoda a búzamag csodája. A Filippi levél 2. részében olvasható Krisztus Himnusz szerint Jézus lejött a földre, elhalt, mint a búzamag, de olyan életet hordozott magában, amely „százszoros” termést hozott. Virágvasárnapon a farizeusok is elismerték: „Hiába, az egész világ Őt követi!” Így van! A gonoszság uralma csak látszat! Az igazság az, hogy minden affelé a végkifejlet felé halad, ahogyan Isten akarja! Ő uralkodik! Eljön a nap, amikor minden térd meghajol Jézus Krisztus előtt! Az az Isten, Akit mi mérhetetlenül megbántottunk a bűneinkkel, úgy döntött, hogy nem megsértődik, hanem, mint a búzamag, az életét adja értünk.

A harmadik a sokasodás csodája. Az, hogy el tudjuk engedni az életünket, és követni Jézust a búzamag halálában is. Így az életünknek örök értéke és valódi tartalma lesz. Ő azt várja, hogy mis is úgy cselekedjünk, mint Ő. Kövessük a példáját!”

„Jól van, jó és hű szolgám!” Életem célja ezt a mondatot hallani Jézus Krisztus szájából mennyei életem első napján.

A hálaadó nappal egybekötött bemerítési istentiszteletünkre sok családtag és barát érkezett, így nagy volt a nyüzsgés a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben az ünnepség utáni szeretetvendégség során is. Hosszú és boldog délutánunk volt. Négy drága bemerítkező testvérünk egy évvel a fehér ruha felöltözése előtt „felvették a telefont”, amikor az Úr hívta őket. Erről számoltak be 2018. október 28-án.

Halottak a bűnnek, élők az Úr számára

Új testvéreink történetei nagyon különbözőek voltak. Mégis közösek abban, hogy mindannyiuknak megadta Isten azt a kegyelmet, hogy életük egy pontján ráébredhettek, Isten szeretetére és bocsánatára van szükségük a folytatáshoz itt a földön, és az Örök Élethez a Mennyben. Isten szeretetével átitatott, bensőséges légkörben osztották meg velünk, milyen egyedi úton mentette meg elveszett életüket a Megváltó. A fehér ruhába öltözött testvéreink, Bea, Bertalan, Áron és Helga bizonyságtételét többünk könnyei kísérték. Új testvéreink közül voltak akik a gyülekezetben cseperedve fel és olyanok is, akik a világi életből érkezve, de Istent keresve találtattak meg.

Lelkipásztorunk, Tóth Sándor a bemerítés előtt ismertette e „szertartás” bibliai igazságát, megvilágítva miért nem keresztelünk csecsemőket és kisgyermekeket. Tanította a hallgatóságot a gyülekezethez tartozás jelentőségéről, a kézrátételes ima fontosságáról, és a pünkösdi események következményéről. Meghívott vendégeink így tökéletesen megérthették fehér ruhás szeretteik döntését, és velük együtt örülhettek hitbeli cselekedetük tanúiként. Testvéreinket, hitük megvallására lelkipásztorunk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében vízbe merítette, amit az „aprónép” most is közelről figyelt. Közben pedig mi, a szüleik értük is könyörögtünk magunkban.

Isten hív, felveszed?

Ünnepi összejövetelünkre Gulyás János lelkipásztor testvért hívtuk meg, hogy hirdesse az Úr üzenetét közöttünk, amelynek címe tökéletesen illett a mai kor digitális eszközökre szoktatott emberéhez. Igehirdetőnk Isten felszabadító üzenetével érkezett közénk:

„Ahogyan Isten sem, én sem akarok senkit megtéríteni. Isten nem beszervez, Jézust lehet követni. „Aki énutánam akar jönni, tagadja meg magát. Vegye fel a keresztjét és kövessen engem.” (Mt 16,24)

Ha Isten hív, kinyomhatod, vagy visszaküldhetsz egy sablonos üzenetet. De ott van a zöld gomb is, hogy meghallgasd, mit akar neked mondani. Sokféle ajánlattal és feladattal bombáz a világ. Mind ugyanazt akarja, hogy rá figyelj, és azt válaszd. Mária és Márta példájából okulva te is válaszd a jó részt, mint Mária, amit nem vehetnek el tőled. Az ingyen kegyelem azt jelenti: nekem ingyen. Hiszen a bűn zsoldja a halál. Krisztus keresztje nélkül mindannyian méltók vagyunk a halálra. Krisztus keresztje még az egyiptomi 10 csapásnál is nagyobb, és mégsem elég?

Dönteni egy pillanatba kerül. Az odavezető út azonban lehet hosszú, és sokszor nehéz. Amikor nagyon rossz, akkor már egy kicsi jó is jó. De ez a jó ne tartson vissza a legjobbtól. Jim Eliott, mártírhalált halt családapa és misszionárius így fogalmazta ezt meg: „nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tarthat meg, azért, amit nem veszíthet el.” 10-12 okunk mindig van, ami reális, hogy visszatartson Krisztus követésétől. De választhatod a legjobbat. Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. (2Kor 5,20)

Amíg az evangélium felszabadító üzenete hangzott, visszatértek megszárítkozott testvéreink, és a lelkipásztorok és gyülekezetünk presbiterei kézrátételes imában kérték Isten áldását és a Szentlélekkel való beteljesedést Krisztus követő életükre.

Kisgyermekes anyukaként reményteljes és örömteli volt hallanom, hogy ugyanúgy megragadhatja Isten egy biztonságot adó, hitvalló családban nevelkedett tinilány szívét is, mint azét, aki nagy mélységet járt be megtérése előtt. Erről a csodálatos hálaadó napi bemerítési Istentiszteletről egész héten, még a házi Bibliakörökön is megindult szívvel beszélgettünk, olyan túlcsordulóan betöltött bennünket Isten Szent Lelkének szeretete és ereje. Ki ne vágyna ezek után még eltökéltebben az Örök Hazába?

„Jézus él” – énekeltük a kijelentést, mely az élet jó illata lett három újabb üdvözülő számára. Ezen kívül külön örömünkre szolgál, hogy 8 éves gyülekezetünk első nyugdíjas korú tagját is köszönthettük a bemerítkezők ajándékával: egy szál fehér rózsával és egy Bibliával 2009. november 15-én délután.

Drága testvéreink bizonyságtételét tolmácsolom saját írásuk szerint:

Bea története

Ateista szülők gyermeke vagyok. Egyetemistaként ismertem meg személyesen az Úr Jézus Krisztust egy bibliakörben. Sokáig jó és becsületes embernek tartottam magamat, mindenféle kicsapongás és káros szenvedély nélkül, de nem voltam boldog. 1996. június 10-én egy nyári táborban adtam át életemet Jézusnak. Megvallottam, hogy bűnös vagyok, bocsánatot kértem, és behívtam az életembe. Sírtam, majd öröm töltött be. Jézus megváltoztatott. Azelőtt zárkózott, magányos, büszke, csak saját magam körül forgolódó ember voltam, de megtérésem után megtanultam másokat is szeretni és elfogadni. Barátaim lettek, öröm és békesség töltötte be a szívemet. A bemerítés igazságáról viszont abban a közegben senki nem beszélt nekem.

Később megfáradtam, meglankadtam a hitben, megkeseredtem, és eltávolodtam az Úrtól. Nagyon vágytam arra, hogy helyreálljon a kapcsolatunk. Elkezdtem keresni az Urat, és megvizsgálni az életemet. Megértettem, hogy változnom kell, mert hosszú ideig nem voltam engedelmes és odaszánt. Hallottam, hogy lehet győzedelmes életet élni Krisztusban. Sokáig nem értettem, hogy ez hogy lehetséges, de én is erre vágytam. Így vezetett az Úr ebbe a gyülekezetbe, ahol most Krisztus parancsának engedelmeskedve bemerítkezem. Hálás vagyok az Úrnak, hogy kudarcaim ellenére is nagyon szeret, és sokkal többet tud adni, mint amit én valaha is gondoltam.

Erika története

4 éve ismertem meg az Urat. Azóta teljesen megváltozott az életem. Addig átlagos életet életem, hazudoztam, igyekeztem az embereknek megfelelni, beilleszkedni a világi életbe. A középiskola elvégzése után Gyöngyösre jelentkeztem főiskolára, ahová fel is vettek. A főiskolai életbe (cigaretta, alkohol, bulizás, stb…) próbáltam beilleszkedni, de nagyon kikészültem idegileg, lelkileg, és elhagytam az egész főiskolát. A környezetem véleménye ezután még jobban nyomasztott. Nagyon rosszul voltam mind fizikailag, mind lelkileg. Ekkor kezdtem az Úrhoz könyörögni, és Ő megmentett a rosszulléttől. Újra beadtam a jelentkezésemet egy másik főiskolára, és felvettek. Ott elkezdtem járni egy bibliakörbe, ahol Krisztust követő fiatalokkal találkoztam. Egyszer egy baptista lelkész prédikált az Adventtel kapcsolatban. Ekkor az Úr elkezdte formálni a szívem, és karácsonykor értettem meg azt, hogy mit is tett értem Jézus: meghalt a kereszten, hogy élhessek. Szembesültem a bűneimmel, letettem azokat az Úr elé, és elkezdtem követni az Ő akaratát. Döntöttem, és azóta is az Ő útján járok. Már eddig is sok áldásban volt részem, és Jézus szabadításának köszönhetően teljesen őszinte életet élek. Mostmár nem az emberek, hanem az Úr akaratát keresem. Dicsőség mindezért Istennek.

Terike története

1950-ben születtem, Csemőn lakom. Öten voltunk testvérek, szüleink földművesek voltak. Állandó igazságkeresésem sok konfliktust okozott a családom és köztem. Kollégiumi érettségim után igazán belekerültem a nagybetűs életbe. 1969 nyarán Mátraszentimrén tizenötödmagammal és két lelki vezetővel töltöttem öt napot, ekkor szólított meg először az Úr. Megvallottam keserves életem kemény bűneit. Gyülekezet nélkül újra a nagybetűs élet várt Bibliával a kezemben. Csodálatos módon a Bibliát minden nap olvastam, de minden nap vétkeztem. Visszatekintve úgy látom, az Úr kegyelme hordozott. Egészségügyi dolgozó lettem, férjhez mentem. Tizenöt évet életünk együtt szeretetben, békességben, három gyermekünket neveltük, és taníttattuk. Férjem halála után nagy teher és óriási kísértések vettek körül, de a bibliaolvasás és templomba járás semmilyen problémát nem oldott meg. A temetés után nem tudtam visszamenni dolgozni, óriási önvád és halálvágy tört rám. A pszichiátrián kötöttem ki. Biblia, templom, gondozó, és egyre több gyógyszer.

A változás akkor jött, amikor a harmadik gyermekem elkezdte az én korábbi életutamat: 20 évesen megszólította az Úr. Kért, hogy látogassam meg a gyülekezetét, mely az Új Remény Baptista Gyülekezet. Nem tudtam, hová megyek. Egy emeleti terem volt, tele kedves, mosolygó fiatallal, a légkör szinte beszippantott. Mostmár havonta tudom látogatni az Istentiszteleteket, és a nyári gyülekezeti táborokban is részt veszek. 2009 júliusában a táborban így szólt hozzám az Úr: „Valld meg bűneid és kövess Engem!”

Tóth Sándor lekipásztorhoz fordultam és jeleztem, hogy szeretnék bemerítkezni. Ő nagyon örült, én pedig éreztem, hogy hihetetlen nagy döntést hoztam. Megfrissültek a megszokott Bibliai kijelentések, örültem, sírtam, minden egészen más lett! Egy szép napon imádság után elhatároztam, elhagyom a gyógyszereket, hiszen Jézus az én orvosom és pásztorom. Az Ő és élő gyülekezete segítségével most teljesen gyógyszermentes vagyok! 2009. októberében lelkigyógyulási hétvégén vettem részt a gyülekezetben, ahol sikerült gyermekkoromig visszamenőleg minden „apró” bűnömet, megkötözöttségemet lerakni drága Megváltónk, Jézus Krisztus keresztje alá.

Nagyon felszabadultam, elfogadtam a megváltó kegyelmet! 2009. november 15-én bemerítkezésem után zokogva kértem: „Jézusom, soha többé ne szennyezzem be a fehér ruhát!” Nagyon boldog vagyok, és mindig van mit mondanom az embertársaimnak. Mostmár tudom, hogy Mennyei Atyámnak még itt a földön van szüksége rám, és örömmel várom utasításait, hogy tejesítsem! Ámen!”

Tóth Sándor lelkipásztor, a vízből kijőve arról prédikált, kik a boldogok (Máté 5. rész), és hirdette a bűnökből való megtérést, és az újjászületést. Többen jelezték, hogy elfogadták ezt az Úrtól, mi pedig imádkozva várjuk a megváltottak következő csoportját, akik hitük vallomására az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nevében, hitvalló keresztségben fognak részesülni.

19 hónapos kisfiam a bemerítkezést látva felkiáltott: „Báci, néni, vízbe! Hoppá!” Megpróbáltam elmagyarázni neki: „Tudod, Jézus is vízbe merítkezett, és azért utánozzuk, mert szeretjük Őt!” Összeszorult a torkom, amint belegondoltam, mit jelenthet ez a tény a Menny számára…

„Bármilyen keresztyén konferencia sem lehet olyan felemelő, mint egy bemerítési Istentisztelet.” - Tóth Sándor Lelkipásztorunk ezekkel a szavakkal emlékezett vissza egy héttel később a 2020. június 28-i Bemerítési Istentiszteletünkre a Debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben.

Isten szerető jelenlététől átitatott csodás alkalmunkon két testvérünk merítkezett be vízbe és Szent Szellembe, akiknek élettörténetét hallgatva saját szemünkkel láthattuk, hogy...

Árváknak atyja, özvegyek védelmezője az Isten, szent hajlékában. (Zsoltárok 68:6)

Pásztorunk a Szentírás Igéivel tanította a meghívott családtagokkal, bárátokkal kiegészült gyülekezetünket a bemerítés bibliai jelentőségéről, igazságáról. Ezután bemerítkező Testvéreink következtek.

Kedves Olvasók, Testvérek, hallgassatok bele bizonyságtételükbe:

Katalin

Édesapám 42 évesen hirtelen szívinfarktust kapott és reggel kórházba szállították. Én 7-kes iskolás voltam… délután hazafelé jövet, a házunktól pár száz méterre, furcsa érzés került a szívembe. Valaki szólt nekem, előre…felkészített... ”Apukád meghalt…, de ne félj Én veled vagyok… erőt adok.”. Nyugodtan, békességgel fogadtam el, hogy nincs már Apa… 12 évesen.

Az igazi megtérésem mégis később jött el, mikor már angol nyelvtanárként, a szokásos kérdéseim egyikét tettem fel a tanítványaimnak, miszerint: „Mire vagy a legbüszkébb az életedben, mi az amire mindig gondolsz mikor reggel felkelsz, ami a legfontosabb számodra?” Vártam a sokadszorra hallott frázisokat a karrierről, családról, házról, autóról, hobbiról, mikor az egyik tanítványom ezt mondta:

„Nekem az a legfontosabb az életemben, hogy Jézus Krisztus meghalt értem a kereszten.”

Igen, ez az ami nekem hiányzott, én is ilyen hitet akarok!!! … Ő bevezetett az élő hit világába, megértettem igazán, hogy Jézus értem is meghalt a kereszten és ha befogadom a szívembe, Isten családjába tartozom. Akkor jöttem rá, hogy visszagondolva, a Mennyei Atya mindig velem volt, ő a támaszom, ahogy ígérte és most már tényleg Ő él a szívemben.

A bemerítkezési alkalom nekem azt jelenti, hogy megmutatom és kijelentem a világ előtt, hogy én Jézushoz tartozom.”

Ágnes

„Válásom után nagyon egyedül maradtam minden gonddal, problémával. Munkám mellett a megélhetésünk érdekében órákat is adtam otthonunkban, így még kevesebb időm maradt az akkor még kicsi gyermekemre.

Amikor kislányom 9 éves lehetett, eszembe jutott, hogy be kellene íratni hittan órára, mert ennek bizonyára az akkor már nem élő apukám is örülne, meg anyósom is, akivel nagyon jó viszonyban voltam. Minden szombat délelőtt elvittem őt hittan órára, de egyszer csak közölte velem, hogy a tanító néni szerint ez kevés, mert minden vasárnap is ott kellene lennünk a szentmisén. Mivel ez a főzés ideje volt, azt hittem, hogy erre azonnal mondok valami nem kívánatosat, de nem ez történt. Máig nem tudom hogyan, de az jött ki a számon, hogy „ez csak természetes, menni fogunk.” És mentünk is.

Utólag végig gondolva ez az engedelmesség volt a fordulópont az életemben. Ettől kezdve Jézus egyengette az utamat, és felébresztette bennem a vágyat, hogy egyre inkább keressem Őt.

Egy alkalommal, amikor bokatörési karanténban voltam, a Pax tévét hallgattam, ahol a Római levél került szóba. Az „ingyen kegyelem” kifejezés tantusza ekkor esett le, hiába hallottam már többször előtte. Ekkor vált teljesen világossá előttem Isten kegyelme.

Az Új Remény Gyülekezetben, - ahová az akkor már bemerítkezett lányom hívott el -, sokkal részletesebben hallottam a megtérésről, a kegyelemről, arról, hogy Isten gyermeke vagyok, és bűneim mind bocsánatot nyertek Jézus kereszthalálával, és nyitva áll előttem a Mennyország. A Biblia világa is itt teljesedett ki.

Bemerítkezni azért szeretnék, mert egyrészt Jézus is példát mutatott erre, másrészt egyetértek azzal, hogy felnőtt korban tudatosan kell megvallani a gyülekezet előtt, hogy hiszünk Jézus Krisztusban, az Ő megváltó halálában és feltámadásában, átformáló erejében, és abban, hogy ezáltal Isten gyermekei lettünk, az Ő családjába tartozunk.

Testvéreink vallástételét és bemerítkezését követően Bereczki Lajos lelkipásztor testvérünk hirdette az evangéliumot, majd szeretetvendégséget tartottunk, mialatt lehetőségünk adódott a bemerítési alkalomról, az élet és a hit kérdéseiről beszélgetni az Istent kereső családtagokkal, barátokkal.

Istennek hála, a következő, július 19-én induló bibliai Felfedező Csoportunkra már többen is jelentkeztek. A következő bemerítési alkalmunkról is tudósítani fogunk Benneteket!

Ágnes testvérünk bizonyságtételének biztató végszavával köszönök el,...egyelőre! :-)

„A vágyam az, hogy én is elmondhassam azt, amit Pál apostol mondott a Galatákhoz (2:20) írt levelében, hogy „Élek pedig többé már nem én, hanem él bennem a Krisztus”. És akkor ez lesz a végállomás.”

„Örüljetek Velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat!” (Lukács 15:6) Bemerítési ünnepet tartott az Új Remény Baptista Gyülekezet ideiglenes gyülekezeti helyén, a debreceni Élet Centrumban, 2007. május 27-én. 

A bemerítési alkalmak között is különleges volt ez a vasárnap, mert az Élet Gyülekezetben (akikkel közösen bérelve és megosztva használjuk jelenlegi imatermünket) is bemerítés zajlott délelőtt, így e napon két összejövetelen is megmozdult a víz. Bemerítési cikksorozatunkat folytatva jelen írásban is csodálatos Mennyei történeteket ismerhet meg az olvasó, betekintve 5 testvérünk hitvallásába.

Zsolt: A Debreceni Egyetem Természettudományi Karán tanulok, és az Úrnak köszönöm, hogy itt állhatok. Nekem szólt egyszer ez az Ige: Lukács 15:21-től. Én is tékozló fiú voltam, de hála Istennek, hazataláltam. Erről szeretnék most beszámolni. Nem hívő családban születtem. A TV-ben vallási műsorokban hallottam Istenről, de nem igazán értettem az elhangzottakat. Egyszer egy erőszakos házaló csapattal találkoztam, akik egy füzetet adtak nekem a Bibliáról, de láttam, hogy az életük nem változott meg. Ilyen Isten nem kellett nekem, és elzárkóztam a hittől.

Egyetemi éveim alatt rácsodálkoztam, hogy annyira életre hangolt ez a világ, és a Teremtője elkezdett érdekelni engem. Később kaptam valakitől egy Újszövetséget, amit nagyon szertettem olvasni, útikönyvemmé is vált. Az Ige tükröt tartott elém. Akkor még azt gondoltam, jó ember vagyok, mert mindenkinek segítek. Büszke voltam, de az Úr vonzott. Rockernek vallottam magam, de nem tetszett az életforma. Egyszer egy másik városban az utcán találkoztam egy dicsőítő csoporttal, és ott ragadtam. Volt a szemükben valami jó érzést keltő. Ez az öröm kellett nekem is, mert össze voltam törve. Elmentem hozzájuk Istentiszteletre, ami számomra nagyon hiteles volt, mert a pásztor is rocker volt korábban, és elmondta, hogy amikor megtért, le tudta tenni a dohányzást. Később felolvasta a 150. zsoltárt és elmondta, hogy azért dicséri Istent, mert megszabadította bűneiből. Azon az alkalmon felismertem, hogy az Úr előbb szeretett engem. Megtértem, és olyan jó volt új családhoz tartozni. Köszönöm Istennek, a Báránynak, hogy megtalált engem. Dicsőség Neki mindörökké, ámen!

Anita: Gimnazista vagyok, hívő családban nőttem fel, és természetes volt, hogy imaházba járunk. Így nagyon sokszor hallottam az Igazságot, az Evangéliumot. Többször is megérintett Isten, és az előrehívásokkor előrementem imádkozni, de egyik döntésem sem volt végleges, később elsiklottam fölötte. Egyszer aztán láttam egy színdarabot, címe „Az öreg kaszás és az ember” volt. Jézus visszajöveteléről szólt, és én nagyon megijedtem, mert nem volt rendezett kapcsolatom az Úrral, és tudtam, hogy nem vinne Magával… Azután nem sokkal a Baptista Ifjúsági Nagytáborban, Szenczy Sándor igehirdetése után előrementem, és imádkoztunk. Történt egy nagy bűnrendezés az életemben, és az Úr örömöt adott. Féltem, hogy újra visszacsúszok régi életembe. Még ezen a héten, az imaéjszakán Isten megmutatta, hogy Ő az én Apukám, és megtart, semmi baj nem lehet.

Nagyon vágytam ebbe a gyülekezetbe, mert éreztem, hogy itt van Jézus. De biztos akartam lenni abban, hogy nemcsak jól érzem itt magam, hanem otthonom is itt van. Igét kértem az Úrtól, és az Apcsel 9:32-őt és a Zsidók 11:14-16-ot kaptam Istentől. Azóta is minden Istentiszteleten változtat valamit rajtam az Úr. Részt vettem a női lelkigyógyulási hétvégén is, és azóta teljesen szabad vagyok!

Teri: Én is a Debreceni Egyetemen tanulok, germanisztika szakon. Vallásos családból származom. Ez a szó sokáig megkötözött. Nem tudtam kimondani, hogy leteszem az életemet. Csak jónak tartottam a törvényt, a szabályrendszert, de sosem sikerült betartanom. Az Ige tükrében láttam a hibáimat, de nem tudtam szabadulni. Nemrég odáig jutottam, hogy Isten nem is létezik, így megpróbáltam magam boldogulni, de összetörtem. Végül az Úr Debrecenbe hozott az Egyetemre. Decemberben egy evangélizáción találkoztam két régi ismerősömmel, akik ennek a gyülekezetnek a tagjai. Meghívtak a következő vasárnapi bemerítésre, kíváncsi voltam, de nem értettem a lényegét. Az az Ige hangzott el, mikor Pál Efezusba ért, és azt kérdezte a testvérektől, hogy „kaptatok-e Szentlelket?” – „Mi még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.”

Nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy mégis van Szentlélek, aki meg tud minket változtatni. Akkor elmondtam a megtérők imáját is. Azóta sok jó dolog történt velem, hálás vagyok az Úrnak, hogy csodákat tesz a mindennapokban.

Orsi: Budapesten születtem, nem hívő szüleim 10 éves koromban elváltak. Édesanyámmal, és később élettársával éltünk. A tinédzserkorom nagyon megviselt. Érzelmileg szenzitívebb típus lettem. Elköltöztem otthonról, és nagyon keményen kellett dolgoznom, hogy meg tudjak állni a saját lábamon. Nagyon legyengültem. A pszichiátrián kezeltek 10 napig. Majd Egerbe kerültem főiskolára, de halmoztam a kudarcokat. Nyáron jelentkeztem önkéntesnek egy angliai keresztény szállodába. 2 hónapig dolgoztam ott. Megismerkedtem hívő keresztényekkel, imádkoztam is, de nem tértem meg. Kaptam ott egy teljes állást, és nagyon örültem, hogy végre elértem valamit magamtól. Itt találkoztam a jelenlegi férjemmel, akivel fél évig voltunk együtt, mielőtt ő hazajött Magyarországra. Én még egy fél évig ott maradtam dolgozni, miközben jött egy angol fogyatékosokból álló baptista gyülekezet a szállodába. Meghívtak egy összejövetelre, ami dicsőítéssel kezdődött: egy vak hölgy zongorázott és énekelt. A többiek olyan boldogok és tiszták voltak! Itt érintett meg Krisztus és azt mondta, hogy szert engem, és megbocsátja a bűneimet.

Ildikó: 3 gyermek boldog édesanyja vagyok, eredetileg görög katolikusnak kereszteltek meg. Gyerekfejjel tudtam, hogy Isten van, de nem ismertem meg Őt, csak a Tőle való félelem maradt meg, és a Tízparancsolat szerint akartam élni. Férjhez mentem, 2 lányom született, majd megingott a házasságom. A férjem megtért, próbált beszélni Istenről, de engem nem érdekelt. Tavaly nyáron a gyülekezettel Tahiba mentünk nyári táborba. Szemlélődőként mentem el, és tetszett. Később éreztem, hogy kiüresedett az életem. Ez fájt. Elkezdtem olvasni a Bibliámat, mert válaszokat kerestem. A megtérésről azt gondoltam, hogy Jézust fizikailag fogom látni, de megértettem, hogy döntést kell hoznom. Egy márciusi Istentiszteleten ezt megtettem. Utána a lelkigyógyuláson sokat sírtam, de Isten meggyógyított. Tudom, hogy Ő szeret engem, és ha engedelmeskedem, csak áldások jönnek az életemre. A Róma 6:10-ből értettem meg, hogy Isten szerint való, ha bemerítkezem.

A bemerítések után, Tóth Sándor pásztorunk prédikált a Lukács 15:1-7 igék alapján. A Menny ujjongva örül egyetlen bűnös megtérésének! Hogy lehet, hogy egy sokak számára ismeretlen, jelentéktelen személy megtérése a Mennyben a legnagyobb eseménynek számít? Jézus is boldogan örvendezett a tanítványok missziós beszámolóit hallva. De mit kellett Megváltónknak otthagynia azért az egy bárányért?

Ő igazán bebizonyítja, hogy lehet bízni az Atyában. A halálon át is! Jézus nem tömegeket, hanem személyeket ment meg. A Biblia szerint nem valláshoz, hanem Krisztushoz kell tarozni, hogy a Mennybe beengedjenek minket. Mert Jézus valóságos személy, aki vállalta, hogy elhagyja a milliónyi angyal dicsőítését, a mennyei pompát, gazdagságot, biztonságot. Az Atya keblét… Miért? Mi késztette erre az ésszerűtlenségre?

A Jeremiás 31:20-ban találjuk a választ. Isten nem tűri meg a bűnt! Akkor sem, ha mi már megszoktuk, vagy ha a világ egyetért vele. Ő mégis szeretett minket. Így nem volt más lehetőség. Istent irántunk érzett szeretete, belsejéből fakadó irgalma késztette arra, hogy megkeresésünkre induljon. Ő ezt mondja: „Bűnös vagy, de én mégis szeretlek téged. Pokolra kellene jutnod, de Én megmentelek!”

Senki sem születik úgy, hogy ismerje Istent. Még mi magunk is beláthatjuk, mi a hibánk, mi a rossz bennünk. Az istenkeresés vágya mindenkit hajt, csak sokan ezt nem ismerik fel, így pótistenekhez fordulnak. A bűn az, hogy nem hiszünk az Istenben és Megváltóban, Jézus Krisztusban. A többi bűn ennek a következménye.

Meddig ment el Isten, hogy megmentsen engem, téged? Egészen a megváltást hozó kínkeresztig! Ekkor a kereszten bevégzett szenvedése által elvégeztetett! Jézus Krisztus nyilvánosan megszégyenítette a sátánt és hatalmát. Ő feltámadt a halálból és ÉL! Ma is lehet vele találkozni, élni, szeretetében megújulni, megszabadulni a Bűn és a Halál átkától!

Még ezen az estén ketten döntöttek úgy, hogy megragadják ezt a lehetőséget a megtérésre és szabadulásra.

Bemerítési Istentiszteletünkön egy új testvérünk bizonyságtételét hallgathattuk meg 2016. április 10-én a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben.

Dani Zsolt szentendrei lelkipásztor testvér hirdette az Igét, és a 90. Zsoltár és a Galata 6:14 szerint világított rá az életünk múlásának minőségére, céljára. Mózes és Pál apostol szavaira alapozva hirdette, hogy bölcsen számlálni a napjainkat azt jelenti, hogy készülünk az Úrral való találkozásra. Készen lenni pedig nem jelent mást, minthogy megragadjuk ma, itt és most a lehetőséget: ha életünk eddig Isten ítélete felé tartott, akkor mostantól Krisztus bűnbocsánatát elfogadva Isten dicsősége felé haladjunk, ahogy telik az idő.

Szent Lélek több szív elé is tükröt tartott vendégeink közül, így a bemerítkező Robert testvérünk szüleit is megszólította, akik hallhatták felnőtt fiuk megtérés történetét.

“Katolikus vallásos családban nevelkedtem, tizennégy éves koromig jó neveltetést kaptam. A lázadásom a középiskolai években kezdődött el, melyet jellemzett a techno partik világa. Amikor meg szereztem a szakmát, 2001-ben már a totális liberalizmussal találkoztam, szerettem, nagyon kalandosnak találtam. 2008-ban alapítottam egy céget a gyors meggazdagodás reményében, itt már nagy volt a tét. Elkezdődött a nagybetűs élet közel a „tűzhöz”. Ömlött a pénz, befolyásos emberek, nagy befektetők, éjszakai élet. Majd hirtelen bekövetkezett a válság, fel ment az CHF, Euro árfolyama, csődbe ment a cég. A régi partnerekkel nagyon rossz lett a viszony. Az állam semmit nem tett, nem kaptam kártérítést, így hitelek hadai árasztottak el. E közben megromlottam, tele voltam bűnnel. Koncepciós eljárásokba keveredtem és úgy éreztem mindenki ellenem van.

Jézus Krisztussal való találkozásom a BIBLIA olvasásánál kezdődött el, mivel vágytam vissza a vallásosságba, éreztem, hogy van valaki, vagy valami, aki felettem álló természetfeletti személy. "Akkor volt jó, mikor még templomba jártam" - gondoltam ekkor. De újra és újra visszaestem a bűneimbe. Igazából a megtérés akkor történt meg életemben, amikor már gyülekezetbe jártam. Két év után ismertem meg igazán az Urat. Az újjászületés, körülbelül a megtérés után négy öt hónapra történt. Jézus Krisztus nélkül, Krisztuskövető testvérek segítsége nélkül, az Ige szívbéli megértése nélkül nem tudtam volna megtérni és újjászületni sem. Nyilván ez is a biblikus, mivel a Krisztus követői mindig is közösségben voltak egymással. Ez a találkozásom a szívemben történt, amikor is az ÚR folyamatosan törte össze kemény szívemet, de be is kötözte azt.

Miben és hogyan változott meg az életem a megtérésem és újjászületésem után? Nem vagyok már pénzimádó, nem propagálom az imperialista, liberális eszméket. Nem támogatom, meg is tagadtam a New World Order fejlesztését. Nem szervezek a háttérben és nem folytatok agresszív “politikát” senkivel szemben. Soha nem járok már el az éjszakai életbe. A szüleimmel is sokkal jobb a kapcsolatom. Aktívan sportolok. Érzelmesebb ember lettem, tudok szeretni másokat. A megpróbáltatást már nem kudarcként kezelem. Ütköztetem a gondolataimat Isten igéjével, hogy az Igének engedelmeskedjek. Felhagytam a tisztátalan tevékenységekkel. Az elmúlt három év alatt sok szabadulást éltem át a sötét erőktől, lelkektől. Szabad vagyok a korábbi kötelékektől, de ehhez Jézus Krisztus szabadító erejére volt szükségem. Egyedül nem ment volna. Isten mentett meg, aki ismeri jól a múltamat s a jövőmet is. Ő választott ki, de nekem kellett elfogadni a kegyelmét. Áldott az Ő neve! Ámen.”

Robi Házicsoport vezetője egy új Bibliával és a következő szavakkal köszöntötte a bemerítkezőt: „Akiket Isten Szelleme vezérel, azok az Isten fiai.” /Róma 8:14/

A 2013. július 14-i vasárnapi istentiszteletünk a Debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben, öt testvérünk történetével kezdődött, amelyben elmesélték, hogy miként változtatta meg az ő életüket is a Világ Megváltója, Jézus Krisztus.

Tibor: Mielőtt megismertem az Úr szeretetét, én is a fiatalok átlagos életét éltem. Bár annyiban nem voltam átlagos, hogy igyekeztem becsületesen, tisztességesen és kötelességtudóan élni. Nem voltam alkoholista, drogos, bűnöző, és jó családi háttérrel rendelkezem. Bár a szüleim nem hívők (édesapám kifejezetten ateista), ezt leszámítva példás házasságban élnek. Én is követtem el bűnöket, bár azokat nem tartottam nagy bűnnek, mint ahogy a nem hívők sem: káromkodtam, néztem pornót, blicceltem a buszon, a bulikban olykor részegre ittam magam, utáltam más embereket a származásuk vagy beállítottságuk miatt. Istenben hittem, de csak a magam módján – az életemben voltak helytelen dolgok, gyakran letértem az Úr által mutatott útról. Korábban pedig többször szólt hozzám Isten. Volt, hogy álmok révén, volt, hogy az imáim meghallgatása által, de legjellemzőbb módon inkább más hívők által. Az egyik álom elég érdekes volt. Mintha valami rövidnadrágos orvos lettem volna egy vietnámi nádkunyhóban, ahova hoztak be sérülteket. És egyszercsak megjelent ott, a kunyhóban Jézus. Én csak annyit tudtam mondani neki, hogy „olyan jó, hogy itt vagy velem? Ugye mindig itt leszel?” Ő pedig ennyit felelt: „Ott leszek.”

Az Úr szeretetét is egy eltévelyedésem után ismertem meg, 26 évesen. Csináltam egy erkölcstelen dolgot, amit más legfeljebb jópofának tartott. Engem viszont mégis ez döbbentett rá helytelen mivoltomra. Ugyanis ezután problémáim lettek a munkahelyemen. Féltem attól, hogy ki fognak rúgni. És ez nem általános leépítés volt, hanem az én mulasztásom miatt jött a gond. Úgy éreztem, hogy ez Isten büntetése ama dolog miatt, mivel ezt pont Darlene Zschech koncertje után műveltem. Ekkor úrrá lett rajtam a félelem. Kértem Istent, hogy ne hagyjon el, és kértem hívő barátaimat is, hogy imádkozzanak értem.

Az Úr pedig megsegített nyomorúságomban. Nem lett végül baj a munkahelyemen, megúsztam egy kis letolással. Ekkor fogtam fel, hogy az Úr nem azért szeret, amilyen vagyok, ahogy viselkedem, amiket teszek, hanem egyszerűen, és feltétel nélkül szeret, mert a gyermeke vagyok. Annyira szeret, hogy egyszülött fiát adta értem. Ez hozott egy nagyon fontos áttörést: megtanultam bízni Istenben. Korábban azt hittem, hogy a tetteinkkel ki lehet érdemelni az üdvösséget. Azóta viszont ráeszméltem, hogy ez önerőből lehetetlen, bármilyen jók is legyünk életünk során. Meg van írva, hogy az Atyához egyedül a fián, Jézus Krisztuson át vezet az út. Ő meghalt a kereszten az én bűneimért is, én pedig elfogadtam az áldozatát, és behívtam a szívembe. Átadtam neki a bűneimet, hogy szabadítson meg tőlük, és az életemet is, hogy úrrá legyen rajta.

Ezóta rendszeresen imádkozom az Úrhoz – imáimat meg is hallgatja, legyenek azok kis, vagy nagy dolgok. Rendszeresen járok gyülekezetbe és házicsoportba. Sok bűnömtől megszabadultam: már nem káromkodom, nem nézek pornót, nem részegeskedem a barátaimmal, nem gyűlölök más embereket, csak a bűneiket. A munkámra is jobban tudok koncentrálni, és az otthoni teendőimben is jobban helytállok. Jobban tisztelem a családomat, a barátaimat és a munkahelyemet. Érzem, hogy folyamatosan formál az Úr.

De a legfőbb változás az életemben mégiscsak az, hogy már nem félek a holnaptól.

Dávid: Hívő családban születtem. Kiskorom óta hallottam Istenről, Jézusról. 3 éves koromban már megérintette az életemet, amikor esténként félelmek gyötörtek. Apával imádkoztunk és megnyugodtam. Később az életem során küzdöttem a gonosz gondolatokkal, a tesóimat idegesítettem, és nem kértem tőlük bocsánatot. Tudtam, hogy bűnös vagyok, és nem tudok megváltozni egyedül. Ekkor éreztem, hogy szükségem van változásra.

2012 nyarán, egy Keresztyén Fesztiválon voltam (Reménység Fesztivál), ahol döntés elé állították az embereket, hogy kit választanak? Jézust választják vagy élik tovább életüket? Ekkor éreztem, hogy ez nekem szól és döntenem kell. Vívódtam belül, félelmek vettek erőt rajtam, de tudtam, hogy szüleim hite kevés, ha én nem döntök. Előre mentem és behívtam a szívembe Jézust és átadtam neki az egész életemet.

Döntésem óta megváltozott az életem. Megtérésem előtt belesodródtam a bűnbe. Most viszont már harcolok, és nem akarok a bűn csábításának engedni. Megtérésem óta nem bírom ki a rendezetlenséget és bocsánatot kérek. Érzékenyebb vagyok a rossz dolgokra, és harcolok. Nem könnyű ez a harc, és néha megingok, de próbálok rá odafigyelni, hogy ne menjek bele és ez legtöbbször sikerül is. Segítséget kapok, amikor imádkozok, és olvasom a Bibliát. Megpróbálok minden rossz dolgot elkerülni. Igyekszem az URat követni teljes szívemmel! Az ÚRé vagyok!

Brigi: Kicsi koromban vallásos neveltetést kaptam, megkereszteltek, és a családommal templomba jártunk. Majd amikor apukám megtért, akkor kezdett engem és nővéremet egy közeli keresztyény klubba járatni. Ahol mindig nagyon jól éreztem magam. Később nővérem is megtért, én még csak 8 éves voltam ekkor. Nagyon nem értettem az egészet, de élveztem, hogy iskola után van hova járnunk. 2006 óta járok az Új Remény Baptista Gyülekezetbe a családommal együtt, és anyukám is megtért közben. Két barátkozók sorozatot végig jártam már, de nem éreztem megtértnek magam.

2012 tavaszán apukám elvitt a Reménység Fesztiválra és nagyon várta, hogy menjek ki a megtérők közé majd az előrehíváskor, de én nem akartam. Saját megdöbbenésemre mégis, amikor hallottam az evangéliumot úgy belém nyílalt az egyszerű tékozló fiú története, hogy amint alkalom nyílt rá, magam akartam lemenni a megtérők közé. Ezt meg is tettem!

Azóta érzem, hogy Isten formál és vezet az Ő útján. Sok csodáját tapasztaltam a múlt évben amiért hálás vagyok, és a Bibliát is másképp olvasom, megértettem és tapasztalom azt, hogy Isten szól hozzám az ige által. A gyülekezetet családomnak tartom és, mint Isten családjának a tagja a szolgálatokban is részt szeretnék venni. Mind inkább arra törekedni, hogy a szeretteim, rokonaim, barátaim is ilyen döntést hozzanak, hogy ne az örök halálra jussanak.

György: 55 éves vagyok, buszsofőrként dolgozom. Édesanyám a postai alkalmazott volt, édesapám pedig katonatiszt. Gyermekként megkereszteltek, de csak Édesanyámon és a Nagyszülőkön keresztül volt kevés kapcsolatom a Bibliával és a vallással. A rendszer miatt, katona családban nem gyakorolhatták vallásukat, hitüket és keveset is beszéltünk róla. Középiskolai tanulmányaim alatt nekem is voltak útkereséseim, érdeklődéseim az ismeretlen vallások irányába (buddhizmus, iszlám). Mivel ezek nem kötöttek le, egy idő után abbamaradt az érdeklődés.

Fiatalon, 20 évesen megnősültem. A lányom hamar megszületett és a házas élet örömei, gondjai nálunk is hamar jelentkeztek. Lakás, berendezések, kocsi, megélhetés stb. A munkán keresztül a pénz, vagyon növelése, meglévő javak modernebbre cserélése az ember szemléletét eléggé egyoldalúsította. A lelki egyensúly kevésbé, vagy nagyon kis mértékben számított. Próbáltam erőn felül teljesíteni, az embereknek, rokonságnak, barátoknak megfelelni. Az állandó feszültség, a vidéken, családtól távol végzett munka, a nyitott életvitel lassan, de biztosan a házasság rovására ment.

7 év eltelte után megszületett a fiam is. Még több munka, elfoglaltság, de örömök is. A munkahelyváltás mindkettőnknél még több terhet jelentett. A pénz utáni hajtás, a nyitott életvitel, a „barátok”, az ital, a külső kapcsolatok, 19 évi házasság után végül a váláshoz vezetett. A válás mindenkit megvisel, akár beismerjük, akár hallgatunk róla. Új kapcsolatba léptem. Terveztem, hogy tanulva az első házasságom kudarcaiból, másképp fogom élni az életem, más szempontok lesznek a fontosak. A nulláról, vagyis a két sporttáska ruhával 40 évesen újra nekifogtam a Nagy Életnek.

Az új kapcsolat azonban új gondokat hozott. Munkahely elvesztés, munkanélküliség, új munkahely, és megint a megfelelés, a pénzhiány a vagyontalanság. A kihívásokat a munkahely mellett – úgy gondoltam ,- banki kölcsönökkel meg tudom oldani. De sajnos én is beleestem, mint nagyon sokan, a banki kölcsönök nyújtotta csapdába. Egyik kölcsönt a másik után vettem fel, utána már, hogy tudjam törleszteni, uzsorakamat is lett belőle. A teljes káosz után még bejött az életembe a játék gépezést is, ami a véget jelentette. Ezeket a dolgokat próbáltam palástolni, felszín alatt tartani, ami persze nem sikerült. Teljes önértékelési zavart hozott, jellemtelen embernek tartottam magam, és az is voltam. Hazudoztam a szülőknek, barátaimnak, kollégáknak. Végül mindenki szembesült az igazsággal, felszínre került minden.

Mivel nincsenek véletlenek, találkoztam és beszélgettem egyik kollégámmal, aki, mint kiderült, hívő ember. Megértettem van út és lehetőség, amit ha én is akarok, változást fog hozni az életemben. Kollégám Tamás elhívott az Újfehértói Baptista Gyülekezetbe, és megismertette velem a Bibliát. Eljártam az alkalmakra, és elkezdtem Isten kegyelmével, hittel élni az életem. Mivel Debrecenben élek a testvérek tanácsolták kerestem fel a Debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetet. Itt tovább segítettek a hit és Krisztus követés útján.

Életem megváltozott. Vállaltam az addigi életvitelemet, szembenéztem a rossz döntéseim következményeivel, és új útra léptem. Apró, de folyamatos lépésekkel a felgyülemlett problémákat folyamatosan segítséggel, plusz az én hozzáállásommal küzdöm és teljesítem, szüntetem meg. A szemléletem, az értékrendem megváltozott, az emberi kapcsolataim helyreálltak. Hálát adok az ÚRnak, és mindenkinek, akik segítettek, hogy az életem megváltozzon. Édesanyám is elmondta, amikor látta rajtam a változást, hogy ő is nagyon sokat imádkozott a helyreállásomért, ami bekövetkezett. Most már én is tudom, ha hittel imádkozunk a változásokért, az ÚR megsegít.

Azóta törekszem arra, hogy ne csak egy területen változzon meg a hozzáállásom. Ebben sokat segített a lelkigyógyulás férfi hétvége. Az „Igazság szabaddá tesz” alkalmon lehetőség volt a régi, rossz megszokásokat Jézus keresztje elé letenni, hogy a múlt ne húzzon vissza, és ne állandóan hátra nézzünk, hanem előre, a jövő felé, mert a múlton már nem tudunk változtatni. A bemerítéssel bizonyságot kívánok tenni arról, hogy továbbra is ezt az utat választom, és még jobban meg akarom ismerni az Egyetlent, aki segít a változni akaró, és cselekvő emberen: JÉZUS KRISZTUST!”

Megváltott testvéreink hullámsírba merülése alatt az Urat dicsőítve, tapssal és hangos énekléssel ujjongott a gyülekezet, és mialatt átöltöztek, Kovács Géza Bácsi lelkipásztor testvérünk Jézus Krisztus bemerítkezéséről prédikált. Isten erejével hirdette bűneink bocsánatát, mire a meghívott vendégek közül a döntésre hívás után többen felállva jelezték, hogy ők is átadják bűnös életüket a Megváltónak! Hála és dicsőség Istennek a folyamatosan növekvő Eklézsiáért, hogy készíti menyasszonyát az Ő visszajövetele napjára. Az az imádságunk, hogy nagy és dicsőséges nap legyen az szeretteink, barátaink számára is, akik ma még nem ismerik Jézus Krisztust.