Eme esemény egész pontosan 2008 májusában történt. Akkor mondtam el Istennek, hogy megtörtem, nem akarok tovább Nélküle élni és gondoskodjon rólam, jöjjön be a szívembe és legyen az életem Ura.
Hosszú volt az út odáig. Kiskoromtól fogva életem része volt a katolikus neveltetés, a vasárnapi templombajárás és a hittanórák. Teltek az évek, mégsem kerültem közel Istenhez.
Az én szememben Ő egy szigorú Isten volt, aki jó- és rosszcselekedeteim szerint viszonyul hozzám és ettől teszi függővé hogy a Mennyországba vagy a Pokolba jutok.
Egyre üresebbnek éreztem az életemet és a körülöttem élő vallásos emberek életét is ilyennek láttam. Azt hittem ez a kereszténység, tehát nekem boldognak kellene lennem.
Sok pszichológiai témájú könyvet elolvastam, tréningekre jártam, hogy megtaláljam a boldogságomat, de hiába.
Az egyetem utolsó 2 évében 2 keresztyén konferencián is részt vehettem Isten kegyelméből, ahol élő hitű keresztyénekkel találkoztam és a rajtuk kiáradó szeretet, boldogság nagyon megragadott. Szomorúság fogott el, hogy én milyen boldogtalan vagyok hozzájuk képest. Új volt számomra, hogy ők azt mondták, hogy Jézus bennük él és ők beszélgetnek Vele, őket vezeti Isten. Nekem ez idegen volt, a zenéjük pedig, amit full hangerővel hallgattak, mit mondjak totál messze állt a gregoriántól! Egy ideig nem is kerestem az ilyen alkalmakat mert azt gondoltam, csak színészkedés az egész.
De Isten nem adta fel mert Ő minden pokol felé tartó ember felé kinyújtja a kezét. 2 szörnyű év után - mialatt elég mély depresszióban voltam, és végleg itt akartam hagyni e földi létet minden bugyrával, bántásaival együtt - egy tanfolyamon találkoztam megint egy keresztyén fiatallal, aki beszédével, tetteivel ismét bemutatta nekem azt a Jézust, akit évekkel azelőtt kezdtem megismerni a konferenciákon. Elmentem néhány alkalommal a gyülekezetbe is, de tele voltam előítéletekkel, úgy voltam vele, biztosan meg akarnak majd velem etetni valamit....
Hála az Úrnak ezek a kóros hitek, a keserűség, folyamatosan elhagyták a szívemet és helyüket Jézus Krisztus foglalta el. Végre megértettem, hogy mit jelent Krisztus kereszthalála, hogy értem is meghalt, az én bűneimért, hogy nekem ne kelljen, és ha én ezt hiszem és közösségem van Vele akkor Isten tökéletes terve válik valóra az életemben.
Tehát átadtam az életemet Neki és egyre inkább azt tapasztaltam, hogy jó irányba fordul az életem, nagyon lassan, de már kezdtem érezni az Ő szeretetét, melegségét, simogatását. Eleinte nehezen fogadtam ezt az érzést, de az értem mondott imák, az igeolvasás, Isten egyre mélyebb megismerése átszakították a gátakat. Időbe telt az is, hogy tisztán halljam az Ő hangját, vezetését és sok idő kellett még ahhoz, hogy teljesen át tudjam adni magamat Neki a dicsőítésben, és tiszta szívből felszabadultan tudjam megvallani a dalokban, hogy Ő egy csodálatos Atya, a mindenkor győztes Király, de Ő a megölt Bárány is. Istennél nincsen lehetetlen, ezekben a napokban is, most is érzem az életemen az Ő kezének szabadítását, ahogy viszi előre az életemet, és ahogy megígérte nekem, hogy újra felépíti az életemet!
A messzeségben is megjelent az ÚR: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Újra fölépítlek téged, és fölépülsz, oh Izráel leánya. Újra fölékesíted magadat, és dobokkal vígadók seregében jössz ki.
(Jer 31,3-4)
Tiszta szívemből kívánom, hogy te is találkozz Jézussal!
