A debreceni Új Remény Baptista Gyülekezet 2006 októberében ünnepelte 5. születésnapját. Az öt éve 10 taggal induló gyülekezet a legutóbbi, 2006. december 10-ei bemerítéssel ma 70 jegyzett tagot számlál. A 7 bemerítkező és az ünneplő sokaság teljesen megtöltötte a Délibáb Áruház 200 fős imatermét, amely Gyülekezetünk átmeneti otthonaként szolgál.
De hogy ne maradjon elrejtve Isten csodálatos munkája az események mögött, ismerkedjenek meg a bizonyságtételekkel!
Magdi: „Két tinédzser fiam van. Egyedül nevelem őket, mert sajnos néhány éve elváltam. Isten gyermekkorom óta hívott engem a nagymamám által. Mindig érdekelt, hogy mi van a Bibliában, de nem fordultam Istenhez, amikor rosszra fordultak a dolgok. Ma már tudom, hogy Jézus megmentette volna a házasságomat. A válásom után nagyon nehéz lett egyedül küzdenem a családomért, harcolni az életért. Egy hívő barátnőm régen adott egy CD-t keresztény dalokkal. Amikor egyszer teljesen elveszítettem a reményemet, azt éreztem, hogy én most csak ezt a CD-t szeretném hallgatni. Isten szólt belőle hozzám: Ő szeret, erőt ad és segít. Visszaadta a reménységemet és megerősödve álltam fel. Az Úr azóta egyre jobban betölti az életemet.”
Ágota: „Utolsó éves Zeneművészeti Főiskolás hallgató vagyok. Katolikus családi hátterem van, de nem igazán éltünk eszerint. A szüleim szerettek, de úgy éreztem, hogy egyedül vagyok. A gyengeségemet a sátán nagyon kihasználta, és depressziós lettem. Orvosi kezelés alatt álltam. A gyógyszerek rövid időre eltompítottak, de már meg akartam halni. Imádkoztam is, de nem történt semmi. Egyre kiábrándultabb lettem, és már minden mindegy alapon elfogadtam egy barátnőm meghívását egy katolikus ifi táborba 3 éve. Egyik este az evangélium kihirdetése után átadtam a szívemet és az életemet Jézus Krisztusnak. Talán először imádkoztam itt hittel a gyógyulásomért. A szüleim és én is alig akartuk elhinni, de gyógyultan mentem haza! Azóta nincs szükségem másra Krisztus kegyelmén kívül! Megerősített engem, és most szeretném magam elpecsételni Mellette örökre a bemerítéssel is!”
Ama: „Debreceni gimnazista vagyok. Édesapám régen megtért, és sokat beszélgetett velem. Isten létezése mindig is nyilvánvaló volt a számomra. Amikor iskolás lettem, Isten elkezdett hívni engem, és egy Tahi gyerektáborban azt éreztem, hogy eljött az idő. Az evangélizációs estén A szívemet átadom én… című dal közben döntöttem Jézus Krisztus mellett. Akkor még nem jártam gyülekezetbe, a hitem itt a Barátkozók Bibliaóráján épült fel igazán. Már nem akarok visszafordulni.”
Kata: „Én a Zeneművészeti Főiskola magánének szakos hallgatója vagyok. Hívő családban nőttem fel, Isten már nagyon fiatalon megszólított, és megtértem. De a középiskolás éveim alatt kialudt a tűz a szívemben. Sok kudarcot éltem át és másik útra léptem. Megtapasztaltam, hogy milyen a világ, az Isten nélküli élet. Az Úr sok mély depresszióba engedett bele. Bűnösen éltem, és már azt hittem, hogy Isten lemondott rólam, mert nem maradtam Vele. Belül nagyon szomorú voltam. De a Fiú a legtöbbet adta értünk, és ezt megértettem: nyáron a gyülekezeti táborban Isten megújított. Új életet ígért az Ő gyermekeként, és azóta tapasztalom, hogy kibontja ezt! Minden bűnömtől és bálványomtól megszabadított! Isten munkája, hogy Jézusnak tudtam adni az első helyet a szívemben, és mostmár csak Benne bízom, és boldog vagyok!”
Imre: „Hosszú a történetem. Katolikus családom van. 87-ben nősültem, ugy gondoltam jó férj és jó apa vagyok. 2003-ban elváltunk. A fiam és a lányom nálam maradt. A Válás nagyon megviselt, és kárpótolni akartam magam az élettel. Belemerültem a bűnökbe. Elhanyagoltam a családomat, a munkámat, a hitemet. Ez tavaly nyárig tartott. Isten különleges módon szólított meg: egy nap futás közben rámnézett egy másik futó a pályán. Ő ennek a gyülekezetnek a tagja, akkor még nem ismertem. Megdöbbentem. Ha van ilyen tiszta tekintet, akkor még van remény. Szembe kellett néznem az igazsággal: nem voltam jó férj! Önző voltam, a Bibliát is önfejűen magyaráztam. Ezt a terhet nem tudtam elviselni, el akartam dobni az életem. Az utolsó pillanatban beugrott ez a tekintet, és az Úr megmentette az életemet! Fél év múlva eljöttem ebbe a gyülekezetbe, azóta az Úr rengeteg követ legörgetett a szívemről! Nincs más Út! Csak Őt akarom követni egész életemben!”
Karcsi: „Szakács vagyok egy debreceni étteremben. Nem hívő családból származom, a szüleim elváltak. Utcagyerekként nőttem fel, az élet rossz oldalát tapasztaltam meg. Tinédzser koromban anyukám majdnem idegösszeomlást kapott. Egyszercsak láttam, hogy gyógyul, és hazahozza az Igét. Ismertem őt, de azt nem értettem, hogy tudott 180 fokot fordulni az élete erőlködés nélkül! Évek múlva engem is elért a teljes megsemmisülés. Akkor így kiáltottam: Uram, ha vagy, segíts, mert egy semmi vagyok, egy bűn vagyok!.. Az Úr megszabadított ebből a fájdalomból, és azóta felfelé ível az életem. Az Úr a nyári táborban megmutatta, hogy ő igazán él, és nincs más Igazság Rajta kívül: amikor meghoztam egy hatalmas döntést, éjjel gyönyörű éneket hallottam, amilyet még soha! Reggelig tartott. A döntésem óta van igazán hívő életem. Bele szeretnék merülni az Úrba, és mindig így élni! Halleluja, dicsőség az Úrnak!”
Bence: „Nem hívő családban nőttem fel, csoda ahogy megismertem az Urat! A tanulmányaim során egyre bűnösebben éltem, pusztulásra ítélve, önző kapcsolatokban, barátságokban. Fásultan, felelősség nélkül, kemény szívvel. Hiszem, hogy az Úr vezetett Angliába dolgozni egy keresztény központba. Megismerkedtem egy lánnyal, és vele is bűnös kapcsolatom volt. Az Úr viszont formálta a szívemet, mert ott hallottam az Igét. Később ez a lány megtért és hazajött hozzám. Az Úr rajta keresztül formált tovább, láttam az életében a gyümölcsöket. De nem mertem érte házasságban felelősséget vállalni. Elhívott a házicsoportjába, és ott megtértem. Kértem az Urat, hogy legyen a sziklám és befogadtam Őt. Az Úr kegyelméből összeházasodtunk. Az Úr megjutalmazott minket, és babát várunk. Mostmár az Úr áldásában járunk. Nem kell tovább a bűneimet hordoznom. Dicsőség az Úrnak, mert engem megváltott! Hiszem és tudom!”
Lakatos Péter lelkipásztor (Debreceni Szabadkeresztyén Gyülekezet) a szárítkozás alatt az Úr Lelkével teljes életről prédikált az Apcsel. 19:1-2 alapján:
„…Pál első kérdése ez volt a parton imádkozó kis csoporthoz: Vettetek-e Szentlelket? – feltűnt Pálnak, hogy valami hiányzik ahhoz, hogy Isten terve megvalósuljon. Az Efézusi levélben Pál először beszél Isten Királyságáról. A Királyság Isten uralmának teljessége. De amíg valami hiányzik addig nincs teljesség. A Kereszten azonban minden elvégeztetett! A Kereszt óta nincs elzárva senki elől a hit általi szabadulás, megigazulás, gyógyulás, győzelem. Pál nemcsak új tanítást mondott, hanem az emberek látták és át is élték ezt. Később már ők tudták teljes erővel képviselni Isten Királyságát.” További Igék: Máté 3:11-től, Apcsel. 1:4-től és 14-17.
Olvasható, hogy Isten jelenlétében, örömben telt ez a nagy mennyei-földi ünnep. Az Úr azonban többet is tervezett ennél: Tóth Sándor lelkipásztorunk evangéliumot hirdetett, és az Úr elkezdte toborozni a következő Barátkozó Bibliakört a helyszínen megtérőkkel.
