Kedves Vendég! 

Jézus Krisztus azt mondja, hogy a Sátán ez a bukott angyalfejedelem embergyilkos volt kezdettől fogva;(Jn. ev. 8:44). Vagyis célja az, hogy az embereket a pokolba és a kárhozatba döntse valamint földi életüket tönkretegye! Az öngyilkosok esetében két démoni fejedelemség az ún. Halál és Pokol szelleme az aki ezeket a folyamatokat mozgatja és irányítja. Ezért van az, hogy az öngyilkosok egy része démonikus befolyásoltság alá kerülnek és tettüket ennek hatására követik el. Valahol ezt még tetézi a generációs átok amelyre az utal, hogy az erőszakos családi halálesetek gyakoriak voltak;(1 Pét 1:18). Egyesek pedig okkult dolgokkal foglalkoztak vagy nyílt sátánizmussal ami szintén szellemi leterheltséghez, depresszióhoz végső esetben öngyilkosságba torkollik. Ha valaki ilyen háttérből érkezik meg a megtéréshez az vagy nehezen tud megtérni vagy megtérése után jelentkeznek a problémái. Ha egy gyülekezetben ahová megtért nem foglalkoznak vele és a problémájával akkor kísértésként a lehetőség megmarad. Ezért fontos az ilyen háttérből jövő embereknek minden segítséget megadni, hogy a Krisztusban nyert élet domináljon bennük és megtörjön az életükben ez a szellemiség és gondolkodásmód.  A Biblia szerint az öngyilkosság bűnnek számít mégpedig a gyilkosság kategóriájába sorolja mivel az ember ilyenkor saját magát pusztítja el;(2 Móz 20:13)! Az élettel Isten rendelkezik. A Bibliában leírt eseteket sehol sem nevezi meg Isten pozitív dolognak és nem is kivezető útnak mutatja be. Az, hogy egy öngyilkos megtért újjászületett keresztény hová kerül a halála után a Biblia erről konkrét esetet nem közöl. Ilyen esetben alapelveket kell keresni amelyek közelebb vihetnek a megoldáshoz. S ezért nagyon óvatosan fogalmaznék ezzel kapcsolatban. Két kérdés feszül ilyenkor egymásnak. Az egyik, hogy aki megtért  az egyáltalán el tud-e követni ilyen súlyú bűnt Isten és maga ellen? Elvileg ez lehetséges a szabad akarat miatt amely megmarad a megtérésünk és után is és sajnos hozhatunk rossz sőt visszavonhatatlan lépéseket is.  Sok esetben az öngyilkosság pillanatnyi tudatzavar hatására is megtörténhet amikor is valaki nem tudja kontrollálni tetteit és felmérni annak következményeit. Így a beszámíthatósága is megkérdőjeleződik. Ezért jó dolog tudni azt, hogy Isten a szívek vizsgálója. Vagyis mélyebben lát bele a bennünk zajló folyamatokba mint mi saját magunk.  A másik, hogy elveszíthető-e az üdvösség az öngyilkosság esetén? Véleményem szerint ha valaki megtértként követ el ilyen súlyú bűnt akkor sem biztos, hogy elkárhozik mivel Isten gyermeke volt akit megigazított és Krisztus vérével meghintett.  Isten szeretetétől semmi sem választhatja el még a saját rossz döntése sem. Az ilyen keresztények az alap miatt megmaradnak de mint akik tűzön mennek át és megszégyenülnek Jézus Krisztus eljövetelekor;(1Kor 3:13, 1Ján 2:28)! Pál is szeretett volna mielőbb Jézusnál lenni de ezt a vágyát nem sürgette az öngyilkossággal! Hangsúlyozom, hogy végső soron Istennél van a válasz! Ugyanis az Írás azt is mondja, hogy az embergyilkosoknak nincs örök életük;(1Ján 3:15, Jel 22:15).  

Áldás!

Egy elég nehéz kérdést szeretnék feltenni, hogy mit mond a Biblia az öngyilkossággal kapcsolatban? Mi van akkor ha egy megtért keresztény ember öngyilkos lesz? Isten figyelembe veszi, hogy van olyan reménytelen élethelyzet, mikor az ember nem lát más kiutat?

 

Kedves Dávid!

Sajnos a problémád nem egyedi! Sokan, köztük én is küszködök ezzel a dologgal, mert nem egy esetben keseríti meg az ember életét. A panaszkodás és zúgolódás kapcsán az ige nagyon határozott kijelentéseket fogalmaz meg.

Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt;  Eféz 4,31
Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülük zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. 1Kor 10,10

Azért ír az ige erről, mert ezek további bűnök melegágyai lehetnek és ezek a belépési pontok. Ha valaki ezeket hosszasan eltűri akkor gyengíti az új embert, és akár olyan állapotba is eljuthat, amiről Júdás ír levelében: Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a maguk kívánságai szerint járók; szájuk kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók. (Júd 1,16) Ráadásul ebben az esetben még a hitelesség és a bizonyságtevő élet is csorbát szenvedhet. Ezek a bűnök sok esetben elfordítják az embert a hálaadástól a megbocsátástól, a kölcsönös szeretetkapcsolattól... stb. Mérgező légkört hoz létre, és ezért az ilyen embereket kerülni fogják. Ha bűntudat lép fel - és ez nem hamis - hanem Istentől van, akkor valóban átlépted azt a határt amitől óv az ige. Egy tény megállapítása vagy objektív felismerése még nem feltétlenül bűn! A Szent Szellem ilyenkor figyelmeztet a lelkiismereted által, hogy baj van. Nagyon fontos ezért, ha a panaszod jogos is vagy olyan sérelem ért, amit nehéz türelemmel elhordoznod akkor ezt Isten előtt és az Ő jelenlétében rendezd el. Azt mondja az Írás a zsoltárokban: Fennszóval hívom az Urat, fennszóval könyörgök az Úrhoz. Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat:142:2-3 és ismét Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. Este, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.55:17-18 Vagyis a legfontosabb, hogy minden ilyen dolgot ami sérelemként és vigyél az Úr elé, én is így szoktam tenni. Előtte öntsd ki a szívedet és mondd el panaszodat, sérelmedet. S ekkor tud Isten határozottan belenyúlni a szellemedbe, lelkedbe és gyógyulást szabadulást megbocsátást hozni az életedre. S ezután Ő veszi kézbe a dolgokat. Az igazságtalalnságokat orvosolni a károdat megtéríteni, melletted beavatkozni még a legreménytelenebb helyzetben is. Közben pedig Isten Szelleme elkezdi növelni benned a gyümölcsét a szeretetben, örömben, jóságban, hogy a Krisztusi természeted ábrázolódjon ki ne az óemberi. Ha jönnek is ilyen gondolatok kísértés szintjén akkor ejtsd foglyul őket, mert ezekkel harcolnunk kell. Gyözelem esetén pedig Krisztus békessége lesz az Úr a szívedben nem ezek a nyomasztó életet megkeserítő dolgok és események.

Áldás!

Kedves János. Van egy aktuális kérdésem. Elég megpróbáló mindennapok között élek, ezt inkább nem részletezem. Az viszont foglalkoztat, hogy mennyire gond, hogy időről időre észreveszem magamon, hogy panaszkodom. Esetleg zugolodok. Emiatt bűntudatom van. Másfelől objektíven megvizsgálva tényleg jogos a sok teher kapcsáni kiborulás... Mennyire nagy bűn a valós tényekre alapozott panaszkodás? Hogyan lehet ebből kijönni? Köszönöm! Szolgálatukra további bő áldást kívánok! D

Kedves Vendég!

A szombatnap elsődleges célja az ember fizikai regenerálódása a hat napi (heti) munka után. Úgy vagyunk összerakva, hogy erre szükségünk van. A Mózesi törvények részletesen taglalják a tilalom alá eső dolgokat amit Jézus korára a rabbik a végletekig kiterjesztettek és szinte lehetetlen volt betartani. Az Úsz.ben nem a törvény uralma alatt vagyunk hanem a kegyelem uralma alatt, de ez nem jelenti azt, hogy a Messiás törvénye nélkül élhetünk. Ezt jelzi, hogy a mi pihenőnapunk hivatalosan a hét első napja volt! A kegyelem korszakában is elfáradunk megterhelődünk. Ezért hacsak lehet a legtöbb munkától tartózkodjunk ezen a napon. Viszont az ember nemcsak test hanem van lelke és szelleme amit szintén rendben kell tartani és igazából ez a sabbat másik nagy jelentősége, hogy erre is gondot fordítsunk, Az Istentiszteleten való aktív részvétel, /ezt tették az őskeresztények/ több időt szánni a Szentírás olvasására amire hétköznap kevesebb idő volt, imádkozás akár együtt a családdal, mind-mind a sabbat megszentelése. Ha lehetőség van aktívan kapcsolódj be ajándékod révén a gyülekezet vasárnapi szolgálatába. Lehet, hogy csak arra kell nyitott légy, hogy valakit bátorítani fogsz vagy imádkozol érte. Ugyanakkor a jótékonyság és áldozathozatal is kedves az Úr előtt. Meglátogatni valakit akit az Úr a szívünkre helyez, mert már régóta nem jár gyülekezetbe és szolgálni felé ha engedi. A beteglátogatás és segítségnyújtás legalább ezen a napon ha megtehető. Jézus is gyógyított szombatnapon. Kalászt is téptek ha az éhség csillapítása (életben maradás) volt a cél. Jakab azt írja levelében, hogy az igazi Istentisztelet az amikor valaki az özvegyek és árvák támogatásában részt vesz a nyomorúság idejében. (1,27) Lehet csak egy tányér ételt kell átvinned a szomszédba, mert a szomszéd idős néni már két napja nem evett. Mindezt annak az igének a tükrében, hogy a szombat van az emberért. Jó lelkiismerettel, Krisztusi szabadságban kell megélni nem törvényeskedő módon.
      A zsémbesség mint sok más negatív tulajdonság, jellembeli problémát takar. Minden ilyennek az ellenszere a lelki növekedés, hogy a jellem egyre inkább Krisztusira hasonlítson. Mivel az eredeti szövegben a szó a vitára a veszekedésre utal, ezért a zsémbesség egy olyan rossz légkört hozhat létre az otthonban amely elől a legtöbb férfi menekül ha tud. A szeretet a kölcsönös megbocsátás a türelem...stb., mind-mind segíthetnek ennek az elhárításban és kialakulásában. A Szellem gyümölcsének a megjelenése pedig csírájában intézi el ezt a problémát.

Áldás!