A 2013. július 14-i vasárnapi istentiszteletünk a Debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben, öt testvérünk történetével kezdődött, amelyben elmesélték, hogy miként változtatta meg az ő életüket is a Világ Megváltója, Jézus Krisztus.
Tibor: Mielőtt megismertem az Úr szeretetét, én is a fiatalok átlagos életét éltem. Bár annyiban nem voltam átlagos, hogy igyekeztem becsületesen, tisztességesen és kötelességtudóan élni. Nem voltam alkoholista, drogos, bűnöző, és jó családi háttérrel rendelkezem. Bár a szüleim nem hívők (édesapám kifejezetten ateista), ezt leszámítva példás házasságban élnek. Én is követtem el bűnöket, bár azokat nem tartottam nagy bűnnek, mint ahogy a nem hívők sem: káromkodtam, néztem pornót, blicceltem a buszon, a bulikban olykor részegre ittam magam, utáltam más embereket a származásuk vagy beállítottságuk miatt. Istenben hittem, de csak a magam módján – az életemben voltak helytelen dolgok, gyakran letértem az Úr által mutatott útról. Korábban pedig többször szólt hozzám Isten. Volt, hogy álmok révén, volt, hogy az imáim meghallgatása által, de legjellemzőbb módon inkább más hívők által. Az egyik álom elég érdekes volt. Mintha valami rövidnadrágos orvos lettem volna egy vietnámi nádkunyhóban, ahova hoztak be sérülteket. És egyszercsak megjelent ott, a kunyhóban Jézus. Én csak annyit tudtam mondani neki, hogy „olyan jó, hogy itt vagy velem? Ugye mindig itt leszel?” Ő pedig ennyit felelt: „Ott leszek.”
Az Úr szeretetét is egy eltévelyedésem után ismertem meg, 26 évesen. Csináltam egy erkölcstelen dolgot, amit más legfeljebb jópofának tartott. Engem viszont mégis ez döbbentett rá helytelen mivoltomra. Ugyanis ezután problémáim lettek a munkahelyemen. Féltem attól, hogy ki fognak rúgni. És ez nem általános leépítés volt, hanem az én mulasztásom miatt jött a gond. Úgy éreztem, hogy ez Isten büntetése ama dolog miatt, mivel ezt pont Darlene Zschech koncertje után műveltem. Ekkor úrrá lett rajtam a félelem. Kértem Istent, hogy ne hagyjon el, és kértem hívő barátaimat is, hogy imádkozzanak értem.
Az Úr pedig megsegített nyomorúságomban. Nem lett végül baj a munkahelyemen, megúsztam egy kis letolással. Ekkor fogtam fel, hogy az Úr nem azért szeret, amilyen vagyok, ahogy viselkedem, amiket teszek, hanem egyszerűen, és feltétel nélkül szeret, mert a gyermeke vagyok. Annyira szeret, hogy egyszülött fiát adta értem. Ez hozott egy nagyon fontos áttörést: megtanultam bízni Istenben. Korábban azt hittem, hogy a tetteinkkel ki lehet érdemelni az üdvösséget. Azóta viszont ráeszméltem, hogy ez önerőből lehetetlen, bármilyen jók is legyünk életünk során. Meg van írva, hogy az Atyához egyedül a fián, Jézus Krisztuson át vezet az út. Ő meghalt a kereszten az én bűneimért is, én pedig elfogadtam az áldozatát, és behívtam a szívembe. Átadtam neki a bűneimet, hogy szabadítson meg tőlük, és az életemet is, hogy úrrá legyen rajta.
Ezóta rendszeresen imádkozom az Úrhoz – imáimat meg is hallgatja, legyenek azok kis, vagy nagy dolgok. Rendszeresen járok gyülekezetbe és házicsoportba. Sok bűnömtől megszabadultam: már nem káromkodom, nem nézek pornót, nem részegeskedem a barátaimmal, nem gyűlölök más embereket, csak a bűneiket. A munkámra is jobban tudok koncentrálni, és az otthoni teendőimben is jobban helytállok. Jobban tisztelem a családomat, a barátaimat és a munkahelyemet. Érzem, hogy folyamatosan formál az Úr.
De a legfőbb változás az életemben mégiscsak az, hogy már nem félek a holnaptól.
Dávid: Hívő családban születtem. Kiskorom óta hallottam Istenről, Jézusról. 3 éves koromban már megérintette az életemet, amikor esténként félelmek gyötörtek. Apával imádkoztunk és megnyugodtam. Később az életem során küzdöttem a gonosz gondolatokkal, a tesóimat idegesítettem, és nem kértem tőlük bocsánatot. Tudtam, hogy bűnös vagyok, és nem tudok megváltozni egyedül. Ekkor éreztem, hogy szükségem van változásra.
2012 nyarán, egy Keresztyén Fesztiválon voltam (Reménység Fesztivál), ahol döntés elé állították az embereket, hogy kit választanak? Jézust választják vagy élik tovább életüket? Ekkor éreztem, hogy ez nekem szól és döntenem kell. Vívódtam belül, félelmek vettek erőt rajtam, de tudtam, hogy szüleim hite kevés, ha én nem döntök. Előre mentem és behívtam a szívembe Jézust és átadtam neki az egész életemet.
Döntésem óta megváltozott az életem. Megtérésem előtt belesodródtam a bűnbe. Most viszont már harcolok, és nem akarok a bűn csábításának engedni. Megtérésem óta nem bírom ki a rendezetlenséget és bocsánatot kérek. Érzékenyebb vagyok a rossz dolgokra, és harcolok. Nem könnyű ez a harc, és néha megingok, de próbálok rá odafigyelni, hogy ne menjek bele és ez legtöbbször sikerül is. Segítséget kapok, amikor imádkozok, és olvasom a Bibliát. Megpróbálok minden rossz dolgot elkerülni. Igyekszem az URat követni teljes szívemmel! Az ÚRé vagyok!
Brigi: Kicsi koromban vallásos neveltetést kaptam, megkereszteltek, és a családommal templomba jártunk. Majd amikor apukám megtért, akkor kezdett engem és nővéremet egy közeli keresztyény klubba járatni. Ahol mindig nagyon jól éreztem magam. Később nővérem is megtért, én még csak 8 éves voltam ekkor. Nagyon nem értettem az egészet, de élveztem, hogy iskola után van hova járnunk. 2006 óta járok az Új Remény Baptista Gyülekezetbe a családommal együtt, és anyukám is megtért közben. Két barátkozók sorozatot végig jártam már, de nem éreztem megtértnek magam.
2012 tavaszán apukám elvitt a Reménység Fesztiválra és nagyon várta, hogy menjek ki a megtérők közé majd az előrehíváskor, de én nem akartam. Saját megdöbbenésemre mégis, amikor hallottam az evangéliumot úgy belém nyílalt az egyszerű tékozló fiú története, hogy amint alkalom nyílt rá, magam akartam lemenni a megtérők közé. Ezt meg is tettem!
Azóta érzem, hogy Isten formál és vezet az Ő útján. Sok csodáját tapasztaltam a múlt évben amiért hálás vagyok, és a Bibliát is másképp olvasom, megértettem és tapasztalom azt, hogy Isten szól hozzám az ige által. A gyülekezetet családomnak tartom és, mint Isten családjának a tagja a szolgálatokban is részt szeretnék venni. Mind inkább arra törekedni, hogy a szeretteim, rokonaim, barátaim is ilyen döntést hozzanak, hogy ne az örök halálra jussanak.
György: 55 éves vagyok, buszsofőrként dolgozom. Édesanyám a postai alkalmazott volt, édesapám pedig katonatiszt. Gyermekként megkereszteltek, de csak Édesanyámon és a Nagyszülőkön keresztül volt kevés kapcsolatom a Bibliával és a vallással. A rendszer miatt, katona családban nem gyakorolhatták vallásukat, hitüket és keveset is beszéltünk róla. Középiskolai tanulmányaim alatt nekem is voltak útkereséseim, érdeklődéseim az ismeretlen vallások irányába (buddhizmus, iszlám). Mivel ezek nem kötöttek le, egy idő után abbamaradt az érdeklődés.
Fiatalon, 20 évesen megnősültem. A lányom hamar megszületett és a házas élet örömei, gondjai nálunk is hamar jelentkeztek. Lakás, berendezések, kocsi, megélhetés stb. A munkán keresztül a pénz, vagyon növelése, meglévő javak modernebbre cserélése az ember szemléletét eléggé egyoldalúsította. A lelki egyensúly kevésbé, vagy nagyon kis mértékben számított. Próbáltam erőn felül teljesíteni, az embereknek, rokonságnak, barátoknak megfelelni. Az állandó feszültség, a vidéken, családtól távol végzett munka, a nyitott életvitel lassan, de biztosan a házasság rovására ment.
7 év eltelte után megszületett a fiam is. Még több munka, elfoglaltság, de örömök is. A munkahelyváltás mindkettőnknél még több terhet jelentett. A pénz utáni hajtás, a nyitott életvitel, a „barátok”, az ital, a külső kapcsolatok, 19 évi házasság után végül a váláshoz vezetett. A válás mindenkit megvisel, akár beismerjük, akár hallgatunk róla. Új kapcsolatba léptem. Terveztem, hogy tanulva az első házasságom kudarcaiból, másképp fogom élni az életem, más szempontok lesznek a fontosak. A nulláról, vagyis a két sporttáska ruhával 40 évesen újra nekifogtam a Nagy Életnek.
Az új kapcsolat azonban új gondokat hozott. Munkahely elvesztés, munkanélküliség, új munkahely, és megint a megfelelés, a pénzhiány a vagyontalanság. A kihívásokat a munkahely mellett – úgy gondoltam ,- banki kölcsönökkel meg tudom oldani. De sajnos én is beleestem, mint nagyon sokan, a banki kölcsönök nyújtotta csapdába. Egyik kölcsönt a másik után vettem fel, utána már, hogy tudjam törleszteni, uzsorakamat is lett belőle. A teljes káosz után még bejött az életembe a játék gépezést is, ami a véget jelentette. Ezeket a dolgokat próbáltam palástolni, felszín alatt tartani, ami persze nem sikerült. Teljes önértékelési zavart hozott, jellemtelen embernek tartottam magam, és az is voltam. Hazudoztam a szülőknek, barátaimnak, kollégáknak. Végül mindenki szembesült az igazsággal, felszínre került minden.
Mivel nincsenek véletlenek, találkoztam és beszélgettem egyik kollégámmal, aki, mint kiderült, hívő ember. Megértettem van út és lehetőség, amit ha én is akarok, változást fog hozni az életemben. Kollégám Tamás elhívott az Újfehértói Baptista Gyülekezetbe, és megismertette velem a Bibliát. Eljártam az alkalmakra, és elkezdtem Isten kegyelmével, hittel élni az életem. Mivel Debrecenben élek a testvérek tanácsolták kerestem fel a Debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetet. Itt tovább segítettek a hit és Krisztus követés útján.
Életem megváltozott. Vállaltam az addigi életvitelemet, szembenéztem a rossz döntéseim következményeivel, és új útra léptem. Apró, de folyamatos lépésekkel a felgyülemlett problémákat folyamatosan segítséggel, plusz az én hozzáállásommal küzdöm és teljesítem, szüntetem meg. A szemléletem, az értékrendem megváltozott, az emberi kapcsolataim helyreálltak. Hálát adok az ÚRnak, és mindenkinek, akik segítettek, hogy az életem megváltozzon. Édesanyám is elmondta, amikor látta rajtam a változást, hogy ő is nagyon sokat imádkozott a helyreállásomért, ami bekövetkezett. Most már én is tudom, ha hittel imádkozunk a változásokért, az ÚR megsegít.
Azóta törekszem arra, hogy ne csak egy területen változzon meg a hozzáállásom. Ebben sokat segített a lelkigyógyulás férfi hétvége. Az „Igazság szabaddá tesz” alkalmon lehetőség volt a régi, rossz megszokásokat Jézus keresztje elé letenni, hogy a múlt ne húzzon vissza, és ne állandóan hátra nézzünk, hanem előre, a jövő felé, mert a múlton már nem tudunk változtatni. A bemerítéssel bizonyságot kívánok tenni arról, hogy továbbra is ezt az utat választom, és még jobban meg akarom ismerni az Egyetlent, aki segít a változni akaró, és cselekvő emberen: JÉZUS KRISZTUST!”
Megváltott testvéreink hullámsírba merülése alatt az Urat dicsőítve, tapssal és hangos énekléssel ujjongott a gyülekezet, és mialatt átöltöztek, Kovács Géza Bácsi lelkipásztor testvérünk Jézus Krisztus bemerítkezéséről prédikált. Isten erejével hirdette bűneink bocsánatát, mire a meghívott vendégek közül a döntésre hívás után többen felállva jelezték, hogy ők is átadják bűnös életüket a Megváltónak! Hála és dicsőség Istennek a folyamatosan növekvő Eklézsiáért, hogy készíti menyasszonyát az Ő visszajövetele napjára. Az az imádságunk, hogy nagy és dicsőséges nap legyen az szeretteink, barátaink számára is, akik ma még nem ismerik Jézus Krisztust.
