Kedves Vendég!

A Szent Szellem vagy Szent Lélek megnevezés kapcsán nyelvi és teológiai okok húzódnak meg a probléma hátterében.. Az eredet héber és ógörög nyelv egyértelműen különbséget tesz a lélek és a szellem között a megnevezéseket illetően. Héberben a szellem a ruach a lélek pedig a nefes. Ugyanez az ógörögben a pneuma és a pszükhé. Ez utóbbiból származik a pszichológia vagyis a lélektan is. Mind a latin nyelvek mind az angol sőt a német is ezek alapján fordítja a Bibliáit és elhatárolja egymástól a két kifejezést és nem keveri össze. A magyarban viszont a szellem szónak van egy kis pejoratív értelme is valami félelmetes, ijesztő dolog és ezt Isten Szellemével nem akarták azonosítani. Egyes magyar fordítások viszont pl. Csia, Vida féle biblikusan adja vissza az eredeti kifejezéseket. A teológiai ok pedig abban van, hogy a bibliafordítók jó része az ún. duális antropológiában hisz vagyis abban, hogy az ember test és lélek. Számukra ez a fordítás ami a Szellem kifejezést háttérbe szorítja és kiviszi a fordításból tökéletesen megfelel, hogy teológia látásukat alátámassza és megerősítse. Viszont a Biblia az ember egységét vallja úgy annak részei test lélek és szellem. Ugyanis a teremtéskor a szellemi rész a testivel egyesülve hozta létre a lelket és így lett az ember élő lélekké. Vagyis az igében a trichotóm felépítés van hangsúlyozva, de ez a rossz fordítások miatt nem derül ki. Ilyen igehely pl. az 1 Thess 5,23 ahol pl. a MBT fordítás ezt írja: 

A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. 

Csia így fordítja:

"Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, egész valótok, szellemetek, lelketek és testetek, feddhetetlenül őriztessék Urunknak, a Felkent Jézusnak megérkezésére"

Vida:

"Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket egész végig, és egész valótok: a szellem s a lélek és a test, kifogástalanul őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére"

De egyes katololikus fordítások pl. Békés-Dalos is így fordítja.  Határozottan eltérnek ezek a hagyományos magyar fordításoktól és pontosan adják vissza az eredeti kifejezéseket.

A Zsid 4,12 szerint Isten igéje az amely el is tudja ezeket választani egymástól, hogy megkülönböztessük őket ha kell. Az 1Kor 2,14-15ben Pál határozottan elválassza egymástól a lelki (pszichikai) embereket a szellemi (pneunmatikus) emberektől...stb. 

Tehát a biblikus a Szent Szellem fordítás lenne amelyet mind az eredeti szövegek, mind pedig az emberről és Istenről szóló kinyilatkoztatások egyértelműen és világosan kijelentenek. 

Áldás!

Kedves Vendég!

Valóban nagy és évezredes vita van a gyermekkeresztség kapcsán s szinte egyetlen szó körül forog és ez a háznép kifejezés. Kornéliusz esetében pont a rész elején olvashatjuk hogy a háznép adakozott és imádkozott vele együtt tehát ez máris kizárja csecsemőket ebben az esetben. (ApCsel 10,2) Ha megnézzük kiket merítettek be Kornéliusz története kapcsán akkor a következő feltételeknek feleltek meg. A Szent Szellem leszállt azokra akik hallgatták az igét. Nyelveken szóltak és dicsérték az Istent. Hasonlóan vették a Szent Szellemet mint az apostolok. S erre mondja Péter, hogy "ezektől meglehet-e tagadni a bemerítést"? Vagyis világos, hogy a csecsemők semmilyen kritériumnak nem felelhettek meg a fentiek közül.  Sem a nyelveken szólás sem a pünkösdi esemény sem a dicséret nem reális az esetükben. Az első pünkösdi megtértek között sem lehettek csecsemők hiszen hallgatták az apostoli tanítást a bemerítkezettek, kenyeret törtek, imádkoztak és közösségben voltak egymással. A filippi börtönőr esetében is hasonló volt a helyzet. Az ApCsel 16,32-34 szerint "És hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik az ő házánál voltak.  Ő pedig magához vette őket az éjszakának abban az órájában, kimosta őket sebeikből, és azonnal megkeresztelkedett az övéivel együtt. És bevitte őket a házába, asztalt terített nekik, és egész házanépével együtt örvendezett, hogy Istenben való hitre jutott." Itt is világos, hogy akik hallgatták az Úr igéjét örvendeztek és hitre jutottak azok merítkeztek be a házanépéből. Az is érdekes, hogy minden esetben felmerül, hogy a háznép kapcsán mindíg előkerül egy csecsemő. De az ige sehol nem állítja, hogy minden helyen ahol bemerítés történt az Újszövetségben csecsemők is voltak. Ez feltételezés. Pont ezért merült fel később a csecsemőkeresztség kapcsán az ún. megelőlegezett hit teológiája, hogy alap legyen a bemerítésre/keresztségre csecsemők, kiskorúak esetén.  Az első két évszázadban teljesen világos apostoli, egyházatyai tanítás a hitvalló bemerítés. Csak később torzul ez a biblikus gyakorlat és nem is elsősorban a római teológiában, mert ott a baptisztériumok sokáig megmaradnak hanem a reformáció során betonozódik be a gyakorlat aminek történelmi és hatalmi okai is voltak. A Szentírás tanítása világos, aki hisz és bemerítkezik üdvözöl. (Márk 16,16)  Akiket tanítványokká tesznek vagy tanítványok azokat lehet bemeríteni az Atya Fiú és Szent Szellem nevére. Ezekre egy csecsemő teljességgel képtelen. Ráadásul az ige szerint aki bemerítkezik az felölti Krisztust magára, (Gal 3,27) belemerítkezik Krisztus halálába (Róm 6,3), keresi a jó lelkiismereti állapotot,(1Pét 3,21)...stb. Ezek csak felnőttekre ill. felelősen gondolkodó világos értelemmel rendelkező nagyobb gyermekek esetén jöhetnek szóba. Semmilyen okunk nincs kételkedni a Biblia világos kijelentéseiben. Csak a személyes hitvalláson alapuló bemerítés az igei és biblikus.

Áldás!

A kisgyermekkori keresztelést gyakorolják a katolikusok, reformátusok. Ezt biblikusnak tartják az Apostolok cselek. 10.fejezet,47-48 versei alapján, mikor Péter azt mondta Kornéliusznak,hogy ő is és a rokonok és barátai is merítkezzenek be Jézus nevében. Vagyis ebbe beletartoznak a kicsi gyermekek is. Hogyan értelmezhető ez az ige? Nem mond-e ellent annak a tanításnak (baptista), hogy a bemerítkezés saját meggyőződés alapján, csak hitre jutás után biblikus? Köszönöm szépen!