A hálaadó nappal egybekötött bemerítési istentiszteletünkre sok családtag és barát érkezett, így nagy volt a nyüzsgés a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben az ünnepség utáni szeretetvendégség során is. Hosszú és boldog délutánunk volt. Négy drága bemerítkező testvérünk egy évvel a fehér ruha felöltözése előtt „felvették a telefont”, amikor az Úr hívta őket. Erről számoltak be 2018. október 28-án.
Halottak a bűnnek, élők az Úr számára
Új testvéreink történetei nagyon különbözőek voltak. Mégis közösek abban, hogy mindannyiuknak megadta Isten azt a kegyelmet, hogy életük egy pontján ráébredhettek, Isten szeretetére és bocsánatára van szükségük a folytatáshoz itt a földön, és az Örök Élethez a Mennyben. Isten szeretetével átitatott, bensőséges légkörben osztották meg velünk, milyen egyedi úton mentette meg elveszett életüket a Megváltó. A fehér ruhába öltözött testvéreink, Bea, Bertalan, Áron és Helga bizonyságtételét többünk könnyei kísérték. Új testvéreink közül voltak akik a gyülekezetben cseperedve fel és olyanok is, akik a világi életből érkezve, de Istent keresve találtattak meg.
Lelkipásztorunk, Tóth Sándor a bemerítés előtt ismertette e „szertartás” bibliai igazságát, megvilágítva miért nem keresztelünk csecsemőket és kisgyermekeket. Tanította a hallgatóságot a gyülekezethez tartozás jelentőségéről, a kézrátételes ima fontosságáról, és a pünkösdi események következményéről. Meghívott vendégeink így tökéletesen megérthették fehér ruhás szeretteik döntését, és velük együtt örülhettek hitbeli cselekedetük tanúiként. Testvéreinket, hitük megvallására lelkipásztorunk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében vízbe merítette, amit az „aprónép” most is közelről figyelt. Közben pedig mi, a szüleik értük is könyörögtünk magunkban.
Isten hív, felveszed?
Ünnepi összejövetelünkre Gulyás János lelkipásztor testvért hívtuk meg, hogy hirdesse az Úr üzenetét közöttünk, amelynek címe tökéletesen illett a mai kor digitális eszközökre szoktatott emberéhez. Igehirdetőnk Isten felszabadító üzenetével érkezett közénk:
„Ahogyan Isten sem, én sem akarok senkit megtéríteni. Isten nem beszervez, Jézust lehet követni. „Aki énutánam akar jönni, tagadja meg magát. Vegye fel a keresztjét és kövessen engem.” (Mt 16,24)
Ha Isten hív, kinyomhatod, vagy visszaküldhetsz egy sablonos üzenetet. De ott van a zöld gomb is, hogy meghallgasd, mit akar neked mondani. Sokféle ajánlattal és feladattal bombáz a világ. Mind ugyanazt akarja, hogy rá figyelj, és azt válaszd. Mária és Márta példájából okulva te is válaszd a jó részt, mint Mária, amit nem vehetnek el tőled. Az ingyen kegyelem azt jelenti: nekem ingyen. Hiszen a bűn zsoldja a halál. Krisztus keresztje nélkül mindannyian méltók vagyunk a halálra. Krisztus keresztje még az egyiptomi 10 csapásnál is nagyobb, és mégsem elég?
Dönteni egy pillanatba kerül. Az odavezető út azonban lehet hosszú, és sokszor nehéz. Amikor nagyon rossz, akkor már egy kicsi jó is jó. De ez a jó ne tartson vissza a legjobbtól. Jim Eliott, mártírhalált halt családapa és misszionárius így fogalmazta ezt meg: „nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tarthat meg, azért, amit nem veszíthet el.” 10-12 okunk mindig van, ami reális, hogy visszatartson Krisztus követésétől. De választhatod a legjobbat. Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. (2Kor 5,20)
Amíg az evangélium felszabadító üzenete hangzott, visszatértek megszárítkozott testvéreink, és a lelkipásztorok és gyülekezetünk presbiterei kézrátételes imában kérték Isten áldását és a Szentlélekkel való beteljesedést Krisztus követő életükre.
Kisgyermekes anyukaként reményteljes és örömteli volt hallanom, hogy ugyanúgy megragadhatja Isten egy biztonságot adó, hitvalló családban nevelkedett tinilány szívét is, mint azét, aki nagy mélységet járt be megtérése előtt. Erről a csodálatos hálaadó napi bemerítési Istentiszteletről egész héten, még a házi Bibliakörökön is megindult szívvel beszélgettünk, olyan túlcsordulóan betöltött bennünket Isten Szent Lelkének szeretete és ereje. Ki ne vágyna ezek után még eltökéltebben az Örök Hazába?
